Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-19 / 50. szám

1993. DECEMBER 24. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 13 „Nehogy abbahagyjátok...!" Lőrinczy Gyula Ahogy a gyerekek látják Múzeumi élmények Nem mindig egyértelműen hálás feladat egy gyermekrajzkiállítást zsűrizni, megnyitni, írni róla. Részemről azért sem, mert minden gyermeknek hálával tartozunk - mi képző- és iparművészek - akik szabadidejükben rajzolással, mintázással, díszítőművészettel foglalkoznak, lévén megvan az esélye, hogy belőlük lesz később a művészetet kedvelő tárlatlátogatók, esetleg kritikusok, műgyűjtők vagy éppen az utánpótlásunk. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnek azért is, mert oktatásrendszerünk legmostohábban kezelt területét - mely ettől függetlenül az egyik legfontosabb - vá>

asztják hobbiként, szabadidejük :ltöltésére, önkifejezésül. A Wosinsky Mór Múzeumban látható tematikus kiállítást - kiírásKarácsonyi kórushangverseny Kedves estének lehettek tanúi mindazok, akik hétfőn este az újvárosi római katolikus templomba mentek karácsonyi muzsikát hallgatni. Mim Ede plébános nagy szeretettel szólt arról, milyen különleges értéket hordoz a zene. Vannak, akik ajándékként kapták művelését, vannak, akik csak élvezni tudják. Ez a nyelv összeköt mindenkit, s gazdagítja hallgatóit, s előadóit egyaránt. Köszöntője így fogta össze közösséggé az est énekeseit és hallgatóságát. Elsőként a Liszt Ferenc Zeneiskola szolfézsosainak kamarakórusa lépett az oltárlépcsőre. Müller János jó pedagógusként fogta kézbe a kicsinyek kórusát, s csalta elő a gyermekek torkából az üde, friss hangokat. A karnagy maradt, a kórus változott ezután: az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola hallgatói álltak a jelenlévők elé, s az egyszerű daloktól vezettek el - adventi-karácsonyi hangulatban - a bonyolultabb polifon kompozíciók felé. A program második felében a nagy múltra visszatekintő Liszt Ferenc Pedagógus kórus szólalt meg. Repertoárukon a tőlük már jól ismert darabok mellett újabbak is megjelentek javarészt karácsonyi kompozíciók, de az igazán magyar lelkületű Bárdos-mise is, a Missa tertia. Szily Lajos igazgató keze érezhetően jó közösséget kovácsolt a dalolni szerető, s másokat dallal gazdagítani akaró pedagógusokból. Lozsányi Tamás kísérte őket orgonán. Köszönjük a karácsonyi láz idején, hogy megállították rohanó lépteinket, és kedves muzsikával tették mélyebbé karácsonyi készülődésünket. Hányan csapják be magukat színtelen zenével, amely „környezetbarát", pedig nem köt le igazán. Beérik azzal, ami úgy tűnik, él. A muzsikának színe, illata van. Az igazi zene él és éltet. S a tél csendjében talán éppen ez az eszköz adja meg, amit szívünk tavaszként remél: a melegséget, a napfényt, az újulást. Megjött a Mikulás, s a Télapóka meghozta sokaknak azt, aminek színe, illata, lélegzete van. Színeket varázsolt a ködös szürkeségbe, illatot a hóval borított virágok helyett, vitalitást a véglegesnek tűnő téli álom helyébe: négy hangszer volt csupán, s a rajtuk keresztül dobogó négy muzsikus szíve. Vagy talán eggyel többen voltak: a Szekszárdi Jazz Quartett a már hazament társra, Lőrinczy Gyulára emlékezett. Az ő bőgője is ott muzsikált a csapatban, s a harmóniák alapjaiban az ő vidámsága köszönt vissza. Akik ott lehettek hétfőn este a „Babitsban", ezt érezték, tudták, élvezték. Ezért most nem is az egyes számok értékelése a fontos. Kinekkinek mást jelentett a hangokban újra elénk álló „Bohóc", a harmóniák szárnyán egünkre úszó „Felhő", a szokatlanul élénk „Beduin tábor", vagy a jubileumi emlékszám a tíz év közös lélegzéséből. Lenyűgözően kapott új köntöst a nem elavult, csak más kort mutató bachi hangvilág a „c-moll fantáziában", s meleg emlékekkel töltött el a „Ballada". Énekelt a vibrafon Kelemen Endre keze alatt, kitört a húrok anyagi világából a zongora, amikor Hulin István keze lehelt bele, varázseszközzé lett a dobok bőre Soponyai József ütőivel találkozva, s biztos alapot kínált mindennek az új csapattag, Béres János basszusgitáija. Az adventi szeretetváró éhségben szeretettel osztotta szét magát a Szekszárdi Jazz Quartett „In memóriám Lőrinczy Gyula". harkály Rudolf Elisabefh (13 éves) l-es iskola tanulójának alkotása Póra Péter (5. osztályos) l-es iskola tanulójának rajza ban az szerepelt, hogy muzeumi élményeim - nézve öröm látni a visszatérő gyerekeket, iskolákat, szakköröket, oktatókat is elszomorító, hogy vannak távolmaradók. Mindhárom műfajban - festészet, grafika, szobrászat - sok kiváló munka érkezett, sok remek kis egyéniség önálló törekvése mellett, ugyan néhol a kelleténél erősebben érezni az oktató szellemiségét, de ez jelen esetben elhanyagolható. Mindent egybevetve ajánlom a kiállítást gyermekeknek, felnőtteknek, részint a nyújtott esztétikai élmény miatt, részint okulásul! Baky Péter fotó: - ka -