Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-05 / 48. szám

12 ~ SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. DECEMBER 5. 12 A türelem mesés külföldet terem? „Ne csak egy edző, hanem A Tornyi kelljen!" Jó tíz éve ismerem az idehaza elég gyorsan kisebb karriert befutó - jó néhány évet Szekszárdon is eltöltő labdarúgóedzőt, Tornyi Barnabást. Bonyhádtól a Rába ETO-ig megjárta a „magyar futballhadak útját". Noha gyakorta voltak konfliktusai, kiélezett meleg helyzetet az éppen soros klubvezetéssel, de ezekből többnyire ő jött ki győztesen, mert a kézzelfogható eredmények mellette szóltak. Pár hónapos kényszerpihenő után mindig valahonnan magasabbról megkeresték, így avanzsált a vártnál hamarabb élvonalbeli edzővé. Az emlékezetes győri balhé óta - ő műbalhénak nevezi - már tíz hónapja kispadmentes, szokatlanul nagy a csend körülötte, amit - a tenisz Postabank gála jóvoltából, mert ott találkoztunk - megtörünk. - Hogy bírod kispad nélkül? - Kösz, jól megvagyok. Volt, illetve van időm gondolkodni, s olyan tanulságokat, következtetést vontam le, amitől nem lettem depressziós, sőt!... - Mire jutottál? - Arra, hogy nem biztos: eleve elrendeltetett, hogy csak a magyar futballban létezhetek. Aminek morális viszonyairól az én saját etikai normám szerint megvan a véleményem. Nem feltétlenül kell nekem "erre a szekérre felkapaszkodnom. Mondom, volt időm gondolkodni, még a teljes pályakorrekció gondolata is felötlött bennem, ami - még mielőtt rákérdeznél az üzleti világgal, a pénzszerzéssel kapcsolatos. \ - Nem vitatom ebbéli erényeidet, de... Tornyi, futball nélkül?... Aki erre tette fel az életét, ezért (is) diplomázott, akinek a hajszálereiből is a foci csörgedezik... - Most azért némiképpen megfogtál. A pályakorrekció nincs élesben napirenden. De az, hogy külföldön próbálok szerencsét, annál inkább. Felettébb izgat az, hogy más, az általam is több neves nyugati klubnál tett tanulmányúton megtapasztalt profi közegben mire vinném. No és az ezzel járó anyagi érvényesülés sem mellékes. - Jól hangzik, de... A győri ügyed tavaly februárban botrányt kavaró összetűzésbe került az egyik azóta már megszűnt helyi lap munkatársával, - a szerk. - tett kényszerpályára, a klubvezetések, bármi is legyen a jogi végeredmény, ódzkodnak tőled. - Valószínűleg pecsétes lettem, de nincs önmarcangolás, helyette inkább egy feloldozást jelentő gunyoros mosoly jelenik meg az arcomon, ha a Vajda-inzultusra gondolok. Persze összességében nagyon amatőr voltam, mert akkor sétáltam bele egy csapdába, amikor pozícióm szilárdulni látszott. Tény, hogy a klubok kirúgatásom óta nem tolongtak nálam, de azért egynéhány ajánlatom volt. Ha mindenáron kispad kellene az üdvösségemhez, akkor lehetne. De nekem ez nem feltétlenül kenyérkérdés, bárhová a mostani helyzetem ellenére sem megyek, továbbra is vannak feltételeim. - Egy bármilyen NB l-es ajánlatra nem mondanál igent? - Nem. Mert aki megkeres, annak ne éppen egy Tornyi nevezetű szabad edző kelljen! Hanem A Tornyi kelljen mentalitása, szakmai tudása és más egyebek miatt. S ez nem feltétlenül csak az NB I.! Ez lehet egy utánpótlás szakágvezető funkció, ha olyan a közeg vagy bármi más! - Mondjuk az egyesült paksi futball vezetőedzői funkciója, amit már megpengettünk hetekkel ezelőtt Kulissza rovatunkban? - Tudok róla, egyik barátom beoL vasta a cikket. - Számítottam rá, hogy eljut hozzad - Lehet, hogy csalódást okozok neked, de ebben a cikkben sem reagálok rá. Nem lenne korrekt a kispadon ülő kollégával - aki éppen jó barát szemben. így más olyan edző nevét sem említsd, aki alatt mozog a kispad. - Az intimitásokra igencsak fogékony olvasót igencsak • bizonytalanságban hagytad. Akkor hol köszönt Tornyira az új év? - Lehet, hogy az Arsenalnál vagy esetleg a Chelsea-nél. Na nem vezetőedzőként, hanem megfigyelőként. Le van rendezve, fogadnak, csak a munkaügyi minisztérium ehhez szükséges okmányai kellenek. - De onnét idővel, újfent magyar földön landolsz, mókuskerék, nem? - Ha kimegyek az angolokhoz, akkor szinte biztos, hogy Magyarország a tranzit szerepét tölti be. A megszerzett nyelvtudással irány Ciprus, Izrael v^t éppen Ausztrália, ezen országok^^ már-volt érdeklődés... B, Gy. Visszafoglalja-e az európai trónt Bátorfi? Mostanság külföldön játszik, de gyakorta tűnik fel idehaza a bő tíz évvel ezelőtt Tolnán felfedezett, karrierjét onnét elindító nemzetközi klasszis pingpongosunk, Bátorfi Csilla. Német klubjánál (Langweid) nem gördítenek akadályt, hogy a magyar női válogatott rendelkezésére álljon. Jönmegy... A két út közötti „leszólításra" éppen egy honi rangsorverseny kínált lehetőséget. - Még a Tolna megyei szervezők sem számítottak arra, hogy eljössz a Sárközkupára, Szekszárdra... - Megmondom őszintén nem az egyéni, hanem páros miatt éreztem fontosnak az itteni részvételt. Tóth Krisztinával minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy a jövő évi világversenyekre összeálljon ez a páros. - A már tizenhét évesen a világ csodájára felnőtt Európa-bajnoki címet szerzett, azóta többszörösen kontinenselső Bátorfi Csillának az egyéniben már esetleg nincsenek „világmegváltó" szándékai? - Ezt meg, hogy értsem? - Van egy olyan érzésem, mintha feladtad volna a legjobb ázsiaiakkal való eléggé kilátástalan küzdelmet, s veszni látszik az európai hegemón szerepkör (is)... - Az én lehetőségeimmel roppant nehéz ellenük. Az, hogy kétévente esetleg egy alkalommal találkozhattam velük, a „krémmel" valamilyen rangos nemzetközi versenyen, roppant kevés. Már ha az a lecke: győzzem le őket, hódítsam el tőlük a világelsőséget. A legtöbb versenyre egyébként nem a legjobbakat küldik. Évekre visszatekintve úgy látom: ahhoz, hogy legyen esélyem a több százmillióból kiválasztott kínaiak, illetve koreaiak ellen, közéjük kellett volna mennem, esetleg kint élni egy darabig. - Mennyiben segít ebben a Bundesliga? Ha hinni lehet a híreknek, a német bajnokságot elárasztották a jobbnál jobb kínaiak. - Igen, de ezek már leszálló ágban levő, volt világbajnok kínaiak. Szó se róla, nagyon kemény csatákra késztetnek, miképpen a feltörekvő németek is. - És?... - Nyeregetek ellenük, de ez a tény még nem jogosíthat fel világbajnokságon, olimpián vérmesebb reményekre. Több, más kell, borzasztóan nehéz. - Ettől függetlenül a legutóbbi nagy hármas világversenyeken való szereplésed a könnyen felejthető kategóriába tartozik... - A sajtónak, a közvéleménynek lehet, de én másképpen látom. A világbajnokságon és az olimpián tulajdonképpen a későbbi győztesektől kaptam ki, ami önmagáért beszél. Az EB-én valóban nem volt ott úgy fejben, ahogy kell, pszichésen nem voltam kellően fitt. - Miért ? - Konkrét ok nincs, hanem egy hosszú folyamat negatív hatása érvényesült. Több mint tíz éve - alig valamit pihenve, a teljes regenerálódás szinte kizárva - járom a világot, aminek az EB volt a böjtje. - Azért mégiscsakfurcsa, hogy a 30. életévéhez erősen közelítő, kétségtelenül ma is kitűnő holland Vriesekop döntött le az európai trónról, akinek pár évvel ezelőtt egyszerűen nem volt esélye ellened... - Az ember nem gép, ezt Vriesekop példája is bizonyítja. Huszonpár éves koráig a kontinens legjobban jegyzett játékosai közé tartozott, aztán pár éve eltűnt a reflektorfényből, s most újra berobbant. - Ebből azt a kézenfekvő következtetést szabad, lehet levonni, hogy... - Még semmilyet! Mindenesetre kész vagyok arra, hogy újabb sikert érjek el! Vriesekop-recept nálam is beválhat, remélem bizonyítom, hogy csak egy átmeneti hullámvölgyről, nem pedig törésről van szó. Háromezer forint a jutalom Szavazzon a legnépszerűbb szekszárdi sportolóra Egymást kővetően harmadszor jelenik meg az a szavazólap lapunkban, melyen szavazhat az ön szerint legszimpatikusabb, legnépszerűbb szekszárdi női, illetve férfisportolóra és labdajátékosra. A szavazólapokat december 10-ig kell eljuttatni - személyesen vagy postán - szerkesztőségünkbe. Címünk: 7100 Szekszárd, Béla király tér 1. A helyes sorrendet eltalálók között egy háromezer forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki. A végső sorrendet csakis az olvasói szavazatok alapján kívánjuk megállapítani, remélhetőleg lesz munkánk a szavazatok összeszámlálásakor. Beküldési határidő: december 10., péntek. rX