Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-11-28 / 47. szám

1993. NOVEMBER 28. 821 , SZEKSZÁRDI VASARNAP A munkavállaló is szóhoz jut MSZP: szociális piacgazdaság Két és fél óra hosszáig tartott a Szo­cialista Párt fóruma, nagy volt az érdek­lődés, sokat kérdeztek. A Kölcsey lakó­telepi irodában rendezett eszmecsere vendége Gál Zoltán volt, az MSZP or­szággyűlési frakcióvezetője. Bevezető­ként mindössze annyit mondott, hogy bár még nincsenek kitűzve a parlamen­ti választások, benne vagyunk a kam­pányban. Gál Zoltán egyfolytában a kérdésekre válaszolt. ^Választás előtt: nem! ^PWi az MSZP alapvető stratégiai cél­ja? Válasz: olyan szociális piacgazda­ság, más kifejezéssel, olyan kapitaliz­mus, amilyen Nyugat-Európában léte­zik. Ebben úgy működik a társadalom, hogy nincsenek olyan rétegek, ame­lyek kizárólagosan tudnák érvényesíte­ni a maguk érdekét. Folyamatos konf­liktusok, érdekegyeztetések révén a munkavállalók is szóhoz jutnak. Ez a mi társadalmi modell - vagy jövőké­pünk - mondotta a frakcióvezető. Kikkel kötnének koalíciót, a kor­mányzati szerephez jut az MSZP? Gál Zoltán leszögezte, hogy választási szö­vetséget egyik párttal sem kötnek, vi­szont a választás után több pártnak is koalíciós partnere lehet az MSZP. A je­lenlegi helyzetben elképzelhetőnek tartják a koalíciós együttműködést az SZDSZ-el, és - ha nem tolódik jobbra ­a Fidesszel, továbbá a Köztársaság Párttal, az Agrárszövetséggel és talán a Vállalkozók Pártjával is, bár - jegyezte meg Gál Zoltán -, az utóbbiaknak nem nagy az esélyük arra^ hogy kormányzati tényezővé válhassanak. Megkérdezték, nem vállalna-e túlsá­gosan nagy kockázatot a Szocialista Párt, ha kormányt alakítana, hiszen rendkívül hálátlan szerep vár a leendő kormányra a gazdasági helyzet miatt. Gál Zoltán kifejtette, tisztában vannak vele, hogy a leendő kormányra nehe­zebb feladat vár, mint amilyen a mosta­ninak jutott, de erkölcstelennek tarta­nák a meghátrálást, tehát ha a választás eredménye úgy kívánja, vállalják a kor­mányzást. Ezzel kapcsolatban elmond­ta a fórum vendége, alapvetően fontos, hogy megteremtsék a társadalmi bizal­mat, a szakszervezetekre, az általuk képviselt érdekekre építve, mert ha a választás után nincs széles körű biza­lom, csak várakozás a kormány iránt, az előbb-utóbb igen súlyos helyzetet váltana ki az országban. vangélium „...nem a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg..." IKor 6,19-20 Az Egyiptomból való szabadulás után, az ígéret Földje határán Izráel né­pe megtorpan. Nem mernek bevonulni Kánaán földjére, túl nagynak bizo­nyul számukra Isten nekik készített ajándéka. Ennek súlyos következménye van, a visszariadtak 40 évig vándorolnak a pusztaságban, míg el nem hulla­nak a felnőttkornak közül az utolsók is. Isten kijelentése alapján mondhatjuk, hogy az Ő nekünk szánt ajándékai­val való nem élés, vagy visszaélés éppúgy komoly következményekkel jár, mint amikor az ő tulajdonát akarja valaki önhatalmúlag használni. Jézus a gonosz szőlőművesekről mondott páldázatában figyelmezteti népe vezetőit, hogy amint a szőlő tulajdonosa nem adta át munkásainak a szőlő­vel együtt a tulajdonjogot is, úgy a nép vezetői sem kaptak tulajdonjogot or­száguk felett. Akik pedig ebben a tévhitben élnek és cselekszenek, a legsú­lyosabb életveszedelemnek teszik ki magukat - Jézus példázata szerint. Hazánkban a tulajdonviszonyok megváltozása idejét éljük. Életbevá­góan, sorsot meghatározóan fontos tudni a Kijelentés mindenkire érvényes szavát: „Nem a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg" - azaz Krisztus golgotai áldozatával Isten tulajdonának vásárolt meg mindnyájun­kat. Az önhatalmúan és öntörvényűén - autonóm módon - élők a legsúlyo­sabb veszedelmet idézik fel magukra ezzel az életvitelükkel. Akik viszont ennek tudatával élnek, egy pillanatig se kételkedjenek - bármilyen boldog­talanoknak tartsa is őket környezetük - mert boldogságukat Krisztus szavatolja: „Boldog az a szolga, akit ebben a munkában talál ura, amikor megjön!" (Mt 24,46) Ezzel adventnek, Krisztus eljövetelének fontos, tartal­mi mondanivalójához érkeztünk. Vajon odaérkezünk-e igazán? Szilvássy Géza református lelkész Heti levél Tanügy A mindenkori tanügyi reform zajlik. Ezt azokkal szeretném gyorsan tu­datni, akiknek nincs iskoláskorú csemetéjük, így távolabb vannak a dolgok­tól. Tehát tessék megnyugodni, a tanügy sínen van, - alakul, reformálják, reformálgatják, így kell ennek lenni. Amióta az eszemet tudom mindig tanügyi reform volt és most is van, ergo lesz is mindig amíg a világ világ, a tanügy meg tanügy. Nyílt nap van a suliban, a szülők is bemehetnek az órákra. Beültem, nézelődtem, hallgatóztam. Kicsit meglepett, hogy minden óra után vonul­nak másik terembe. A dzsekit is beviszik, meg a kabátot, nem érdemes kinnt hagyni a folyosón, mert lopnak, hát ez ilyen dolog, ilyen idők. Tehát vándorolnak teremről, órára. Van benne logika, mert így nem kell cipekedni a szertárból. Azután leülnek, minden órán másképp, mert minden tanár másképp ülteti őket, és ők ezt az ülésrendet megjegyzik az okos kis buksijukkal. Fantasztikus. (Töri órán majdnem adtam egy nyakast a kölyöknek, mert játszott. Ott ültem két méterre tőle. Ehhez pofa kell, mondtam neki a szünetben, hogy mikor itt vagyok játszol a szomszédoddal. Hova lettek a régi jó nádpálcák, tolltartótetők?) Szóval megy a kémia óra, a szén atomján akkor hány elektronhéj van, és azokon hány elektron, - emellett nem lehet csak úgy elmenni. No most belül kettő, aztán a következőn mennyi is? Dehát ez kivétel - most erősödik a szabály, - és akkor az okos kis buksi fejecskéjükkel kiszámolják, hogy mennyi. Csak néztem és fölsóhajtottam magamban, hogy édes jó istenkém, hát ez meg minek kell? Nyilván kell. Valamikor én is tudtam, de már nem tudom. Nyilván akkor is tanügyi reformokban éltünk, tanultunk és ezzel is a szocializmust építettük. A szénatom elektronjainak számával hozzájárultunk. Föl is épült szépen. Nemrég egy volt osztálytársammal beszélgettünk az iskolás időkről. Szóba került a volt osztályfőnökünk, irodalmat tanított. Nekünk persze néni volt. Én szerelmes voltam belé, mondta, vallotta be az osztálytársam. Én is, mondtam - vallottam be. Ez így elhangzott, aztán hallgattunk egy kicsit. Gondolkodtunk ezen a kettős szerelmen, meg azon, hogy ilyen alapon töb­bes szerelem is lehetett. Vajon a tanárnő érezte-e ezt? Ez már nem fog kide­rülni soha, mert a tanárnő nemrég meghalt. De ekkor még élő volt, nagyon is élő, sőt szerethető. Emlékszem kívülről fújtam a Tetemrehívást, de mikor kiszólított felelni, nem tudtam elmondani, álltam kukán a tábla mellett és a kamaszkor összes kínja ismerős lett hirtelen. Nem segített se Arany, se a radványi sötét erdő, se a kérdő tekintet, és a tanárnő könyörtelenül bevéste a tököt a naplóba. Belátható, hogy ettől halálosan belé kellett szeret­ni, aztán rajta keresztül az irodalomba. Nincs mit tenni; vannak örök dol­gok. A kedvéért megtanultam a helyesírást, úgy-ahogy. Ma is, ha és-sel kez­dek egy mondatot, hallom a hangját, „Pistikém és-sel nem kezdünk monda­tot, a hogy elé meg tegyél vesszőt"! Attól pedig biztos elsápadtam, ahogy mondani kezdte a Viliikirályt: „Ki vágtat a szélben az éjen át?" Egy apa vág­tat a fiával, plusz én meg a tanárnő, meg a képzelet. Dehát őt is elragadta a Viliikirály. így járunk mind, és akkor még mindig ott lesz a tanügyi reform... - Nebuló ­Kérdés, illetve megjegyzés: riogatják az embereket, hogy ha a szocialisták győznek, visszaveszik a földet, „vissza­csinálják" a kárpótlást. Erre a felelet egyértelmű: a Szocialista Pártnak is az a célja, az az érdeke, hogy a magántu­lajdon teljes védelmet kapjon, hiszen a szociális piacgazdaság megteremtése, amit társadalmi modellként megjelölt a párt programja, megköveteli, hogy a magángazdaságról gondoskodni kell. Rekordok könyvébe? Hogyan történik a képviselőjelöltek kiválasztása? Kizárólag a helyi szerve­zetekjelölhetnek, ebbe senkinek nincs beleszólása. .Annyira demokratikus módon történik, hogy ezzel az MSZP bekerülhetne a rekordok könyvébe ­jegyezte meg Gál Zoltán. Ki lesz a párt miniszterelnök-jelölt­je? Netán Németh Miklós? Az egykori kormányfőt nem keresték meg, annál is inkább, mert közölte más pártokkal, amelyek megkörnyékezték, hogy kül­földi munkája 1995-ig tart. Egyébként őt el lehetne képzelni kormányfőnek ­mondta Gál Zoltán, majd arról szólt, hogy nem lehet az a legfőbb kérdés, ki milyen jelöltet állít erre a magas tisztségre. „Ügyintéző" kormányt Az országnak az lenne jobb, ha a lét­rejövő koalíció egyik pártja sem állíta­na miniszterelnök-jelöltet, hanem más, „külső" ember, gazdasági szakér­tő kerülne a kormány élére. A szocia­listák ügyintéző kormányt szeretné­nek: ez azoknak a gazdasági és társa­dalmi kérdéseknek a megoldásával töl­ti idejét, amelyek az emberek nagy többségét foglalkoztatják a mindenna­pi politizálásban. ^ j

Next

/
Oldalképek
Tartalom