Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-14 / 6. szám

p •M- rofesszor úr, mikor hal­lott először Magyarországról? - Amikor a kommunista országokban történő változásokról az első publikációkat olvastam. Mi Amerikában nagyon nagy fi­gyelemmel kísértük ezeket a híreket és a tudósításokból az derült ki, hogy valószínűleg Magyarország az, amely ország a leggyorsabban ki­vergődhet ebből az állapotból, leggyorsabban tudja a piacgazda­ságot kiépíteni. Ez keltette fel az érdeklődésemet az önök nagyon szép országa iránt. A magyarokat az egész világon nagyon jó, eladni tudó embereknek tartják, jó ke­reskedők, értik az üzletet. Ennek itt történelmi hagyományai van­nak, hiszen régebben is keresked­tek a kommunista ellenőrzés alatt tartott országokon kívülre. Ennyit tudtam az országról, amíg a Í^NY, azaz a New York állam I^Petemeinek központja meg nem keresett - nekik van buda­pesti irodájuk - és fel nem kértek az itteni munkába való bekapcso­lódásra - Mikor járt először Magyaror­szágon? - Tavaly októberben Nyíregy­házán és Noszvajon tartottam menedzsertréningeket. - Szekszárdot és környékét mennyire ismeri? - Úgy gondolom, hogy itt a mezőgazdaság a jellemző. Azt ta­pasztaltam, hogy nagyon jó borai vannak és stratégiailag is jó helyen fekszik, közel a déli határ, ezt ki kellene használni. Úgy érzem az itt élők nagy erőfeszítéseket tesz­nek a gazdaságfejlesztésre. - A határ közelsége előnye lehet ennek a régiónak? - Minden közösség, régió szá­• )ra hasznos, ha meghatározza, gy milyen előnyökkel és hátrá­nyokkal járnak az elhelyezkedési, a természeti adottságai, a fejlődési lehetőségei. Nagyon fontos len­ne, hogy minden régió egy gazda­ságfejlesztési programot dolgoz­zon ki, aminek segítségével meg­jelölnék, hogy az adott helyen mit tudnak nyújtani, mit tudnak job­bat adni, mint mások, és a környe­ző országok igényeit hogy tudnák gazdaságosan szolgálni. Tehát az igények elé kell menni, a fejlődés­nek ez az egyetlen lehetséges útja. De a régiós tervek mellett egy egész orszá­got átfogó gazdaságfejlesztési tervre is szükség van, amiben a részterületek fej­lesztési lehetőségei is szerepelnek. Ez segítene meghatározni, hogy milyen specialitásai vannak minden egyes közös­ségnek vagy területnek, így akkor már a központi költségvetésből is folyamodhat­nak pénzeszközökért a régiós célok meg­valósítása érdekében. - Magyarországról, a magyarokról mi a benyomása? - Nagyon sok különböző érdekcsoport van, akik mind más és más feladatot tarta­nak fontosnak, megvalósítandónak, ezeket mindenképpen egy kompromisszumos megoldáshoz kell juttatni, hogy együtt olyan munkatervet tudjanak lefektetni, ami megvalósítható és előreviszi az ország ügyét. Tehát, hogy az élet minőségét min­denki számára meg lehessen javítani. - Ön amerikai üzletemberként szemléli országunkat Mit sikerült megtudnia ha­zánkról? - Készültem az utazásra, még otthon és itt is nyitott szemmel jártam. Tudom, hogy több mint hétezer olyan vállalkozás van Magyarországon, amelyben külföldi része­sedés is van. Eddig csak kisebb befekteté­sek voltak és elsősorban olyan területen ahol gyors megtérülésre lehet számítani, Leginkább a szolgáltatási szektorban je­lentkezett a külföldi tőke, a termelésben alig. A teljes befektetési kör csak 3,5-4 szá­zalékát öleli fel a magyar vállalati szférá­nak. A magyar kormánynak vannak bizo­Ez az én maszek marketingkutatásom eredménye. - Nálunk még mindig tart a vita a világ­kiállításról. Ön szerint Magyarország jól te­szi, hogy megrendezi az expót? - Minden egyes alkalom, amikor vala­mely országnak lehetősége nyílik arra, hogy saját magát más országoknak, külföl­di szervezeteknek, multinacionális cégek­nek, nagy tőkével rendelkező befektetők­nek bemutathassa, azt ki kell használni, an­nak mindig az előnyét élvezheti. Igazán azt sem értem, hogy a magyarok körében miért van az ellenérzés, ki az az üzletem­nyos tervei, a világból ide is vonzott tőkét. Az önök kormánya az ösztönzőkkel a kül­földi befektetőt jobb helyzetbe hozta, mint a hazai vállalkozókat. Adókedvezménye, halasztási lehetősé­ge lett a külföldinek, könnyített export-im­port szabályozórendszer vonatkozott rá, és egy nagyon liberális munkatörvénykönyv. ber, aki nem támogat egy ilyen kezdemé­nyezést? Azt nagyon jól tudom, hogy min­den ország, amelyik üyen nagy nemzetkö­zi rendezvényt, eseményt rendez, arra tö­rekszik, hogy az ország pozitív előnyös dol­gait hangsúlyozza. Hozzátartozik, hogy a világkiállításra na­gyon sok üzletember érkezik, azokat olyan szolgáltatásokkal, infrastruktúrá­val kell várni, hogy vonzó legyen számukra az ország, értelmét lás­sák az itteni tőkebefektetésnek. Óriási lehetőség egy ilyen világ­kiállítás a személyes kapcsolatok kiépítésére, ami - nem győzöm hangsúlyozni előadásaimban - az üzleti kapcsolatok kialakulásának első és nagyon fontos lépcsőfoka. Először találkozni kell, személyes kapcsolatot kialakítani, abból az­tán később lehet üzlet A vevő­eladó viszony kialakításához nél­külözhetetlen az ismeretség, hisz az lehet a bizalom alapja - A világkiállítás ellenzői szerint egy ilyen szegény országban sok minden másra kellene most a pénz... - Ebben valami igazság lehet, de dönteni egyedül a magyar kor­mány jogosult, akinek viszont mérlegelni kell az előnyök, a hosz­szú távú lehetőségek és a napi fel­adatok között. Hozzátenném, hogy sok esetben az ellenzék, az ellenvélemény is segít abban, hogy a program még tökélete­sebbjobb legyen. így akik támo­gatják a programot, még erőseb­ben dolgoznak azon, hogy bizo­nyítsanak, hogy sikerre vigyék az ügyet. - Mi a véleménye, a magyar ter­mékeknek van esélyük megjelenni az amerikai piacon? - Úgy gondolom nagyon nagy esélyük van, de a legfontosabb: először az amerikaiak számára is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy mi­lyen termékekkel akarnak megje­lenni, és azt is meg kell mondani az amerikai kereskedőknek, hogy hova mehetnek, hol kapnak infor­mációkat a termékekről, a keres­kedelmi lehetőségekről. Nem árt, ha a magyar gyártók felmérik az amerikai speciális igényeket. Mert például egy élelmiszeripari ter­mék esetében, ami Magyarorszá­gon sikeres, nem biztos, hogy az amerikai ízlésnek megfelel. A szállítónak mindig a vevő ízlését kell kiszolgálnia Különben nem jöhet létre sikeres üzlet - Az USA olyan imázst alakított ki, hogy az a világ népei számára az, Ameri­ka", a mennyország. Magyarországnak is szüksége lenne egyfajta imázsalakításra? - Mindenképpen. És erre most a válto­zás, az átalakulás megad minden lehetősé­get. A magyarok a kommunista uralom alatt is tudtak pozitív képet felmutatni, most kellene erre rátenni, a demokratikus, liberális értékek hangsúlyozásával elter­jeszteni, hogy egy életképes piacgazdaság az, ami napjainkban Magyarországon ki­alakulóban van. - Köszönöm a beszélgetést! TAMÁSI JÁNOS FOTÓ: KAPFINGER ANDRÁS William J. Mariani professzor a New York állam közösségi egyete­meinek alelnöke, az egyetemek képzési programjainak felelőse és az egyetemek anyagi biztonságához a megfelelő erőforrások felkutatása, megszervezése is a feladata. Mintegy kétmillió dolláros bevételt kell évente szereznie a működtetéshez. A Szent Bonaventura egyetemen szerzett diplomát, majd különböző gazdaságfejlesztő, illetve tanácsadó bizottságok munkájában vett részt. Jelenleg egyetemi tanár, rektorhe­lyettes. Negyvenhárom éves, nős, felesége Marscha általános iskolai történelemtanár, két gyerekük van; Mara és Billy. William J. Mariani professzor az elmúlt hét végén a tengelici oktatási központban kétna­pos régiómarketing-tréninget vezetett. Menedzseroktató

Next

/
Oldalképek
Tartalom