Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-11-21 / 46. szám

15 1993. NOVEMBER 28. , SZEKSZÁRDI TASARNAP Erzsébet napja „Suttogj ma lágyan, alpesi erdő, Légy ma szelídebb, légy ma merengő, Aki lombodnak búsult alatta: Ma van nevenapja." (Juhász Gyula) Nőkről, nemcsak nőknek! Elisébahtól Erzsébetig A név a héber eredetű Elisébahból szárma­zik. Jelentése; Isten az én esküvésem. A Biblia korából ismert, mint Keresztelő Szent János édesanyja, Zakariás felesége. Szűz Mária ke­resztanyja. Végleges formája a következőképpen ala­• lt ki: Elsábet, Elsébet, Ersábet, Erzsébet. A magyar történelemben 17 fejedelmi nő vi­selte ezt a nevet. Az 1400-as évekig Magyaror­szágon a leggyakoribb női név volt. A 16. szá­zadban ötödik, a 17. században a harmadik, a 18. században megint első, 1900 körül a máso­dik, 1945 körül a harmadik, 1960 körül a hete­dik, 1970 körül a tizenhatodik, 1980 körül a hu­szonnegyedik helyre került a név gyakoriságát illetően. Az összes női név közül az Erzsébetnek van a legtöbb becéző formája. Igazán ki-ki választ­hat kedvére valót, egyéniségéhez legjobban il­lőt a 127 becézésből. Családi névként, mint sok más utónév nem fordul elő. Földrajzi névként már gyakoribb. Erzsébet község, Erzsébetfalva, Pestszenter­zsébet. & szegények gyámolítója Milyen is volt Ferenc József osztrák császár és magyar király felesége Erzsébet, akit a szegé­nyek gyámolítójának hívtak? Brigitte Hamann könyvéből nemcsak erre a kérdésre kapunk vá­laszt, de a korabeli fényképeken, az egész ural­kodó családhoz, az akkori korhoz is közelebb kerülünk. Sissi, ahogy becézték, csodaszép volt. S mit ír a királynőről a nagy mesemondó Jó­kai Mór: „Volt Magyarországnak egy áldott emlékezetű királynéja, Erzsébet, ki éltében vé­dő angyala volt ez országnak, a magyar nem­zetnek, holta után védőszentje lett." Legendák keringtek róla már életében. A legszebb a rózsa legenda. Amikor titokban élel­met vitt a szegényeknek kötényében, s kérdőre fogták, kitárta kötényét amely rózsákkal volt teli. Az Erzsébet című csodálatos könyvet bizo­nyára minden Erzsébet szívesen látná a köny­vespolcán. Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Barbara Taylor: A legkülönb unoka A legnevesebb és legkeresettebb amerikai bestselleríró családregény ­sorozatának utolsó kötete ez a Kön* \. \/ Kyj gazdag nő, Őrizd az álmot uláii bizonyára a harmadik kötet is kellemes olvasmány lesz a hosszú téli estéken. Zuhogó hóesésben érkezik meg a Gemenc presszóba vendégem, Losonczy Imréné, Erzsike hírlapkézbesítő. - Amikor e heti vendégemet „kerestem" többen ajánlották önt. Jókedvéért, szókimondásáért, s nem utolsósorban azért mert Erzsébet. Melyik körzet az ahol naponta várják? - A Tartsay lakótelep, a Gróf Pál utca és a hajóház. Összesen 64 lépcsőház. - Mikor és mivel kezdődik a napja? - Jó korán, reggel 4 órakor. Először a város­ban lévő újságpavilonoknak osszuk el az újsá­gokat a kolléganőmmel. A Budapestről érkező országos lapokat, színes hetilapokat, alkalmi kiadványokat. Ez kb. 8 óráig tart, utána indulok a körzetembe. - Mióta a dolgozik a postán? - Tizenhetedik éve. A véletlen úgy hozta, hogy éppen ennek a beszélgetésnek az idő­pontjában a felmondásomat töltöm. - Elmegy a postától? - Nagyon kevés volt a fizetés, s hiába vártuk az emelést. Már hallottuk, hogy az utánunk kö­vetkezőket több pénzért veszik fel, minket vi­szont nem marasztaltak. December 17-én jár le a felmondási időm. Akik eljöttünk mind az öten régi dolgozók voltunk, s nem könnyű... - Tudják már ezt a körzeté­ben, ahol olyan népszerű, ahol tizenhét éve mindennap vár­ják? - Tudják. Szerencsére nem válunk el egymástól. Hírlapterjesztő maradok, ugyanabban a körzetben, de csak egy újságot fogok hor­dani. A körzethez ragasz­kodtam, mert ott mindenki jó ismerős számomra. Na­gyon a szívemhez nőttek, fő­leg az idősek és a gyerekek. Felnőtt egy generáció a sze­mermelőtt, hisz szinte minden családot isme­rek. Ma már a szülők azok akik gyermekek vol­tak akikor odakerültem. S most az ő gyerekeik szólnak utánam, hogy szia újságos néni! - Úgy hallottam tud is „bánni"az emberekkel. - Az egyedülálló idős emberek minden jó szóért hálásak. Ha kell hallgatok, mert tudom, néha csak az kell, hogy valakinek elpanaszolják gondjukat. - A jókedvhez, a vigasztaláshoz, a másokra való odafigyeléshez mi adja az erőt? - A család. A mi családunk története nem mindennapi. Talán azért szeretjük így egymást. - Elmondaná a nem mindennapi történetet? - Harci születésű vagyok. Elváltán éltem a kislányommal. Férjem Harcon volt körzeti megbízott, özvegyember két kisfiúval. Össze­házasodtunk 1973-ban, s attól kezdve három gyerekünk volt. Közös gyerekünk nincs, de a másik gyermekét édes gyerekünkként szeret­jük és kicsi koruktól neveljük őket nagy szere­tetben. - Mikor költöztek Szekszárdra? - A férjemet a szekszárdi rendőrségre he­lyezték, mint járőrt 1974-ben. Egy kevés ideig én a bőrdíszműben dolgoztam, és 17 évig a pos­tán. - Az ön munkája is hajnalban kezdődik, s mellette rendörfeleség, az idén éppen húsz éve! - Nem könnyű. Mert a féljem akkor is „dol­gozik" amikor szabad. Ő más síemmel látja a világot. Igazi, lelkiismeretes rendőr, s talán ezért van az, hogy Imre fiunk is ezt a hivatást választotta. Laci fiam kitűnő szakács. S a lányo­méknál megszületett a család kedvence, a kis­unokánk. - Közeledik a névnapja, mire e sorok megjelen­nek, el is múlik. Hogyan ünnepelik? - Összejön a család. A barátaink. Mindig ka­pok valami szép ajándékot és sok-sok virágot. A virágnak külön örülök, a férjem imádja a virá­gokat, s nemcsak ünnepeken kerül az asztalra, de az egész lakás tele van cserepes virágokkal amiket ő ápol. A reményt! Csak a levelet, amelyben megírod, ha bánatod van. Ne feledd, nem vagy egyedül! Megosztott bánat fél bánat. Név nélkül is írhatsz. Válassz egy jeligét, s itt megtalálod kérdésedre a választ. Cím: Szekszárdi Vasárnap 7100 Szekszárd, Béla tér I. A borítékra írd rá: Ne add fel!!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom