Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-11-21 / 46. szám

1993. NOVEMBER 21. , SZEKSZÁRDI USARN4P 3 F. orró a hangulat. Már tegnap megkezdték a jogosultak összeírását, most mégis a kezdés, tíz óra óta váijuk, hogy megkezdődjön a licit. Már elmúlt dél és még mindig vannak új jelentkezők. Szekszárdon ez a harmadik földárverés. Az emberek egymást méregetik, ki tudja, ki a potenciális ellenfél, ki tudja, ki fogja az elvett vagyon morzsalékát jelentő kárpótlási jegy értékét a licit során felezni, harmadolni, vagy akár tizedelni... Más arat a bérelt földeden Tavaly január-februárban alakultak meg a földrendező bizottságok. A szekszárdiban a független kisgazdapárt tagjai aktívan készt vettek, talán ezért került a "álasztás Kővári Lászlóra, aki a bizottság elnöke lett. Az érdekegyeztető fórum munkája után kialakult az a nyolcfős testület, amely a kárpótlásra kijelölt földek licitjének szervezője lett. Két hete csütörtökön már a harmadik földárverésen találkozhattunk. Nagy volt a tét, hisz akkor kerültek sorra azok a szórványföldek - közel háromszáz parcella -, amelyek egy része addig a téesz tulajdonában, de bérben volt. És hiába a hosszú távú, akár ötvenéves bérlet, előfordulhatott, hogy valaki mire kiért a bérelt földjére, ott már az új tulajdonost találta serénykedni. - Mit lehet ez ellen tenni? kérdeztük Kővári urat. - A szövetkezetnek még a földárverés előtt fel kellett szólíani ezeket a bérlőket, hogy a területet eladja, illetve kárpótlásra kijelölt földről van szó, tehát, aki meg szeretné vásárolni az addig bérelt földjét, az előre jelezze, hogy élni kíván elővásárlásijogával. - Itt van azért egy alapvető gond, mit tegyek, ha felszólítanak, de nincs kárpótlási jegyem? - Egyetlen megoldás, hogy vásárolni kell kárpótlási jegyet. Olyantól, aki erre jogosult, később pedig egymást közt rendezik a birtok tulajdonjogát. Sajnos, a törvény mást nem tesz lehetővé. - Tehát hivatalosan meg se vehette a saját földjét? - Nem így van. Ha előzetesen nyilatkozott, hogy meg kívánja venni a téesztől, akkor a terület nem kerülhetett be a földalapba. Ha viszont a téesz által kért összegért nem volt hajlandó megvásárolni, akkor már csak kárpótlási jeggyel licitálhatott. HPÜ XiLesz mit szántani, vetni? Cukkolják a népet Közben megkezdődött az árverés. Lassan délután két óra lesz és bár nagy a feszültség, a várakozás, a licit egyelőre langyos. Úgy tűnik, a földre várók is akceptálják azok igényét, akik az eddig bérelt földjeiket szeretnék saját tulajdonba szerezni. A licit lefelé megy, a legtöbben ötszáz forint per aranykorona áron vásárolnak földet. Először mindig az előző bérlőt kérdik, majd ezt

1 követően a legtöbben visszaállnak. így igazi licithangulat ki sem alakulhat. Sokan az unalmas árverés elől a büfébe menekülnek. És mert a tudósító kénytelen követni az embereket, itt beszélgetünk Székely Sándorral is. Az állattenyésztő végzettségű fiatalember nem is akar licitálni, mint mondja, nézelődni, tapasztalatot gyűjteni jött csak. - Van kárpótlási jegyem és elképzelésem is - mondja -, de mindenképpen nagy táblába szeretném befektetni. Tudomásom szerint csak egyetlen ilyen tábla van, a messzi-palánki P2-es, de az csak holnap kerül sorra. - így, tét nélküli szemlélőként hogy tetszik az árverés? - Úgy tűnik, ez csak a kisemberek összeugratásárajó. Cukkolják a népet és nem tudni, mi jön ki ebből. A földek zöme olyan, hogy egyszer kivették, hosszú távra terveztek a földdel, most meg itt a gond, hogy mi lesz. A téesz olyan összegeket kért, amiért nem szabadott megvenni. Valamikor parlagterületet béreltek, most virágzó gyümölcsöst, szőlőt kellene visszavásárolni. Holott, hogy az lett belőle, az ő munkájuk, pénzük eredménye. Most mégis újra megvehetik. Az értéktelen semmiért most ültetvényárat kellett volna fizetni. Nem mindenkinek van zsebből előhúzható százezre. - Eddig már volt két árverés. Azokon nem vett répt? - A szüleim megbízásából veszek részt az árverésen. A nagy táblák jó része elment az első árverésen, amikor még nem volt mindenkinek - így nekünk sem kezünkben a kárpótlási jegy. Most, amikor már megvan, nincs nagy tábla. Lehetetlenül kis darabok jutnának, amin komoly gazdálkodást nem lehet folytatni. - Beszélgetésünk elején említette, hogy állattenyésztő a végzettsége. Erre akar vállalkozni? - Mióta felnőtt ember vagyok, mindig állatfelvásárlással foglalkoztam. A húsipari vállalatnál dolgoztam, most szabadúszó va(Folytatás a 8. oldalon.)