Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-11-07 / 44. szám

15 1993. NOVEMBER 14. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Meghívó A Nőkről nemcsak nőknek oldal elő­ször 1992. november 8-án jeleni meg. A mai jubileumi oldalon szeretettel hívjuk meg egy közös randevúra - a Gemenc presszóba 1993. november8-án, délután 5 órára (hétfőn) - mindazokat, akikkel a kávéházi randevúban egy év alatt be­szélgettünk. Kéljük jöjjenek el, rande­vúzzunk újra! Japán módra... ...terhesség Tilos a fogamzásgátló tabletta használata. A japán csúcstechnika a gumióvszerek minőségé­ben is jelentkezik. Az átlagos japán nő 27 éves korában szüli meg első gyermekét. A japán nők terhesség alatt nem híznak el, ezt étke­zésüknek és mozgásuknak köszönhetik. (Sokat úsz­nak.) Kevés a veszélyeztetett terhes és a koraszülés, a nők végigdolgozzák a terhességet. Az abortusz teljesen legális, de nagyon drága, s nem érvényes rá az egészségügyi biztosítás. A terhes nőket nem kíméli a környezetük, náluk a « ;sség nem betegség. A nők tetszés szerint választ­ak állami és magánkórházak, valamint magánkéz­lévő apró rendelők között, hogy hol kívánják gyer­meküket világra hozni. A szülés komoly kiadás, amelyet a férj munkahelye térít vissza a szülőknek. ...divat Tradicionális viselet a kimonó. Igazán fontos ünne­peken, családi összejöveteleken pl.: esküvőn, még a fia­talok is szívesen felveszik. A munkás hétköznapokon a farmer, pulóver, póló a viselet, korhatár nélkül. Gumitalpú cipővel. Ez a sza­ladgálós, bevásárlós divat. Munkába, egy-egy programra kiöltöznek, kicsino­sítják magukat, konzervatívan, ám nőiesen öltözköd­nek. A fekete-fehér színekhez szívesen viselik a csillogó ékszereket. A smink eltér az európaitól. Alapja a vastag, porcelánszerű púderréteg, pirosítót nem használnak. A szemet éppenhogy hangsúlyozzák. Szájukat viszont élénkpirosra festik. A hajviselet egyszerű. Ritkán daue­rolnak. A sima, kibontott hosszú haj a divat, korosztály­tól függetlenül, amit 2-3 naponként mosnak. A legtöbb nő évente kétszer vesz ruhát. Kivételek a fiatal egyedülálló, jól kereső nők, illetve ajól kereső fér­fiak feleségei. Nem divat a bikini, miután barna a bőrük, nem hó­• nak a napozásnak. Az alsónemű hasonló az európai viselethez, azzal a különbséggel, hogy ott a rekkenő hőségben is hordanak kombinét. ...étkezés Az ételeket egyszerre tálalják fel, különböző nagysá­gú és formájú edényekben. Náluk a rizs a kenyér, egy nagy tálba teszik, s min­denki merít jnagának annyit és akkor, amikor kíván. Többféle rizs létezik, s rengeteg az elkészítési módja. Sok ételt a vendégek szeme láttára főznek meg. Sót, paprikát nem, viszont többféle szószt és spe­ciális fűszereket tesznek az asztalra az ételek ízesíté­' sére. Az étel elkészítésénél az előkészítés - darabolás, tisztítás - vesz sok időt igénybe, a sütés-főzés keveseb­bet. (Ez abból adódik, hogy a gombát, csirkehúst, mar­hahúst, zöldségféléket apró darabokra vágják, így köny­nyen puhulnak.) Minden étkezés elengedhetetlen kelléke a gyü­mölcs. Evés után forró zöld teát isznak. Evés előtt aperitifnek a híg rizspáiinkát, a szakét at­tól függően fogyasztják, hogy tél vagy nyár van. Nyáron jégbe hűtve, télen forrón kínálják. A tálalás a szép edények miatt egyben díszítés is, de vendégváráskor, ünnepekkor még nagyobb súlyt fek­tetnek az asztal művészi díszítésére. Szóját naponta esznek - elkészítési módja kimerít­hetetlen - a szójaszósz a legáltalánosabb ízesítőszer. A tenger minden „kincsét" az asztalra teszik. Rákot, kagylót, polipot, ezerféle halat és imádják az algát. Nőkről, nemcsak nőknek! Sas Erzsébet oldala Laczkó Zsuzsa­Radnai Tamás: Levelek Japánból A szerző házaspár kél évet töltött Japánban. A nííí és férfíszemmtf ­ráadásul európai és ezen belül is spe­ciálisan majiyar szemmel - látottakat, élményeiket élvezetesen és olvasmá­nyosan írják le. Szórakoztató kötet mindazoknak, akik szeretnének vala­mit megtudni erről a távoli óriási or­szágról. s lakóiról. A jubileumi rande­vúnk vendége a Ge­menc presszóban Za­lakovicsné Kovács Klá­ra, aki az I. Számú Ál­talános Iskola pedagó­gusa, délután pedig az Elixír gyógynövény­szaküzletben találkoz­hatunk vele. Egy hete érkezett haza Japán­ból, a veterán atlétikai világbajnokságról. - Nagy álma való­sult meg ezzel az úttal... - Négy évvel ez­előtt, amikor Ameri­kában, ugyanezen a világbajnokságon megtudtam, hogy a következőt Japánban rendezik, elhatároz­tam, hogy elmegyek. Ez jó példa arra, hogy ha az ember kitűz egy célt, azt el lehet érni. - Miért kívánkozott annyira Japánt látni? - Földrajz szakos tanár lévén, ezt az or­szágot mindig más­képpen tanítottam, mint más országokat. Érzelmileg kötődtem hozzá, természeti adottságaiért, törté­nelméért, kultúrá­jáért, s azért a gazdasá­gi csodáért, amit ez az ország negyven év alatt felmutatott. Ér­deklődésem és vonzó­dásom innen indult. S akkor lépett be az Eli­xír. Különösen érde­kel a természetgyó­gyászat, vonzanak a keleti gyógymódok, a reformtáplálkozás. - Tehát az indíttatás kettős volt, a földrajz és a természetgyógyászat, mégis „amivel" kiju­tott, az a futás? - A futás csak esz­köz volt, azzal együtt, hogy életem fontos része és remé­lem marad is. - Mi volt az, amit a legjobban sze­retett volna látni és megtapasztalni Japánban? - Földrajzszakosként szerettem volna látni egy működő vulkánt és gejzírt. Sikerült. Szívesen baran­goltam volna a pacifikus hegység­rendszer láncai között. Sikerült. Érdekelt a Japánok együttélése a természettel. Volt alkalmam cso­dálatos kertekben járni. - S mint a természetgyógyászat, a reformtáplálkozás, a keleti gyógy­módok „kutatója"? - Az emberek. Tudva azt, hogy Japánban a legmagasabb a szüle­téskor várható életkor - úgy a fér­fiaknál, mint a nőknél -, s ezzel szemben nálunk Magyarországon a legalacsonyabb Európában, kí­váncsi voltam, hogy élnek, miként táplálkoznak a japán emberek. A nálunk népbetegségnek számító daganatos betegségek jóval alacso­nyabb számban fordulnak elő. Mi áll ennek hátterében? Ez izgatott. - S milyenek a japán emberek? Milyen válaszokat kapott kérdései­re? - Először talán a külsőségekről, amit az idegen azonnal észrevesz. Két jellemző tulajdonságuk van, amivel lépten-nyomon találkoz­tam: a fegyelmezettség és a szorga­lom. Talán először a nőkről: a leg­szembetűnőbb a gyönyörű haj és arcbőr. Nincs korpás, zsíros haj, nem hullik, az arcbőr nem pattaná­sos, nem foltos. Ezek a dolgok mind a táplálkozással függenek ösz­sze. Az öltözetük nem feltűnő, ele­gánsak mégis, mert fekete-fehér­szürke színű ruháikat kitűnő anya­gokból, jó szabásvonallal készítik. Zárkózottak, de ha sikerül közel­férkőzni hozzájuk, segítőkészek és kedvesek. Ami nagyon érdekes, hogy minden japán nő táskájában van egy kis ajándék, amit a hirtelen szőtt barátság emlékére átadhat. - S a japán férfiak? - Egyformák. Sötét öltöny, fe­hér ing, nyakkendő, diplomatatás­ka. S bár nagyon fegyelmezettek, a nőkkel szemben nem udvariasak. Nem adják át a helyüket, nem en­gedik előre a nőket, nem kérnek engedélyt, hogy rágyújthassanak, holott rengeteget dohányoznak. - S a város, ahol mindezeket látta és megtapasztalta? - Miyazaki, egy 250 ezer lakosú üdülőparadicsom a tenger partján. A napfény és a zöld növényzet vá­rosa. Kellemes szubtrópusi éghaj­lata^ van. Itt és mindenütt Japán­ban, á közbiztonság 100 százalé­' kos. Nincsenek hajléktalanok, munkanélküliek. Vallásuk a budd­hizmus és a sintoizmus, szentélyeikkel lépten-nyomon ta­lálkozni. A várost szegélyező ten­ger pusztította sziklaalakzatoknak csodájára járnak a világ minden ré­széről. Ez az, ami örök titok marad. A házasságban élők olyan szemér­mesek, hogy semmit sem enged­nek láttatni az idegeneknek ér­zelmeikből. Ami pedig a fizetett szerelmet illeti, arra ugye nem va­gyunk kíváncsiak. Valószínűleg ugyanúgy mű­ködik, mint bárhol a világon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom