Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-11-07 / 44. szám
13 1993. NOVEMBER 14. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Harminc év a csúcson Zorán élete, áttételesen Édes évek, hol vagytok ma már... Hónapokkal - már évekkel? - ezelőtt a Budapest Sportcsarnok tízezres közönsége a Metró együttes búcsúkoncertjén visszatekinthetett egy töretlen ívű énekesi pályára - és saját ifjúságára. Egy most induló országos koncertsorozat résztvevőiként elsőként a szekszárdi rajongók - zsúfolásig töltve a Babits színháztermét - szinte hasonlóan gazdag válogatást élvezhettek. Mi fáj, gyere mesélj... Fehér sziklák... Mária volt... Nekünk a holnap lesz a szép... Romantika... A szerelemnek múlnia kell... Apám hitte... Volt egy tánc... És sokadik ráadásként a kétórásnál jóval hoszszabb koncert végén;... hány perc az ünnep, ó mondd, meddig tart? A színpadon csomagolnak. A zon• át - a „régi" csapatból Schöck Ottó mellette ezen az estén -, az orgonát, az ütősöket, majd az akusztikus hangszereket. Az elmúlt 30 év legkedvesebb dalait szintetizátorok, elektronika nélkül énekli Zorán. A színpadon, már reflektorok nélkül, kábeleket átlépdelve, a fölszerelést tologató kollégák között nem említem, hihetetlen, hogy elmúlt 30 év, pedig igaz. Azt sem mondom, hogy bizsereg a bőröm, s még a fülemben vannak a dallamok. - Hogy tervezte 30 évvel ezelőtt? - Azt semmiképpen nem gondoltam volna, amikor mérnöknek készültem, hogy ez lesz a hivatásom. Nem számítottam arra, hogy 30 év múlva még zenész leszek. - Elégedett most, boldog? - Ez nagyon relatív, bár természetesen egy ilyen sikeres előadás után igen. Van bennem egy olyan érzés, hogy nem hiába dolgoztam. Leszámítva a rosszabb periódusokat, ami minden emberrel akár a munkájában, akár a magánéletében előfordul, a 30 évre nem panaszkodhatom. Nem tartozom azok közé, akik állandóan elégedetlenek, habár a munkámmal szemben folyamatosan kritikus vagyok. - Szinte töretlen sikersorozat az öné. Nem sok pályatársa tudhat maga mögött hasonlót... - Én is úgy érzem, hogy a tény, hogy ennyi ideig fönn lehet maradni, már önmagában is siker. - Az okát megfogalmazta már? - Föltették már többször ezt a kérdést, ezért próbáltam megfogalmazni. A lényeg, az egyedüli recept, hogy az embernek mindig maximalistának kell lennie, nem szabad a saját szintje alá menni. - „Ebben a dalban... egy kicsit benne vagyok én." Mennyire? - Ez egy csapatmunka, a szólóságom nem szólóság, mert mindig másokkal dolgozom együtt. - A szövegekre gondoltam. Mennyire a saját életét énekli? - Szerencsémre a Dusán, a testvérem írja a szövegeket, ezáltal nem sokat kell magyaráznom. Mindent tud, mintha magáról ima. - Családi drámák, fájdalmak, elmúlt szerelmek, csalódások gyakran előjönnek. Milyennek látja az életet? - Alapvetően kritikus alkat vagyok, nemcsak magammal szemben, hanem az egész világgal szemben. Óvakodom attól, hogy kioktató legyek, de azért magamban mindig megfogalmazom, amit másképp is lehetne csinálni. És, hogy mindez a szövegekben hogy jelenik meg... A Dusán élete ez konkrétan, az enyém kicsit áttételesen. - Hogy tekint a következő 30 év elé? - Ah, a következő 30 év... Majd meglátjuk. - ri Dugó nélkül f) Nemrég láttam egy koncertet, Zorán nosztalgiázott vagy két órát az elmúlt harminc év dalaiból válogatva - mármint az általa előadott dalokból. Nem hiába múlt el a harminc év, használt valamit, ondhatnánk beérett, bár kár lenne tagadni, ő közén is komolyan vette saját magát, meg amit csinál, de valahogy mintha most mondhatnánk, hogy profi. Összeszedett egy jó stúdiózenészekből álló csapatot és unplugged játszottak, vagyis szó szerint dugó nélkül, avagy ohne konnektor. Volt persze egy pick-up a gitárban, de ez senkit sem zavart. A dologhoz, mármint ehhez az előadásmódhoz Clapton tért vissza, persze divatot csinálva, de nem hiszem, hogy a zenekarok zöme visszanyúlna ehhez, ti. némi hangszeres tudást feltételez, hogy elektromos hókuszpókusz, füstköd, lézershow és technikai bizgentyűk nélkül pöngessen valaki. A koncert rendben lenne, a közönség - gyűrött arcú negyvenesek, illetve bocs, ez törölve, tehát középkorú urak és hölgyek elégedetten tapsoltak és távoztak. Enynyi. Azt már megszoktuk, hogy szponzorok nélkül nem megy, e sorok írója is azért nem tart az e vonatkozásban kiéhezett nagyérdeműnek ária-és dalestet, mert nem leli szponzorát (szponzoratlan szponzortalan). Van olyan zenekar, mely az óvszereket reklámozza, nyilván komoly óvszerhordozó (reklámhordozó) egy banda. Szót sem érdemel, hanem a jegy. Tán itt kezdődik a profizmus. Egy jó Diner fotó és a fontos, vagyis minden adat, ártól a helyszínig rajta van. Aztán a hátlapon kiderül, hogy jegytulajdonos vagyok, továbbá csak akkor jogos, ha tiszteletben tartom a műintézmény házirendjét. Tilos üveget vagy bármely veszélyes tárgyat bevinni. A jegy egyszeri belépésre jogosít, ezt nem gondoltam volna. Aztán kezdődik a lényeg; a felelősség elhárítása. A rendezők nem vállalnak felelősséget a nézők felelőtlen viselkedéséért, ha kárt okoznának. Hamis jegyekért sem vállalnak felelősséget, miként a továbbeladásból származó károkért sem. Minden hang- és képfelvételi eszköz behozatala és működtetése tilos. (A kalózoknak annyi!) Amennyiben mégis készülne - ezek alapján mi módon, nem derül ki - kép- és hangfelvétel (film, tévé), és amelyen a néző úgyis mint jegytulaj feltűnne, akkor azzal kapcsolatban nem léphet fel semmiféle követeléssel a készítőkkel szemben. Komoly szöveg, nyilván profi, így kell ezt csinálni. Az elmúlt harminc év alatt voltam néhány koncerten, de így ezt még nem összegezték nekem, mármint, hogy mi is a teendő, illetve a helyes viselkedés. Akadt időszak, amikor rendőrök némi gumibot és szolgálati állat (ti. kutya) segedelmével magyarázták a miheztartást, úgyhogy lassan megtanulta az ember az etikettet. Gondoltam, a képzés befejeződött, de most folytatják, meglehet úgy gondolva ez is Európa, vagy így lesz az. Kicsit szokatlan, de ilyen időket élünk és én jó pap vagyok, hajlamos a tanulásra. (Csak hát az íze!) Szót is fogadtam az utolsó felszólításnak (Kérjük lehetőleg a tömegközlekedési eszközöket használják!) és saját, külön bejáratú virgácsaimat - egyébként 43-as számú helyi járat - használtam a távozáskor. - steiner Az HBO programja November 7., vasárnap 8.00: Tapsi Hapsi és vendégei. Amerikai rajzfilm. 17.30: Sztálin. Amerikai film. 2030: Halálos fegyver 2. Amerikai akciófilm. 2230: Sose halunk meg. , Magyar film. 24.00: Gyilkossággal vádolva. Amerikai bűnügyi film. November 8., hétfő 1730: A St Luis-i lélek. Amerikai életrajzi film. 19.45: Hegy ek pokla. Amerikai fdm. 2130: Nincs kiút. Amerikai krimi. 2330: Úgy s/eredek, majd megeszlek. Amerikai vígjáték. November 9., kedd 1730: Kutyavilág. Ebadta kölyke. Rajzfilm. 18.00: Mame. Amerikai vígjáték. 20.10: A Sinclair-gyilkosság. Amerikai krimi. 21.45: Bűnös asszony. Amerikai krimi. 23.20: Rácsok mögött Amerikai krimi. November 10., szerda 1730: Az óriás vidra. Angol természetfilm. 1830: Hamikák. Amerikai vígjáték. 20.00: Titkok háza. Amerikai bűnügyi dráma. 21.45: Gyilkos bábuk. t Amerikai horrorfilm. 23.15: Hol az igazság? Amerikai bűnügyi film. November 11., csütörtök 17.00: Tapsi Hapsi: Taz-Mánia 1730: Excalibur. Amerikai kalandfilm. 19.50: A törvényen kívüli Josey Wales. Amerikai western. 22.05: Az évszázad üzenete. Amerikai vígjáték. 23.45: Lewis-Bruno proli bokszdöntö. 0.45: Emanuelle 10. November 12., péntek 17.00: Tapsi Hapsi. Rajzfilm. 1730: Kutyavilág. Rajzfilm. 18.00: Gyilkosság az Orient expressen. Amerikai krimi. 20.10: Sose halunk meg. Magyar vígjáték. 21.40: Feketelistán. Amerikai filmdráma. 23.30: A bankár. Amerikai akciófilm. November 13., szombat 17.00: Tapsi Hapsi és vendégei: Batman. Rajzfilm. 1730: Állad élet: A sarki ludak. 18.00: Dallas. Amerikai filmdráma. 20.50: Halálos fegyver 2. Amerikai akciófilm. 035: Emanuelle 11.
