Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-02-07 / 5. szám
15 1993. FEBRUÁR 14. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Bölcsességek a szerelemről „A sok szerencsétlenség közül ami bennünket nőket ér, még az is előfordul, hogv minduntalan egy szempár szegeződik ránk, valami kitartó, makacs bensőséges izzással, mely síron túli szerelmet ígér." (Pirandello) A JfJL udrey Hepburn a világhírű színésznő eljátszotta élete legnagyobb szerepét. Halálos betegen az utolsó pillanatig dolgozott, járta a világot, hogy felhívja az emberek figyelmét a sok millió éhező gyermekre. Audrey eltávozott közülünk. Alakításaiban a sokoldalú, rendkívül tehetséges, Oscar-díjas színésznő, akit a Római vakációban ismertünk meg, a Háború és békében csodáltunk, a My Fair Ladyben istenítettünk, mindent elért: sikert, elismerést, a közönség imádatát. A mellrákkal azonban nem tudott megbirkózni. Itt hagyta ne- ^ künk alakításait, egy tartalmas, vé gigdolgozott élet gyümölcseit Vízöntő vagy? C sak felszabadultan képes igazán szeretni, e/érl gyakran nehezére esnek a/ intim kapcsolatok. A maga választotta úton jár, még akkor is. ha a/ oly kor fájdalmas és nehéz. Néha zseniális, néha lehetetlen. Munkájában lelkiismeretes. együHtniíködésre kész. mégis magányos farkas. Illik hozzá: a Nyilas, és a Mérleg. Óvakodjon: a/ Oroszlántól és a Bikától. Nőkről, nemcsak nőknek! Szépség, egészség, harmónia Nők, szülés után Mai tanácsadónk: dr. Csada Mátyás pszichiáter A szoptatás fontosságát minden szakember kihangsúlyozza, ebből következik, hogy a tápszeren nevelkedő kisbabák hátrányban vannak. Érzelmileg sérülékenyebbek, könnyebJ^n kaphatnak meg minden betegséget és ami ^legfontosabb: a szoptatás pszichés szinten egy nagyon szoros kapcsolat, ami semmi mással nem pótolható. A fiatal anyukáknak a szülés után annyi idegeskednivalójuk van, hisz éjjel-nappal állandó készenléti állapotot vár el tőlük egy újszülött gondozása. Ezért az „anyasági blues" (levertség, szomorúság), enyhébb neurotikus állapot, gyakran előfordulhat. A szülés utáni „sírósság" nemcsak a szülés után közvetlenül, hanem azt követően is gyakori - szerencsére gyorsan múló - tünet. Hátterében az anyák kora gyermekkori szülő-gyermek kapcsolati problémáit mutatták ki a tudósok. A komolyabb neurotikus problémák ritkábbak (gyes-neurózisok) és szerencsérejói gyógyíthatók. A megváltozott élet. a munkából, a társadalomból való kieséssel járó problémákat - amelyek egy egész új életformát kívánnak az anyától - jó lenne ha ezt nem egyekellene megoldania. A gyermek közös cs, egy jó férj, jó apa, egy összetartó család könnyen túlsegítheti az anyát ezeken a gondokon. Az egészséges család kialakulásáért mindketten felelősek, és szerencsére elmondhatjuk, hogy ezt egyre több fiatal férj és apa felelősséggel át is érzi. Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú Gemenci kávéházi randevúnk e heti vendégéről elmondhatjuk, hogy olyasvalamit csinál, ami egyedülállóvá teszi Szekszárd városában. Szijjártó Istvánné - ahogy kollégája a nyomdában kedvesen, ám találóan hívja siratóasszony - temetési búcsúbeszédeket mond. Vannak férfi kollégái, ami már megszokottabb, hiszen az egyházi temetéseknél is papok állnak a sír mellett. Ám, hogy egy törékeny, örökmozgó, kicsi asszony ezt vállalja... Ez az az eset, amikor a látszat csal, mert aki ismeri őt, az tudja, hogy micsoda erő, optimizmus, kitartás, emberbaráti szeretet szorult belé. Rengeteg mindent csinált az elmúlt 20 év alatt, mi most arról kérdezzük, hogy milyen „út" vezetett a ravatalozókig, mit jelent számára és a hozzátartozók számára az utolsó búcsú, kit is siratunk, mi élők, a temetéseken? Hogy birkózik meg az elérzékenyüléssel, tartja-e magát az a mondás, hogy halottról jót vagy semmit? Húsz évvel ezelőtt fiatal lányként kezdtem el szavalni névadókon, esküvőkön. Szentgálpusztán már iskolás koromban belémivódott a szereplés, versmondóversenyeken vettem részt. Munkahelyemen, a Szekszárdi Nyomdában lehetőségem volt kipróbálni magam, sokat írtam a nyomda életét bemutató újságban, ami azért volt jó, mert már saját gondolataimat fogalmazhattam meg. Aztán amikor féijhez mentem, folytattuk a férjemmel. Sokszor közösen vállaltunk szavalást, ünnepi beszédeket, nagyon jól kiegészítjük egymást, egy hullámhosszon vagyunk, ami az egész házasságunkra is jellemző. Temetésen először tíz évvel ezelőtt mondtam beszédet Medinán. A beszéd összeállításánál a hozzátartozók akik a RESZO GMK-n keresztül rendelik meg a búcsúztatást - információjára kell hagyatkoznom. Azt próbálom megfogalmazni, amit az elhunyt életéből fontosnak tartottak szerettei. Minél több adat áll a rendelkezésemre, annál több egyéni tulajdonságot tudok felvillantani. Belénk nevelték azt, hogy tanulj fiam, mert azt nem vehetik el tőled, ám azt hogy szeress, már kevésbé. Sokszor sajnos csak akkor érezzifk ennek a hiányát, amikor ott állunk egy megfordíthatatlan esemény tanúiként és felmerül lelkünk mélyén a kérdés: szerettük őt? Jól szerettük? Eléggé szerettük? Nagyon nehéz olyantól búcsút venni, aki közeli ismerős, ilyenkor a beszéd megírása a több adat birtokában könnyebb, de elmondása óriási lelkierőt kíván. Egyébként minden búcsúztató elmondása nagy felelősség. Vannak, akiknek tartalmas, küzdelmes, színes életútjuk volt, vannak akik önhibájukból vagy azon kívül „csak" éltek. Igen, a mondást tiszteletben tartom. Egy búcsúztatón nem lehet felsorolni, hogy valaki milyen hibákat, bűnöket követett el életében, viszont az is viszszataszító lenne, ha nem létező erényeiről beszélnék csak. Egy ember nem lehet csak jó vagy csak rossz. Éljük az életünket, aztán dgyszer csak valaki, aki eddig részese volt az életünknek, a mindennapjainknak elmegy. Ott állunk a fájdalmunkkal, a részvéttel, a megkönnyebbüléssel (ha súlyos beteg volt és sokat szenvedett), a belenyugvással (ha szép kort megért), a látvánnyal, koporsó, gyászzene és a szavakkal amelyek róla elhangoznak. Rádöbbenünk saját mulandó létünkre. Sokszor érzem át a megtalált gondolat szavakba formálásának keserves boldogságát. Sokszor van, hogy ezerszerel kell ismételnem hangosan, hogy saját gondolataimtól ne síijam el magam. Nem könnyű, de ezzel teljes az életem.