Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-07 / 5. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. FEBRUÁR 14. Tündöklés és letűnés A földkerekség leggyorsabb fehér fiitója (is) volt A végkifejlet ismert: a kitűnő körülmények, a pályán és azon kívül is hatni tudó Oros Ferenc hatására a villámléptű Kovács Attila csaknem új fejezetet nyitott a világraszóló sprinterekben nem éppen bővelkedő honi atlétika történetében. 1986-ban, Splitben már ott találjuk a 100 méter döntőjében, rá egy évvel később pedig... Az a csodálatos római világbajnoki döntő, amikor Ben Johnson, Carl Lewis, Linford Christi - micsoda csillagok dollármilliókat érő lábbakkal! - társaságában térdelőrajtot vesz. S a néger futóóriások után ő lett a leggyorsabb (vb. 4.) fehér ember - a világon. Óriási karriert jósoltak neki, de amilyen gyorsan érkezett, hasonló sebességgel is távozott a világ atlétaelitjének színpadáról. A 88-as szöuli olimpián már nem kerül döntőbe, amit még kisiklásnak, rövidzárlatnak minősít a szaksajtó, amit a most nemrégen véget ért újabb olimpiai ciklus nem igazol. De egészen másról van már szó. - Nézd, én mivel nagyon későn kerültem be az atlétikába, ennek hátrányát cipelnem kellett. Amikor kihozA legnagyobb sztárvendége a múlt hétvégi aüéta nosztalgia találkozónak a szedresi származású világhírnévig eljutott sprinter, Kovács Attila volt. Akit Mozolai János fedezett és készített föl a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején, hogy a dózsás nagytestvér - ma már DTE - ráharaphasson és profitáljon belőle. tam magamból a maximumot, már 26-27 éves voltam, és ez a tény eleve meghatározta a szakmai perspektívát. Szöulban ugyan már nem jutottam a döntőbe, de abban a konkurenciaharcban, ami a 100 méteres síkfutást világszerte jellemzi, ottani teljesítményemet nem éreztem kudarcnak. Az előbb már elmondott ok miatt sejtettem: a következő négy év alatt már nem tudok lépést tartani a világgal, de azért lassabb eltűnésre, kikopásra számítottam. - Mi gyorsította meg a közvéleményt is eléggé váratlanul érintő visszaesést? - Legfőképpen az, hogy a kiváló trénerem 89-ben Katarba szerződött, ami óriási érvágás volt. Ahogy összehoztuk azt a 10,09-et!... Nem volt, aki újra felvillanyozzon, lelket verjen belém, hogy ugyan „közel vagy a harminchoz, de mégis próbáljuk meg". Motiváció és vonzó szakmai program: mindkettő hiánycikk volt. - Nem kételkedem, de azért a háttérben kellett lennie másnak is. Körülötted Róma óta óriási volt a felhajtás, a cécó. - Mire gondolsz? - Az egykori leggyorsabb fehér embert nem sikerült úgy piacra dobni, mint ahogy lehetett volna...? - Ami azt illeti: befíirödtem a menedzserekkel, három is próbált segíteni, de egyikkel sem alakult ki normális együttműködés. Igen, jól látod, nem profitáltam belőle úgy, ahogy lehetett volna, de nem fogtam föl tragikusan. - Nem?... Egy jó menedzserrel az egész további életedet megalapozhattad volna egzisztenciálisan. - Azért így se panaszkodhatok: Róma előtt és után olyan versenyek egész során álltam rajthoz, amelyeken azért kaszírozhattam, s elindulhatok a civil életben. - Tudtommal még az UTE atlétája vagy és elindulsz, majd menetrendszerűen nyersz a magyar bajnokságon. - Az idei évet még végigcsinálom. A klubomnak is tartozom ennyivel, sokat köszönhetek nekik. Szeretnék segíteni nekik a BEK A döntőjében, no és egy magyar bajnoksággal - a sokadikkal búcsúzni. ^ - Mire készülsz? V - Vállalkozok, de nincs köze ennek sem atlétikához, sem a palánki szakközépiskolában tanult növénytermesztő képesítésemhez. Pizzériát nyitok Pesten - ennyi... - Család? - Nős vagyok, van egy másfél éves kislányom. Két kaszt a teniszben: Dobos kontra Kórház SE Egy jó ideje két táborra oszlik a szekszárdi teniszélet. A tömegsport és a versenysport ádáz küzdelméből a Kórház SE megjelenésével az előbbi került ki győztesen. - Nem csupán hatalmi szóval, hanem maga mögött tudva az OB III-nál, az OB II-nél a szalonteniszt többre tartó többséget. A vereséget szenvedő Dobos Zoltán (alias „Zorba") irányvonal az elmúlt év végén újra lábra állt, teret kapott. Rálelve néhány helyi potentátra a relatíve minőségi tenisz újbóli meghonosításáért kilincselt. Most joggal kérdezhetné a kedves olvasó: mi itt a gond, a kettőnek a sportpolitikai bölcselkedések alapján el keil férnie egymás mellett. Persze, ott, ahol jegalább tíz pálya rendelkezésre áll. Öt esetében - ennyink van a városi sporttelepen - csak jelentős engedmények, lemondások árán - mindkét részről. Azonban mindkét táborra jellemző, hogy egy tapodtat sem akar engedni a paradicsomi állapotból. A más városok által joggal megirigyelt tömegsportosok megőrizni kívánják vívmányukat, Dobosék pedig előbbutóbb megszerezni igyekeznek azt. Mert a komoly utánpótlásnevelés, tehetséggondozás nem mehet másként. Üdvözítő megoldás hiányában marad minden a régiben. Ami népegészségügyi aspektusból nézve felettébb örvendetes. (Más, nagyobb teniszkultúrával, komolyabb csapatokkal bíró városok irigylik is Szekszárdot a tömegsportbanjellemző helyzetért.) A fiaikban, lányaikban új McEnroe-t, Gráfot sejtő teniszapukáknak marad a zsugorodó remény: a mentési akciólcra egyébként is hajlandóságot érző, a tenisz felvételével kacérkodó Polgári SE: új pályákat nyit...? Tükröm, tükröm... Esély van, feljutás lesz? Szép, mondhatni dicséretes dolog, hogy a KSC Szekszárd női kosárlabdacsapata újfent a B csoport élén végzett a bajnokság alapszakaszában, de az igazi értékmérő vizsgaidőszak most (csütörtöktől) kezdődik. A rájátszás két szakasza egyértelműen minősít: sikerült-e játékban, tudásban, erőnlétben, egyéni képzésben előrelépni az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest, avagy minden maradt a régiben. Minimum 11 mérkőzés vár a szekszárdi gárdára, így nem a pillanatnyi forma, a balszerencse, a nem várt rövidzárlat a sorsrendező - bár kétségtelenül befolyásoló tényező -, sokkal inkább a produktum. Be tudunk-e jutni a 12-es felsőházba? - hangzik el egyre gyakrabban a kérdés. Az esély kétségtelenül nemcsak matematikai, hanem valóságos is, mert a felsőház „alsóházának", valamint az alsóház „felsőházának" csapatai között nincs akkora tudásbeli különbség, mint általában a két csoport között. Az optimizmusunk azért nemcsak kincstári, mert..., ...mert van egy magát szinte mindig hozni képes Várkonyi Gabi, aki nélkül egyszerűen reménytelen vállalkozás lenne a feljutásról és ottani helytállásról beszélni..., mert a csapatot vivő „három gráciának" - végre! - (Várkonyi-Kranyecz-Badics) egyszerre, egy időben kijön(ne) a lépés, amire a bajnoki végrehajtás legutóbbi meccsein nem volt példa..., mert a már NB l-es rutinnal érkező Szabó Mónika ugyanolyan biztos kezű lehet a rájátszás során is, mint a TF ellen volt, s általa egy kulcsember esetleges betlije, mérkőzésen belüli ingadozó teljesítménye nem vezet azonnal kudarchoz. ...hogy a feljutást a csapatjátékosai is legalább annyira akarják, mint a szurkolók, mindenki megfeszül a sikerért. Amitől optimizmusunk inkább kincstári, mert..., ...mert ajegyzett B-sek elleni meccsek többségén, szervezettségben, tudatosságban nem volt olyanynyira meggyőző a szekszárdi csapat, hogy nyugodt szívvel várhatja a Kecskemét, a Szeged, a Sabaria és az Égis elleni meccseket. A bajnoki hajrára mozgásban és gondolkodásban alaposan lelassult a csapat, s a rájátszás erőltetett menetét figyelembe véve (három-négy naponta éles meccs) ez intő jel. ...mert a megálmodott ütőképes, magas szerkezetű csapat nem állt össze. Centerposzton igen sebezhető a csapat. Gontarevától eddig inkább szánalmat geijesztő ügyetlenségeket láthattunk, mintsem képzettségét igazoló teljesítményt. Az önmagához képest fejlődő Zerényi pedig ezen a kulcsposzton nem tud felnőni a frontember szerepére. ...mert a kispad „kínálatát" tekintve az A-sok fórban vannak, ami - tekintettel arra: hosszú hetekig tartó mérkőzéssorozatról van szó - ugyancsak döntő leh^k A rájátszás programja. Február 11. (^P ó.): KSC-Egis, február 14.: SabariaSzekszárd, február 17.: KSC SzekszárdSzeged (17 ó.), február 20.: KecskemétSzekszárd, február 25.: Egis-Szekszárd, február 28. (17 ó.): Szekszárd-Sabaria, március 3.: Szeged-Szekszárd, március 6.: KSC Szekszárd-Kecskemét. (Az első kettő automatikusan feljut, míg a „vigaszágon" a 11. a 14.-el,a 12. a 13.-al küzd három győzelemig.) Március 11-én: Profi boxshow Szekszárdon A sok járkálás, kilincselés - talán lapunk hírverése is... - nem volt hiábavaló. A szponzorok - köztük a Kispipa és a Vallum Kft., a többi egyelőre még titok felvették a Professional Box Klub által eléjük dobott kesztyűt, így a zsurnalisztika nem dobálódzik a szavakkal, ha a március 11-i esemény első beharangozó hírében előveszi a sporttörténeti jelzőt. Ebben a gazdag ökölvívómúlttal rendelkező városban az elmúlt évtizedekben nem egy nagy eseményt szerveztek, de hivatalos proli ökölvívó-mérkőzés legjobb tudomásunk szerint még soha sem volt. Rácz György egyik nyilatkozatában - ismerve a profi címszó alatt eddig Magyarországon lezajlott kétes értékű eseményeket - nívós showt ígért. Nos, már lázasan ezen munkálkodik. Annyi már biztos, hogy az ő csapatából a legjobb négy mérkőzik. Az ellenfelek között lesz nigériai, kolumbiai bokszoló. A profi boksz világából ismert csinadratta körítés mellett más szórakoztató programot is beiktatnak. Jelen lesz az amatőr boksz is az eseményen: két pár küzdelmének kell majd megadnia az alaphangot a március 11-én, vasárnap 6 órakor, a szekszárdi sportcsarnokban kezdődő attrakcióra.