Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-10-31 / 43. szám
, SZEKSZÁRDI 1993. OKTOBER 31. V4SARN4P Művészetek Háza adott otthont a hétfő esti hangversenynek, ahol az első taps a versenysikereknek szólt. De nem maradt el a tapsvihar sem a számok közben, sem a kiadós programú koncert végén. Deák László igényes és gazdag műsorral kínálta meg hallgatóságát. Az észak-német Dietrich Buxtehude, s a francia Nicolas de Gringy mellett természetesen a muzsika „császára", Johann Sebastian Bach képviselte a barokk korszakot. Egy másik világot tárt elénk a két huszadik századi francia kompozíció: Mauric Durufle Scherzója és Marcel Dupre Noel-variációi. Virtuozitás, muzikalitás, precizitás jellemezte az egész hangversenyt. Most azonban hallgasson el a tudósító, hogy szóhoz juthasson ma• ,a művész, aki a koncert után válaolt kérdéseinkre. (A régi barátságra való tekintettel engedi meg a harkály magának, hogy tegeződve kérdezzen...) - Milyen pozitív és negatív élményekfoglalkoztatnak a rangos versenymagas helyezése után? - A pozitív természetesen a második díj egy igen rangos versenyen, s ennek a következménye, hogy megnövekedtek a lehetőségek. Az elmúlt évtizedek nem kényeztették el a magyar orgonistákat. Csak néhányan koncertezhettek s a hangszerkínálat is igen csekély volt. Ahol volt, ott is féltették az orgonát. Szekszárd ebben a témában kivételt jelentett számomra. Diákkoromban az újvárosi templom orgonáján, majd a református templomban gyakorolhattam, s amikor Budapesten » égeztem a tanulmányaimat, már alálmam nyílt két kiváló orgonán is muzsikálni. A Művészetek Háza új hangszerén többször hangversenyen is játszottam, az evangélikus templomhoz pedig kulcsom volt. Akkor mehettem oda, .amikor akartam, s hangversenyt is tartottam. A negatív élmény a verseny után? Sajátosan magyar jelenség: irigy emberek, akik féltékenyek lettek a díj tulajdonosára... - Hogyan viszonyultál a Liszt Ferenc orgonaverseny másik két dobogós muzsikusához? Hogy tetszett munkájuk? - A verseny úgy hozta, hogy nem túl sok lehetőségünk volt egymást meghallgatni. Az első helyezett német orgonaművészben az tetszett, hogy mennyire nyitott muzsikus. Varga Petra, aki harmadik helyezést ért el, igen szépen játszott. Nekem különösen is nagy élményt jelentett az, ahogyan Bach triószonátájának első tételét megformálta. (Folytatás a 8. oldalon.) Nagy ovációval röppentette szét a magyar sajtó, hogy az ősz kezdetén megrendezett Liszt Ferenc nemzetközi orgonaversenyen a dobogó második lépcsőjére került (s ezzel a magyar versenyzők között a csúcsra) Deák László szekszárdi születésű orgonaművész. A jelentős sikert meghívások sorozata követte - s misem természetesebb, hogy a szülőváros is hazavárta fiatalon ilyen hatalmas eredményt elért fiát.
