Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-24 / 42. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. OKTÓBER 24. Három évtized a szekszárdi sportban Rózsa (Elek) tövis nélkül Az Elek majd küldi a körlevelet..., az Elek majd kialakítja a fegyelmi bizottságot..., az Elek megcsinálja a táblázatot..., az Elek majd átigazolja a játékost..., az Elek szombaton levezeti ezt vagy azt a meccset, majd vasárnapra küld bírót, ő maga pedig egy másik meccsen ellenőriz. A vezetéknév leírása nélkül is nagyon sokan tudják a városban: Rózsa sporttársról van szó. A Szekszárd város'i, sőt a megyei futball adminisztratív hátországának egy párját ritkítóan hiteles emberéről. Aid szűkebb környezetében éppen harminc éve szolgálja a futballt. Tette ezt hivatásos katonaként, teszi ezt - ha lehet, még nagyobb elánnal, gőzerővel nyugdíjasként. Ügyszeretete, munkabírása, katonás pontossága, precizitása, objektivitása révén az utóbbi időben akarva-akaratlanul olyan nagy mennyiségű munka zúdult rá a megyei és a városi szövetségben, hogy... 61 évesen, a romló egészségi állapot sugallatára, a 3 évtized során, talán először mondott valamire nemet. A megyeiben naponta és hétvégeken periodikusan jelentkező bokros teendői miatt másfél évtized után leköszönt a városi szövetség éléről. - Biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére hívni fogják városi, illetve környéki csapatok képviselői csipri-csupri ügyekben, vitás kérdésekben. Önről, aki például egy átigazolási ügyben nem volt rest akár a mérkőzés előtti órában, a vasárnapi ebédet félbehagyva bemenni az irodába, hogy segítsen a későn észbe kapó csapaton, nem tudom elképzelni, hogy azt mondja: ez már nem az én asztalom. Úgy hirtelenjében, első ránézésre a nagy vagány, az örökifjú benyomását kelti a Szigma-Szekszárd új trénere, a valamikofi Jugoszláviából érkezett Csonti Rudolf (48 év). Már külső megjelenésében is más, mint előde: elegáns sportcipő, biciklis térdnadrág - a szó igazi értelmében munkaruhára „vedlik". Aztán a parkett időnként színházzá változik, ebben a kavalkádban egy másodpercig sem kérdéses: ki a rendező és a dramaturg is egyben? Rudink által rendezett mű címe: VÉDEKEZÉS a kézilabda elnevezésű csapatjátékban. - Hagyjuk a múltat, itt a jelen és a jövő érdekes. Legyen annyi elég, hogy két évtizede benne vagyok ebbe a kézilabdában, első és másodligás csapatoknál dolgoztam, elsősorban férfivonalon, voltam az ifi válogatott, a vajdasági válogatott edzője. Legnevesebb tanítványom: Holper József, aki felnőtt világbajnok lett, erre büszke vagyok. •Egy közvetítő útján kerültem ide. Úgy érzem sokat tudok adni, tudok segíteni, fel kell tudni hozni ezt a csapatot. - Ezzel a játékosállománnyal, mellyel igazándiból most ismerkedik? - Természetesen. Egyenlőre nincs is szó semmiféle külföldiről, mert hittel hiszem, hogy ezekben a lányokban több van. Megpróbálunk egy új életet kezdeni, aminek a lényege, átállni egy más szemléletű játékra, de elsősorban játékfelfogásra. - Nem fogom elküldeni, s ha már megtisztelt a sporttárs, akkor legjobb tudásom szerint válaszolok, tanácsot adok. Ugyanez érvényes a városi szövetségre, ahol változatlanul a legnagyobb barátságban .vagyok mindenkivel. Mindenben segííek, csak a napi és bizonyos időszakokra jellemző operatív ügyintézői munkát nem végzem. Nem csinálok versenykiírást, táblázatot, nem írok körlevelet, nem döntök fegyelmi ügyben és így tovább... Valahol legbelül szeretném, de a megyei labdarúgó-szövetségben betöltött igazolási, átigazolási és az emellett jelentkező általános ügyintézői feladatkör mellett egyszerűen nem vállalhatom már ezt felelősséggel. A búcsú ünnepélyes aktusára a városi jegyző, dr. Palkó László jelenlétében már sor került. A futball hátországának napszámosa - aki többek között a Sport érdemérem ezüst fokozatának is birtokosa - a rá jellemző szerénységgel fogadta a gratulációkat. Nincsenek önmaga fontosságát hangsúlyozó félmondatok, vagy erre utalások. Nincsenek a „Bezzeg a mi időnkben" címet viselő sztorik. Mivel belső késztetést érzett arra, amit évtizedeken keresztül csinált, nála ez magától értetődő evidencia, nem vár hozsannát. Csupán amúgy zárójelbe téve említi, hogy a katonai pályán magasabb rangig vagy beosztásig vitte volna, ha felhagy a szekszárdi futball igazgatásával, ügyeinek intézésével és elmegy más alakulathoz. - A vak véletlen folytán kerültem Szekszárdra 1960 nyarán. Mint hivatásos katona Nagytarcsán szolgáltam, amikor mintegy varázsütésre áthelyezték az alakulatot Szekszárdra. Jönni kellett, nem - Mi az edzői hitvallása? - Becsületesen, profi módon, minden idegszállal a győzelemre törekedve végigdarált hatvan perc, ami után emelt fővel lehet lejönni a pályáról. Szakmailag pedig az agresszív, harcias, egy pillanatra sem kiengedő védekezés, szerintem itt dől el minden. Sportműsor Vasárnap Labdarúgó NB II.: Százhalombatta-Szekszárd (13.30 óra). Kézilabda NB I.: SZIGMA-KÖFÉM (17 óra). Kosárlabda NB II.: EÖTVÖS DSKSZEKSZÁRDI JOKERS (17 óra). SZEVASZ-kupa A Szekszárd-Beremend (0-1) mérkőzésen munkatársunk 0-6-ig a következőképpen látta az SZPSE játékosainak a teljesítményét: Mausz (4) - Szabó P. (2), Temesvári (2), Nagyfalusi (2) - Gazdig (2), Kvanduk (4), Rupa (3), Mészáros (2) - Babai (2), Bozai (2), Varga (2). Csere: Tóth A. (3). volt mese. Itt pedig azonnal kínálkozott sportos feladat is: honvédségi csapatokat kellett szervezni előbb a körzeti, majd a megyei bajnokságba. E tekintetben akkor nyitottam a város felé, amikor a megyében szereplő Alpári SE-nek meg kellett szerveznem az ifi csapatát. Leigazoltam többek között Teszler Vendelt, Szabó Kovács Jánost, akik a későbbiek során a sportban ismertté váltak. Hogy miért pont a foci vonzott? Mert mint debreceni, a Nagyerdőben én is a labdát kergettem naphosszat, s a súlyos térdsérülésemig igazolt labdarúgó voltam. 1963ban már a szekszárdi alakulat az akkori városi sportbizottságba delegált. Rendeztünk, szerveztünk szakszervezeti sportnapokat, hagyományos sportünnepélyeket, s jött egy nagyon a kedvemre levő feladat: a szervezett városi kispályás labdarúgó-bajnokság előkészítése, megszervezése. A futballban jelentkező tömegigényeket ugyanis csak ily módon lehetett kielégíteni. A hatvanas évek közepén elindultunk: négy osztályban 64 csapat szerepelt, volt 8-10 női csapat is, s ez a tömeges jelenlét a hetvenes évek közepéig amíg nem romlott a gazdasági helyzet tartott is. A háttérben az íróasztal mellett ügyintéző sportember mellett Rózsa Elek képe úgyis bekerül a köztudatba, mint játékvezető. Kispályán, nagypályán Gong előtt Még néhány nap és itt a szekszárdi profi boksz show második felvonása. A tét nemcsak a szorítóba lépő öklözőknek nagy, hanem a Rácz-duónak is. Noha a tömegkommunikáció agyonhallgatta a sikeres bemutatkozó gálát, a híres Füzessyék jóvoltából elteijedt. A siker legfőképpen a főszereplőktől függ, attól, hogy miképpen áll helyt az első gála triója: a Radu-Bordás-Kőszegi szekszárdi gárda. Napi két edzéssel készülnek, lassan közeleg a versenyláz. Radu György (60 kg), aki akciódús produkciójával a krémet jelentette a tavaszi gálán: - Három meccsem volt a hazai fellépés óta: kettő Spanyolországban, egy pediga napokban Romániában. A spanyolok ellen vesztettem, odaát pedig nyertem. Ha kondiban rendbe vagyok, akkor egy meccset spanyolból is hozok. Sajnos kisebb-nagyobb családi problémák elvonták vagy legalábbis megosztották a figyelmemet, haza kellett utaznom Romániába, ez meglátszotta teljesítményemen. Pedig a jobbik spanyol, a Palomino ellen is lehetne győzelmi esélyem, így fűzöm is a mestert, meg a menedzsert: hívják el Szekszárdra minél előbb ezt a dallamos nevű spanyolt. - Most viszont tesz egy török származású holland. - Többet én sem tudok róla, de nem vagyok begyulladva. Legutóbb a román nemzetközin ment a boksz, a kondim is rendben, bízom benne, hogy megszerzem a hatodik profi győzelmet. (Eddigi mérlege: 5 győzelem, 5 vereség, 2 döntetlen). Kőszegi József (91 kg), aki tavasszal a néger oroszlán képében megjelenő Botowamungo ketrecéből egy döntetlennel jött ki: és különböző téli-nyári tornákon egyaránt. Ott van az úgynevezett élő sportban is. - Még '64 őszén az alapfokú sportvezetői tanfolyam végzése közepette adódott arra lehetőségem, hogy különböző sportágakban bírói vizsgát tegyek. A foci mellett röplabdában és kézilabdában is képesítést szereztem és a munkaterületemhez közel álló sportágban muszáj alapon is elkezdtem működni. A nagypályán az NB III-ig jutottam, de egy újabb sérülés, no és a bírói karrierhez akkor már nem ideális korom miatt abbahagytam, és csak ellenőrként és kispályás bíróként működtem. Ma már a kispályától is elbúcsúztam. - A megyei szövetség a fentebb említett funkciók ellátása mellett a játékvezetés és más témakörben is számit önre. - Hétvégenként ellenőrként ott vagyok a pályán, nagyon hozzámnőtt a játékvezetés témaköre, nem tudok elszakadni tőle. A játékvezető-képzés is foglalkoztat, hiszen égető probléma a bíróhiány. Az, hogy ma akad még bíró a körzeti meccsek levezetésére, az talán anna| is köszönhető, hogy '78 után több mii^^ kétszázan tettek eredményes vizsgát pár év leforgása alatt. Most is - igaz egészen más időket élünk - próbálkozni kéne valami hasonlóval. No és mint a kispálya elkötelezett híve azon is morfondírozom: miként lehetne a város legjobb csapatai számára valamiféle megyebajnokságot kiírni. Például egy kétnapos tornán el lehetne dönteni a címet és a további helyezéseket. Ismerve eddigi munkásságát, látva a jelenlegi teendőit, hallva a terveit, maradok a katonás köszönésnél: „Erőt, egészséget hozzá, Rózsa sporttárs!". - Több, mint húsz kilóval volt nehezebb, nem volt mese: a lehetőségekhez képest menekülni kellett, elkerülve a fejre, testre mért tiszta ütéseket. Nagy kaland volt, főleg azért, mert a vége felé már én is megütöttem. Nos, azóta egy meccsem volt Barcelonában egy spanyol ellen. Vesztettem, de úgy érzem „lejtett" a hazai szorító. Tanulság^ nem szabad kiengedni. Ha vendég vagy, v^B gig meggyőzőnek kell lenned. Ehhez ped^^ kitűnő kondi kell, amiért az utóbbi hetekben, hónapokban teszek: a délelőtti, legfőképpen a hegyi futásokkal. - Mit tudsz a román ellenfélről, bizonyos Fehér Vasziteröl? - Találkoztunk már, utaztunk is együtt, noha nem nagyon tud magyarul, de pár szót azért már váltottunk, sőt kesztyűztünk is együtt. Hasonló fizikai felépítésű, mint én, nagy belharcokra van kilátás. Amolyan „paraszti őserő" rejtőzik benne, s időnként a szeme is kiváló. Bordás (79 kg) a Szekszárd osztrák vendégmunkás üdvöskéje csak lapzártunk után érkezett meg, így vele nem tudtunk szót váltani, ellenben a még neoprofinak számító második mérkőzésére készülő „echte" szekszárdinak számító Fábián Péterrel igen, aki nemrégiben Wiener-Neustadtban - szinte semmi amatőrelőélet nélkül - mutatkozott be a profik között. Rudi Lutz. ellen vesztett, de ott a nyolc meneten át való tisztes helytállás volt a cél, amit teljesített is. Most viszont a klubtárs, Mick Marius ellen bokszol a főműsorra ráhangoló felvezetőt. Baráti pofoszkodásról aligha lehet szó, a motiváló pénzdíj és a presztízs többet jelent. - Marius technikás, jó szemű, kintről bokszol, rutinosabb nálam. „Legfeljebb ötven-ötven százalék esélyt adok magamnak" - mondja. JugóuF tanul a Szigma 4