Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-24 / 42. szám

10 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. OKTÓBER 24. Katalán fiestán, sváb melódiákkal Calella, ez a finom homokú kis spanyol halászfalu, egészen a leg­közelebbi múltig, csak egzotikus kertészetéről volt híres, amit egy belorusz emigráns katonatiszt lé­tesített. Az elmúlt három eszten­dőben azonban sörfiestája teszi közismertté, ahol is a kontinens legjobb német nemzetiségi együt­tesei adnak egymásnak randevút, az énekkaroktól a fúvósokig. Az idei fiestán a Szekszárdi Német Kórus is jelen volt. Sikereik önma­gukért beszélnek. * Amikor Reiner Ilona az Express Rt. képviseletében a Costa Braván járt, szembetűnőnek találta, hogy a dán, holland, német és szlovén együttesek sorában nincs egyetlen egy magyarországi német egyesü­let sem, noha dallam- és színvilá­guk szinte szervesen illeszkedne a látottakéba. Ő volt az, aki azután jelezte a spanyol rendezőknek azt, hogy Tolnában és a környékén több olyan német nemzetiségi kul­turális egyesület tevékenykedik, akiknek a műsora csak gazdagítaná a fesztiválprogramot. Örömmel fo­gadták, így azután az idei 17 meg­hívott csoport között már három magyarországi dunai sváb társulat is jelen volt. Schneewalzer Este tíz óra lehetett, amikor a holland Alpen Klange műsorát kö­vetően a tolnaiak először jutottak szóhoz. A kis színpadon a Roger Schilling fúvósok Paksról, köröt­tük egy karéjban a szekszárdi kó­rus. A felhangzó dallamok után szirt­té pillanatok alatt hatalmas tömeg­gé duzzadt a nézősereg, akik az­után bele is kapcsolódtak a dalba, sőt egy-egy zeneszámnál táncra is perdültek. A Schneewalzer dalla­mára már közel félezer ember rin­gatózott, kart karba fűzve. Leghívebb szurkolóik a svájciak voltak, akiknek repertoárjában több azonos dal is szerepelt. „Az embereknek össze kell tartaniuk, s erre a dal, a zene kínálja a legna­gyobb lehetőséget" - sommázta Hans-Jacob Burchalter svájci imp­resszárió, majd így folytatta: szép, nagyon szép, hogy a tolnai dunai svábok is megmutatták dalaikat, zenéjüket, hagyományaikat és népviseletüket. (EZ UTÓBBI A Tolnai sikerek Calellában A szekszárdi Jéhn házaspár a megnyitón FESZTIVÁL EGÉSZ TARTA­MA ALATT ÓRIÁSI SIKERNEK SZÁMÍTOTT!) Mint ahogy óriási sikert jelentett a közös próba is a Sorrabona Hotel egzotikus udva­rán, egy pálmafákkal szegélyezett úszómedence partján. Felismerve a közönség igényeit, a tolnaiak több hangulatfokozó momentummal gazdagították programjukat. Csujjogattak, ringa­tóztak, sőt ha kellett még táncoltak is. Másodszori fellépésük alkalmá­val már kialakult néző- és szurko­lótáboruk volt. A házigazdáknak is tetszett a produkció. Ezt a tekila-és a sörrundók jelezték a legjobban, amit a „cég ajándékaként" szép számmal kaptak fellépőink. A Tol­na Megyei Németek Szövetségé­nek elnöke Anton Rittinger, maga is fellépett a kórussal, míg a paksi egyesület elnöke Josef Forster a narrátor szerepét vállalta fel. A „csapat" kegyelettel adózott Josef Ébernek, aki a szervezést kezdte el, de a turnén elhalálozása miatt már nem vehetett részt. Helyét Ta­ba József vette át, aki azután vezet­te is a csoportot. Montserrattól Torderáig Lévén valamennyien zenei cso­portok, aligha hagyták volna ki, hogy Montserratba látogatva a hí­res Fekete Madonna megtekinté­sén túl meg nem hallgatták volna a világ egyik legrégibb és leghíre­sebb fiúkórusát, az Escolaniát. Ke­reken délután egy órakor felcsen­dültek a Salve Regina dallamai, mélyen meghatva valamennyi hallgatót. „Viva la musica!" - som­mázhatjuk búcsúzóul vala­mennyien útban Barcelona felé, ahol a híres La Sagrada Família és a Ramblas tarka forgataga várta honfitársainkat. A gótikus bazilika megtekintése jelentett még él­ményt az olimpiai létesítmények látványán túl. Egy hamisítatlan kö­zépkori várkastélyba látogattak még el a tolnai svábok, ahol a gróf és a grófné személyesen fogadta őket. Lovagi viadal és középkori koma várt még rájuk. (Evőeszko^' nélküli, kézzel-lábbal étkezés! Sült csirke, sült húsok, sok bor és pezs­gő.) Az estet tüzes flamencoműsor zárta, honfitársaink nem kis meg­elégedésére. Monaco már a hazaútban látta vendégül kis hazánk tolnai német csoportjait. A Földközi-tenger partján az Al­pok lábánál, a Cote d' Azúr egyik partmenti sziklatömbjére települt hercegség valóságos gyöngyszem, az őrségváltás pillanatait élhették itt át közösen a kóristák, zené­szek. Olaszország, Ausztria, majd a ti­zedik napon újra itthon. Feldolgo­zandó élmények garmadát hozták magukkal, amit a főszponzor, a Paksi Atomerőmű Rt. nélkül ne^| élhettek volna meg, tapasztalato^P kai gazdagon, már a legközelebbi fellépésüket tervezgetve. Bayer Béla Zsigerek, madarak, ómenek - ma Várok és figyelek. Várom és figyelem a jelet, hogy elindulhatok-e, elkezdhe­tem-e, megcsinálhatom-e. Nappalra és éjszakára is kiterjedő alapos elemzés­nek vetem alá magamat és környezetemet, hogy biztos lehessek benne, hogy elő­re tudjam. Mégfogmosás előtt kielemzem a hajnali álmomat, erre az elemzésre tudniillik, csak a hajnali álom jó. Persze Freud szempontjából minden más, de én régi jó álmoskönyvekből dolgozom. Mielőtt bármit is tennék, elolvasom a horoszkópomat is. Van napi, heti, havi, évi, kínai és nem kínai, szóval a piac telítve van iroda­lommal e tárgykörből, lehet válogatni, dejobb, ha minden megvan. Ez azonban csak töredéke annak, amivel még napközben foglalkozhatunk. Különféle test­részek viszketése, feketemacska az úton, madarak a levegőben, pókok a falon, mind-mind jelent valamit. Csakhogy mindig van valami, amit még nem tudok és mindig van valaki, aki azt állítja, hogy megmondhatja nekem, aki már tudja előre. Néha, amikor a számlákat fizetem, eszembejut, hogy belőlem milyen jól él a horoszkópkészítő, a jós, a gyógyász, a... No, de ezen igazán nincs idő gondolkodni, különben is,i ma még nem olvastam el a horoszkópomat. - szabó ­Salve Regina

Next

/
Oldalképek
Tartalom