Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-17 / 41. szám

1993. OKTÓBER 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsesség a szerelemről „A szerelem olyan, mint a fa: macától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkban, és gyak­ran tovább zöldül a szív romjain." (V. Hugó) Nőkről, nemcsak nőknek! Sas Erzsébet oldala Zsédely Andrea ORGANIZMUS Voltam másokkal Talán szerettem is. Dadogó, hömpölygő Folyó lett a múlt Vannak pillanatok Talán boldogok is. É étségbeesett szorítással lel át adoptált jelenem. Lesznek mosolyok Talán őszinték is. Vad, kacagó-könnyes Robogó jövő. KEDVESEMNEK Túl boldog vagyok, Mosolyba rejtőzött A szomorúság. Mondd mi volt velünk? Utunkon ősi ösztön Vezetett? ^tinden nevetésben ott egy elfojtott Apró sikoly Mondd mi lesz velünk? Te is félsz! Én is Tá vo li jövőn k. Partnerkapcsolat A felelős gyermekvállaláshoz, nyugodt kiegyensú­lyozott családi háttérre van szükség. Az, hogy a társadalom mit tud tenni - segélyek, juttatások, családi pótlék stb. - nagyon lényeges. Ám ennél is fontosabb, hogy az egyén, az a bizonyos két ember, mit tesz meg azért, hogy megőrizze a társada­lom legkisebb sejtjét, a családot. Természetesen nem mindenáron. Ami végleg elromlott, azt jobb felbon­tani. Ezért volna jó, ha mi emberek nem a visszafor­díthatatlan után siránkoznánk, hanem megelőz­nénk, hogy az bekövetkezzék. Sok jó szakember áll ennek a nemes célnak a szolgálatában. A könyvet, amely a kezembe került Stephan Lermer írta, a „Sze­retet és félelem" címet viseli. A jól működő partner­kapcsolat hét alapszabályára tanítja az olvasót. Vendégem a Gemenc presszóban Zsédely Andrea, egyetemi hallgató, újságíró. Beszélge­tésünk apropóját, nemrégiben megjelent VIR­GO című könyve adta. A szerző egy ajánlással ellátott kötettel érkezett a randevúra amelyet ezúton is köszönök. -Andrea, évek óta olvasom, olvassuk az írásai­dat. Hol kezdődött? - Kitűnő magyartanárom volt az egészség­ügyi szakközépiskolában, Freiné Tóka Mária, akiért nem hagytam ott ezt az iskolát. Ott döb­bentem rá tudniillik, hogy az a gyermekkori ál­mom, hogy orvos leszek, sosem valósulhat meg, mert a tanultak gyakorlati részét lelkileg nem tudtam felvállalni. Ugyanez a tanárnőm ajánlotta, hogy válasszam a tanári hivatást, ami­hez szintén nem volt bátorságom. Aztán köz­vetlenül az érettségi előtt, egy délutáni padon ücsörgés közben jött az ötletem, hogy felaján­lom írásaimat a Tolna Megyei Népújságnak. Hat hónapig tartott ez a „fellángolás", szerkesz­tettem a SZIL oldalt. M^jd a Tolnai Extra akko­ri főszerkesztője hívott, azóta írok az Extrának és a Magyar Hírlap külső munkatársa vagyok. Persze elsősorban harmadéves hallgató a pécsi tudományegyetemen. - írás, írás, írás. Azután jött az egyetem. Külön­ben, hogy érzed magad? - Köszönöm jól. Nagyon jók az eredmé­nyeim, így az írással továbbra is tudok foglal­kozni. Igaz, hogy nem is tudnék nem foglalkoz­Robert Norwood: Nők, akik túlságosan szeretnek A/ok a mik. akik túlságosan szerel­nek, elhanyagolják barátaikat es saját érdekeiket. hogy a nagy Ö s/ámára mindig elérhetők legyeitek. Leglühh ni), életében legalább egys/er átéli a tnl/ásba \itt szerelemből adódó fajdal­mai, A szer/ti ezt a szereltnél a szenve­délybetegségekhez hasonlítja, melyből gyógyulást kínál tanácsait al. ni, hisz ez egy olyan belső késztetés, amit nem lehet irányítani. Ha arra vonatkozott a kérdé­sed, hogy ma hogy vagyok, azt tudom válaszol­ni; „köszönöm, nagyon boldogan". - Hogyan született a kötet kiadásának gondo­lata? - Tudatosan készültünk a könyvre Sziráki Zsolttal, aki a rajzokat készítette. Három évig csináltuk, mégpedig úgy, hogy Zsolt elolvasta az írásokat és rajzolt. 80 írásból válogattuk össze a könyvben szereplőket, nem volt köny­nyű. - A cím kicsit szokatlan, s talán sokak számára érthetetlen. Illetve, akik magát a szót értik is, ta­lán bizonytalanok. Tényleg, miért lett „Szűz" a kö­tet címe? - Azért adtam ezt a címet, mert a könyvben szereplő írások történetei nem velem történtek meg, hanem másokkal, tehát engem „szűzen" hagytak ezek az élmények. Viszont mindegyik befolyásolta az életemet, mert azokkal az em­berekkel történtek meg, akikhez engem érzel­mi kötelék fűzött. - Ebbe a kötelékbe sorolható biztosan a csa­lád, a gyermekkorod. Úgy érzem, sokkal közelebb állsz hozzájuk, mint a te korosztályod általában. - A szüleimtől én mindent, mindent meg­kaptam. S a rengeteg szeretet mellett anyagi biztonságot is. Nagyon kötődöm a nagyma­mámhoz. Hogy miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert számomra a szeretet létszükséglet. Bár azt hiszem, minden ember számára az, csakhogy ezt az emberek nem merik bevallani, egyáltalán kimutatni az érzéseiket. -Az első könyved siker volt, hisz egyetlen példá­nya sem maradt tulajdonos nélkül. Hogy lesz foly­tatás, az nem lehet kétséges, de mikor? - Már dolgozunk a következő köteten, amely újra Sziráki Zsolt rajzaival fog megjelenni ­nem is tudnám nélküle elképzelni - előrelátha­tólag 1994. júniusában. - Titkolózol vagy beszélnél a készülő kötetről? - Gondoltam, hogy ezt megfogod kérdezni, ezért két egészen friss verset hoztam, amelyek az új kötetben benne lesznek. Annyira újak, hogy pár napja írtam őket. * Szombat délelőtt. A Gemenc presszójában, amikor beszélgetni kezdünk, esik az eső. Nagy a jövés-menés, az embereknek már hétvégi hangulatuk van. Aztán kisüt a nap, s Andrea mosolyogva megjegyzi: ez mindig így van. Ha valahová elindulok és esik az eső, a hazafelé ve­zető útra mindig kisüt a nap. Andrea, sok napsütéses hazavezető utat, sok boldog szombatot!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom