Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-07 / 5. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. FEBRUÁR 14. Harapós kérdések Kutyaháborá várható Szekszárdon? - Tudja, Tamási úr, egyre nehezebb Fifikével. Szegénykém megöregedett, elhízott, már nem tud egyedül felmászni a sezlonra. Úgy kell felemelni. Ez pedig már nekünk se könnyű, mi is megöregedtünk - panaszolja Annus néni, miközben szerető szemmel simogatja a lábához dörgölődző, szépnek egyáltalán nem mondható, elhízott tacskót. Az idős házaspár régi kedves ismerősöm. Guszti bácsi és Annus néni felváltva sétáltatja a jámbor, fogahullott tacskót. Két fiúk idegen városba nősült, jó, ha ünnepnapon látogatja szüleit. Minden szeretetüket erre a kutyára öntik. A kutya érzi ezt. A rántott húst csak melegítve fogadja el, olyan pórias étel, mint kenyérhéj, neki nem tetsző ételmaradék, vagy leves szóba se jöhet. - Még szerencse, hogy van a házunkban lift - folytatja Annus néni. - Szegénykém a sétától is annyira elfárad, hogy haza se tudnánk jönni. A múltkor, amikor kikapcsolták a liftet, megpróbáltam ölben felhozni, de már én sem bírom. Szerencsére jött egy nagyon rendes fiatalember, az segített, felhozta egész ide, a hetedik emeletre. Barátom meséli felháborodottan. - A gyerek egész kis kora óta bolondult az állatokért. Volt már teknősünk, tengerimalacunk, macskánk, meg ki tudja, hogy mi nem. Addig rágta a fülem, amíg a tizenkettedik születésnapjára vettem egy kiskutyát. Itt lakunk a panelban, csak kis testű jöhetett számításba. Szálkás szőrű tacskó lett az ajándék. A fiam minden zsebpénzét ráköltötte. Vett neki pórázt, szájkosarat. Kényeztette. Reggel, este séta, kutyaeledel, vitaminok, minden. A múltkor sírva jött haza az egyik kutyasétáltatásból. Meséli, hogy pórázon vezette a kiskutyát, amikor előkerült egy szabadon kószáló dober'man és nekiugrott a kiskutyának. A fiam próbálta védeni, erre az a nagy fekete dög megharapta a gyereket. Szerencsére csak odakapott, nem lett súlyos a sérülés. - Egy ekkora állat egyetlen harapással eltörhette volna a kaiját is - vetem közbe „vigasztalón". - Hát ez az, a gazda elő se került, de a gyerek tudta, hogy kié a dög. Gondolhatod, hogy megkerestem. Még ő volt felháborodva, hogy beoltatta a kutyát, az nem veszett. Egyébként is, nem az övé a kutya, az övé ilyet nem csinál, a szomszédban van egy ugyanilyen, biztos az volt. Kérdezlek én, való egy ekkora, nyolcvankilós dögöt a harmadik emeleten tartani? Csoda, hogy egész nap bezárva megbolondul a kutya és kiszámíthatatlan lesz? * „Minden állattartó köteles gondoskodni arról, hogy az állattartás következtében mások jogai és jogos érdekei sérelmet ne szenvedjenek, különös tekintettel a zajterhelésre, a levegő, a talaj, a felszíni és felszín alatti vizek szennyezésére, valamint a káros rovarok és rágcsálók szaporodására." „Többlakásos lakóházban lakásonként legfeljebb egy eb tartható, amennyiben az ebtartás egyéb feltételei biztosítottak. Az ebtartáshoz az ebtartó lakásával közvetlenül szomszédos lakásban lakók hozzájárulása szükséges. Bérlőtársi viszony esetén a bérlőtárs hozzájárulását is meg kell szerezni. A fenti rendelkezések a vakvezető kutya tartására nem vonatkoznak." (Részlet a városi állattartási rendelet tervezetéből) * A képviselő-testület készülő rendeletének megfogalmazója, az előkészítő munka irányítója dr. Palkó László jegyző: - Vihar várható a területhatárok körül. A várost, állattartási szempontokból három övezetre osztjuk. Az első övezetben - ez a belváros - sem kis-, sem nagyállat, valamint veszélyes állat nem tartható. A másik két övezetben is pontosan meghatározzuk, hogy milyen állat tartható. Az ilyen önkényes határ mindig igazságtalan, de valahol meg kell húzni. Például a Remete utca negyvenháromban nem tartható sertés, a negyvenötben már igen. De hát a határt valahol fel kell állítani. - Úgy tudom, a darabszámot is meghatározzák... - Ebből is lehet vita, hogy mennyi a családi szükséglet. Van, aki a gyerekeinek is szeretne hizlalni, azt mondja, drága a bolti hús, több disznót akar tartani, ugyanakkor a szomszéd kénytelen szagolni az állatokat. Tudjuk, ilyen helyen több a légy is, ami nem válogat^fc szomszéd lakásában épp úgy ott van, mint az állattartóéban. Ez különösen a Cinkában és az Otthon utcában, ahol viszonylag keskeny telkek vannak, okozhat majd sok vitát. A lakhatási érdek * és a tenyésztési kedv nehezen egyeztethető. * Taxisofőr ismerősöm, Csibor László meséli. - Nemrég költöztünk Szekszárdra. A kakasdi családi házat cseréltük el ide. A fiatalok, akikkel cseréltünk, mesélték, hogy szeretik az állatokat és ott kutyákat akarnak tenyészteni, azért mennek ki. Amikor beköltöztünk, először nem értettem, miért örülnek nekünk annyira a lakók. „Hál istennek, hogy jöttek!" - mondták. Hamar rávezettek az öröm okára. Kiderült, hogy az elődeink nyolc nagy testű kutyát tartottak ebben a harmadik emeleti lakásban. Gondolhatja, amikor kiengedték sétálni őket és a nyolc kutya végigdübörEbédért esdeklön Várfy Tibor „kiskutyái"