Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-10 / 40. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. OKTÓBER 3. / 12 Mi lesz veled galvániszap? Nemrég olvastam az egyik újságban, hogy a világ legnagyobb bauxittermelője a festői Jamaika. Az ország exportjának hetvenöt százalékát, a lakosságnak pedig ötvenezer munkahelyet biztosít a bauxitbányászat és a hozzá kapcsolódó alumíniumipar. A gond csak az, hogy minden tonna alumínium előállításakor öt tonna vegyi hulladék keletke­zik, amivel nem tudnak mit kezdeni. Pusztította a növényzetet, a tengerpartot. ottani tudósok egy új eljárást kísérleteztek ki. A toxikus iszapot agyagos földdel keverve téglává préselik, majd néhány hétig szárít­ják. (Égetés nincs.) Az előállított vörös tégla a legszigorúbb nemzet­közi előírásoknak is megfelelő. így a pusztító anyagok immár malter­ba ágyazva, veszélytelenül épül­nek be a gazdaságba, mintegy százötven évre biztosítva építő­anyagot, ott ahol eddig nagyrészt fából, bádogból építkeztek. * A szekszárdi városrészek egyko­ri lebontója, Tischler János vállal­kozó újabban az építőipar környé­kén tevékenykedik. A jamaikainál több évvel korábban feltalálta a ve­szélyes hulladék téglába zárásának technológiáját. A találmányból ed­dig mégsem lett téglagyártás, csak a kísérleti égetés eredménye látha­tó, viszont súlyos, tízmilliós bünte­tést már kiszabtak rá környezetká­rosítás miatt. A városi képviselő­testület legutóbbi ülésén önálló napirendként szerepelt a vállalko­zó ügye. No de nézzük a tényeket: A Közép-dunántúli Környezet­védelmi Felügyelőség 1991. június 6-án engedélyt ad a Technomat Kft.-nek galván- és zománciszap kísérleti ártalmatlanítására (500 tonna galván- és zománciszap át­vételére). Az engedély október 31­ig szólt, amit később 1992. június 30-ig meghosszabbítottak. Közben panaszbejelentés után a felügyelőség vizsgálatot tart (szep­tember 23-án) a csatári téglagyár­nál, a TOTÉV telephelyén és a TKSZV - a kommunális szolgálta­tó - telephelyén. A helyszíni szem­le jegyzőkönyve szerint december l-ig tárolhatja az anyagot a helyszí­neken a kft., utána a TKSZV telep­helyére kell szállítani. Tischler János a csatári tégla­gyárnál „fagyálló kerámiatestek előállítására" telephelyengedélyt kért. Ezt 1992. január 23-án kapta meg. A megelőző helyszíni szem­lén a városigazgatási iroda nyilat­kozata szerint nem járult hozzá a galván- és zománciszap bekeveré­séhez a fagyálló kerámiatestek anyagába. Ezután a környezetvé­delmi felügyelőség kötelezte a vál­lalkozót, hogy a veszélyes hulladé­kot szállítsa el a csatári téglagyár területéről 1992. július 15-ig. Ezt később módosították október 10­re, úgy hogy az utolsó boksa kiége­tésének szeptember 30-ig meg kell történnie. A telephelyengedélyt a polgár­mesteri hivatal 1992. október 18­án visszavonta. Mivel a galván­iszap továbbra is ott maradt, a kör­nyezetvédelmi felügyelőség a TECHNOMAT Kft.-t 10 millió fo­rint veszélyeshulladék-bírság ki­szabásával egyidejűleg 1993. április 30-ai teljesítési határidővel kötele­ző határozatot adott ki az ártalom­mentes elhelyezésre. (Megjegyezzük, hogy a polgár­mesteri hivatal ebben az időben környezetszennyezés bűncselek­ményének alapos gyanújával isme­retlen tettes ellen feljelentést tett, aminek tárgyában a nyomozó ha­tóság a nyomozást megszüntette.) Tischler úr előbb jegyzőkönyve­ket; szakértői véleményeket mu­tat. A Környezetvédelmi Intézet Központi Laboratóriuma vizsgála­tánakjegyzőkönyvében olvasható: „A vizsgált jellemző közül a 3. minta esetében kifogásolható a ph érték (cink) nagysága, de az 5.1. alatt leír­tak alapján ez sem jelent környezeti veszélyt. Az alkalmazott és vizsgált kerá­mia építési anyagokba történő „rög­zítés" a nehézfém tartalmú hulladé­kok hasznosításának a környezetre terhelést nem jelentő módja." Az ÁNTSZ megyei intézete: „Az 1991. december 5-i helyszíni bejárá­son megállapították a résztvevők, hogy a helyszín alkalmas a veszélyes hulladékok ideiglenes tárolására és ártalmatlanítására." A Környezetvédelmi Miniszté­riumjogi és hatósági főosztálya: „A 20% zománciszapot tartalmazó^ égetett kerámia minősítése meg^P tént. A Tolna Megyei Köjál vizsgálati eredményeit alapul véve a Környe­zetvédelmi Minisztérium a Népjóléti Minisztériummal egyetértésben, a termék veszélytelenségét állapította meg." - Már öt éve foglalkozom ezzel a kérdéssel - mondja Tischler János. - Apajpusztán 1988-ban volt egy nagy környezetszennyezés, akkor kezdett el érdekelni ez. Rájöttem, hogy fel lehet dolgoz­ni. Kipróbáltuk, azóta, a mérés­eredmények is igazolják, hogy semmiféle veszélyt nem jelent. A téglából a víz. nem oldja ki, mert vízben oldhatatlan, de egyébként is beleég a téglába. - Hol vizsgálták a kész termé­ket? - A Környezetvédelmi Minisz­térium és a Szilikátkutató Intéufa laboratóriumában is, de a Köjál^P az állatokra való veszélyességét is kísérletezték. Semmilyen káros hatást nem tudtak kimutatni. A próbagyártást a pápai téglagyár ba­konyszentlászlói telepén és a szek­szárdi Környezetvédelmi Kft. tele­pén végeztük. A fíistmérés ered­ményei is kimutatták, hogy a gyár­tásnak sincsenek környezetet ká­rosító hatásai. Számlákkal igazol­hatóan a technológia bevezetése, a vizsgálatok elvégeztetése a próba­gyártás előkészítése több mint nyolcmillió forintomba került. Most a sok idegeskedésről, utána­járásról ne is beszéljünk. Falakba, akadályokba, értetlenségbe ütköz­tem, ugyanekkor ezt a szabadal­mat Ulmban, Augsburgban és újabban Svédországban is már hasznosítják. Itthon nem kapok gyártási engedélyt. - Úgy hallom a tárolással is gon­dok vannak. A TOTÉV-telepen lévő telephelyükön némelyik hordó már lyukas, a benne tárolt anyag a földre folyik...

Next

/
Oldalképek
Tartalom