Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-10 / 40. szám

1993. OKTÓBER 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 Stuttgart mellől Sötétvölgybe A mai őszi nap igazán nem szép. Monoton szitál az eső, a környező dombok, az erdő fái ködbe burkolóz­tak. Néhány eső áztatta sárga falevél idézi csak az őszt. Ilyenkor az ember legszívesebben meleg kályha mellé hú­zódna. Nem így a sötétvölgyi tábor la­kói. Vidáman szaladgálnak egyik fa­háztól a másikig, csengő gyerekhangok szólítják egymást magyarul, németül. - Szatmári Tamás jön ki korongozni, agyagmunkákat készíteni a gyerekek­kel - mondja a tábor vezetője, Farkas Pálné, a szekszárdi IV-es iskola igazga­tóhelyettese. - A partnerkapcsolatunk akkor kez­• ött, amikor tavaly szeptemberben gatónk, Vitéz Zsolt egy delegáció­val Németországban járt. Aalenben ta­lálkozott annak az iskolának az igazga­tójával, akikkel kapcsolatban vagyunk. Testvériskolai ez a kapcsolat, nem vá­rosi. Az idén májusban ennek eredmé­nyeként húsz gyerekkel egy fekete-er­dei táborba utaztunk Gersbachba. Öt­napi táborozás után a szekszárdi gyere­kek további öt napot családoknál töl­töttek. Ezt a látogatást viszonozzák most, szeptember 23-tól kezdődően. Két kísérő tanárral érkeztek a német gyerekek Magyarországra. Josef Neu­mann és Hans Moser nagyon elégedett a magyarországi viszonyokkal, tetszik a tábor és tetszettek az eddigi progra­mok. Mint elmondták, a gyerekek leg­többje most jár először Magyarorszá­• n. És bár Josef Neumann már két­;r járt hazánkban, nyaralt a Balato­non, most mégis nagy várakozássaljöt­tek, hisz a Kelet-Európából érkező hí­rek nem voltak mindig egyértelműek. Most megnyugodva tudnak kikapcso­lódni, nyaralni és mint mindketten el­mondták, ha hazamennek, meg tudják nyugtatni a szülőket is és jövőre újra szeretnének gyerekeket hozni Magyar­országra, illetve Szekszárdra. Iskolájukról Josef Neumann tanár úr elmondta, hogy a baden-württem­bergi tartományban, Stuttgarttól nyolcvan, Ulmtól hetven kilométerre lévő kisvárosban, Aalenben van, de ott tanulnak az unterronbachi gyerekek is. Az ötszáz tanulóra harminc pedagógus jut. Általános iskola, amelynek felsőbb - tíz osztályig - tagozata van. - Nagyon kedvesen fogadtak ben­nünket - mondja Hans Moser -, a ma­gyarok nagyon igényesek a programot tekintve, de az ellátást is. Még sohasem jártam Magyarországon, de szeretnék még ysokszor eljönni. Németet, angolt és matematikát tanítok és most egy ki­csit szeretnék magyarul is megtanulni, mert a magyar emberek nagyon szim­patikusak. - A mi gyerekeink kiválasztásánál az volt a döntő szempont, hogy milyen ta­nulók és mennyire bírják a német nyel­vet, így a legjobbak utaztak - mondja Farkas Pálné. - A német gyerekek kö­zül azok jöttek, akik kint vendégül lát­ták a magyarokat. Szombaton Decsen megnézték a szüreti felvonulást és a la­kodalmast, ami egész különleges él­mény volt számukra, mert legtöbben még hasonlót sem láttak. Vasárnap a családok tervezték a programokat, és hétfőtől vagyunk itt a táborban. Szer­dán egész napos budapesti kirándulás volt a program, mára sportversenyeket terveztünk, amelyek egy részét elmos­ta az eső. Holnap Pécsre megyünk, pénteken pe­dig Szálkán Decsi Kiss János szervez egész na­pos programot a gyere­keknek. A tábor főterét még mindig eső mossa, de csoportkép készül, köz­ben feltűnik két szőke, mosolygós aaleni kis­lány. Egyformák, mint két tojás, Lilli és Larissa Tisen ikrek, barátnőjükkel, An­na Haaffal egymás szavába vágva me­sélik élményeiket. „Budapest a leg­szebb, de Szekszárd is nagyon szép. Itt a táborban nagyon jól érezzük magun­kat, csak a WC-k..., de hát tábor ez, má­sok a körülmények" - magyarázzák is rögtön az önkéntelenül elhangzott kri­tikát. - Ez valaminek a kezdete, ami na­gyon jól kezdődött, most jól folytató­dik, de továbbfejleszteni, kell, mert a következő lépcső a családok közvetlen barátkozása kell hogy legyen. Úgy lesz majd igazi az iskolák barátsága - mond­ja búcsúzóul Hans Moser. És ebben mindannyian egyetértet­tünk. TAMÁSI JÁNOS Evangélium „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is." János I. levele, 4., 21. A legkeresettebb „árucikkek" egyike manapság a hiteles élet. Ezt keressük a politika színpadán, ilyenekre vágyunk az önkormányzatok pozícióiban ülőknél, ilyen orvosokat, pedagógusokat, papokat szeretnénk magunk körül látni. A kereszténység legnagyszerűbb „reklámja" az, ha a hívők szava és csele­kedetei összhangban vannak, s nincs annál taszítóbb, mint amikor a „nagy szövegeket" nem hitelesíti az élet, a gyakorlat aranyfedezete. Ezért olvassuk János levelében a biztatást („parancsolat" - biztatás!!!); aki szereti az Istent, szeresse embertársát is. Minden igazi, mélyről jövő, hi­teles szeretet keresi a kifejezés lehetőségét. A szerelmes virágot ad a párjá­nak, a gyermek rajzot készít édesanyjának, barátok meglepetést készítenek az ünnepeltnek... Isten iránti szeretetemet csak úgy tudom kifejezni, ha az embereket szeretem. Ha velük hadilábon állok, s csak gondjaim vannak, ak­kor üres szóként cseng: szeretem az Istent. A keresztény életformával kísérletező életutamat végigkíséri egy imád­ság; talán másoknak is beszédes lehet: „Istenem, sohasem láttalak! Hogyan tudnálak szeretni! Istenem, láttam az embereket! Hogyan tudnám őket sze­retni. S hogy mégis mindkettő lehetséges, az a Te nagy jóságodra utal!" Sze­retni akár Istent, akár embert nem megy magunktól. Kell valami külső for­rás, kell valaki, aki feltölt, éppen ez a biztatás: Isten, ha kérjük tőle, megadja a hozzávalót: energiát, ötletet, leleményességet, kitartást az Isten- és ember­szeretethez. HAFENSCHER KÁROLY evangélikus lelkész Szekszárdi történetek Háborús ősz Orosz fogságban. Stein Jenő tar­talékos főhadnagy, a Molnár-féle rt. cégvezetőfőkönyvelője, a 83. gya­logezred 11. század szakaszpa­rancsnoka szeptember 13-án egész­ségesen orosz fogságba esett... * A burgonya beszerzése. A belügy­miniszter utasította azon községi és városi hatóságokat, ahol a lakos­ság burgonyaszükséglete fedezve még nincs, hogy a megfelelő burgo­nyakészletek beszerzéséről és bizto­sításáról feltétlenül gondoskodja­nak. A Kék egér 11. a Világ Mozgóban. A Kék egérnek, mely szörnyen mu­latságos, legpompásabb bohózata volt az elmúlt évadnak, megjelent a második része. Többet talán nem is kellene mondanunk róla, mert csak zavaró hatása lehet annak, ha a Kék egér folytatásának meglepeté­seiről itt adunk számot és nem ad­juk át a közönséget a tökéletes műélvezetnek, s nem hagyjuk rájuk, hogy az újabb kalandok nagyszerű­ségében szövegkönyv nélkül gyö­nyörködjenek. Hogy a Kék egér má­sodik része nemcsak utoléri, de sok tekintetben felül is múlja az elsőt, természetesen Madge Lessingnek, a legpajzánabb német naivának az­óta parádés szerepe lett a Kék egér, s a többi színész is úgy játszik, mint­ha színpadon a jubiláris előadásra készültek volna. Nem minden újság portómentes. A kereskedelmi miniszter a háború elején megengedte a naponként megjelenő hírlapok portómentes küldését az előfizetőknek. Mint­hogy a tábori postára küldött leve­lek és tábori lapok ugyancsak bé­lyegmentesek, ebből a közönség azt következtette, hogy bárki újságokat is küldhet portómentesen a tábor­ba. Kiadóhivatalunk ez okból ez­úton is figyelmezteti a közönséget, hogy a hírlapokat csak az illető lap kiadóhivatala adhatja portómente­sen postára a rendes tömeges szállí­tás alkalmával, a magánosok által feladott újságokra pedig bélyeget kell tenni. * Rekvirálják a babot és a burgo­nyát. Miután a burgonya és a bab árának maximálása nem használt és a „hazafias" tulajdonosok arra vártak, hogy a babot és a burgonyát majd arannyalfogják nekik felmer­ni, a kormány a legközelebbi na­pokban rekvirálni fogja az összes burgonya- és babkészletet, mégpe­dig a maximális áron alul. * Házvétel. Dr. Gulyás József ügy­véd megvásárolta a Bezerédj utcai Ferdinánd-féle házat 22 ezer koro­náért. (1915.) -tüke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom