Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-07 / 5. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. FEBRUÁR 7. Radiátorszelepek ingyenes javítása Héliosz-akció a túlfűtés ellen Figyelemfelkeltő hirdetés jelent meg lapunk két héttel ezelőtti számában. A fizetett hirdetésben a Héliosz Kft. arról értesíti a város lakosságát, hogy a csöpögő, folyó radiátorszelepeket ingyen megjavítja. A szokatlan akcióról a Héliosz műszaki igazgatóhelyettesével, Balog Jánossal beszélgettünk. - Miért ez a nagylelkűség? - Azt szeretnénk elérni, hogy a lakók használják a radiátorszelepeket. Ma még sokan attól félve, hhogy a túlzott használat elrontja a szelepeket, csöpögéssé válnak, inkább hozzá se nyúlnak. Ha meleg van a lakásban nem a radiátorszelepen állítanak, hanem kinyitják az ablakot és mi az utcát fűtjük. - A túlfűtés valós probléma, mint ahogy az is, hogy némelyek pedig fáznak a lakásban. Nem tudná ezt a Héliosz maga kiküszöbölni? - Sajnos ez sok helyütt műszakilag megoldhatatlan. Minden hőközpontban van szabályozó berendezésünk, de az a külső hőmérsékletet méri és az alapján állítja be a radiátorokba kerülő víz hőmérsékletét. Könnyű elképzelni, hogy még ilyenkor télen is egy napsütötte, nagyablakos lakásban az üvegházhatás miatt sokkal melegebb lesz, míg esetleg ugyanazon épület egy másik, északra néző lakásában. Négy-öt fok is lehet az eltérés. Bonyolítja a helyzetet, hogy egy hőközponthoz több, különféle épület tartozik. Eltérő a házak szigetelése, az elhasználódás mértéke, nem mindegy, hogy a házban egycsöves, vagy kétcsöves fűtési rendszer van, és sorolhatnám tovább. Ezek a különböző, egymástól eltérő tulajdonságú épületek más-más vízmennyiséget, vízhőfokot igényelnének.A jelenlegi viszonyok között nem fűthetők egyformára. Az eltérő vízmennyiségek beállítását nemcsak a hőközpontban, hanem a lakóépületek alagsorában lévő elzárószelepekkel, csapokkal is lehet, sőt kell szabályozni. Sokszor előfordul, hogy mi beállítjuk az értéket, később valaki eltekeri a strangelzárót, mert úgy érzi, hogy a házban túl meleg van, vagy hideg, és rögtön jön a reklamáció a másik lakótól, mi pedig kezdhetjük elölről a/ egészet. - Sziszifuszi munkának tűnik ez. Hány lakásról, épületről van szó? - Jelenleg ötezer-hatszáz lakás fűtését, meleg vízzel való ellátását végezzük. Ez több, mint száz lakóépületet jelent. - Kissé manufakturális, nem éppen huszadik századvégi tempó, ahogy kézzel állítgatják a szabályozókat. - Ezért kell a lakosság segítsége. A túlfűtések egy része olyan, hogy amíg a földszinten hideg van, addig a harmadik emeleten panaszkodnak, hogy túl meleg van. Ezért bátorítunk mindenkit, hogy nyugodtan állítgassák a radiátorszelepet, amíg megtalálják a számukra ideális lakáshőmérsékletet. - Úgy halottam, hogy az egycsöves rendszereknél nem szabad elzárni a szelepet, mert akkor a felette lévő lakásokban sem lesz fűtés. Igaz ez? - Az ilyen helyeken csak a legfelső lakásban van radiátorszelep. Azt valóban nem szabad elzárni - egyébként ott is a plafon alatt van a szelep. - Az alagsorban is van szelep, amivel tudunk szabályozni, de ezt nekünk kell elvégezni. Házanként mások a víz áramlási viszonyai, így a vízmennyiségeket is szabályoznunk kell. Ehhez az alagsorban lévő strangelzárókat is kell használnunk, de mivel a radiátorszelepek is kettős állításúak, azokon is tudunk változtatni, a belső állítórészével. Az olyan helyen, ahol jók az áramlási viszonyok, korlátot kell bevinnünk, hogy a vizet oda kényszerítsük, ahol kevésbé jók ezek a viszonyok. - Ez az átlagpolgár számára nem tűnik túl egyszerűnek... - Ezek adott műszaki viszonyok. Frív annak ideién is számítottak, e/ért építették be a szabályozószelepeket. Mostanában az ilyen-olyan átalakítások során mindenki mindent tekerget. Ami esetleg tavaly a fűtési szezon végén még jó volt, az idén már nem az. - Hőelosztó minden épület alagsorában van? - Elvileg igen, de van olyan, ahol egy távvezetékre van felfűzve több épület is. Ott is kell szabályozni az alagsorban, mert ha kevés víz jut oda, a strangok leállhatnak. - Régebben erről nem is beszéltünk. A túlfűtés című probléma nem létezett. Miért kerül mostanában szóba? - Korábban a lakók átalányt fizettek. Nem az elfogyasztott hőt, illetve GJ-t (gigajoule) fizettek, így a reklamáció csak akkor jött, ha valahol nem volt minimum húsz Celsius-fok a hőmérséklet. Túlfűtésért nem panaszkodtak, mert az nem került pénzbe. Erre az igényre készültek a lakóházak is. - Magyarán, megnézték mennyi a város fogyasztása, levonták a támogatásokat, elosztva a lakásköbméterrel, kijött, hogy ki mennyit fizet? - Ilyen egyszerűen azért nem ment, de az átalányfizetési időszakban légköbméterenként fizetett egyformán mindenki. Tavaly október l-jétől él az a rendelet, ami kötelez bennünket arra, hogy minden fogyasztónak, így a lakónak is mérve kell eladnunk az energiát. Tehát a hőközpontokban elhelyezett mérőórák mutatói alapján. Ennek a szépséghibája, hogy egy hőközponthoz több épület is tartozik, így a továbhos7l:is továbbra is Icsköbméter s/eiúlfütött lakás? rint történik. Ezért sokakat még jobban irritál, hogy ugyanannyit fizet mint a szomszéd, vagy a két emelettel feljebb lakó, mégis különbség van a két lakás hőmérséklete között. - Mostanában nagy divat a visszafelé mutogatás. Ezt a műszaki állapotot is az elmúlt harminc-negyven évből örököltük. Ön mégsem az „átkost" emlegeti... - Akkor központilag mondták meg, hogy a központi pénzekből mit és hogyan lehet építeni. Olcsón lehetett energiáhozjutni, tömeges lakásépítések folytak, ez egyszerűnek tűnt. Hiába is tiltakoztunk ellene. Műszaki előírások^gibályozták, hogy volt idő amikor pd^Bl csak egycsöves fűtést lehetett tervezni, kivitelezni. Kimutatták, hogy a népgazdaságnak kevés a beruházásokra fordítható pénze, ezzel pénzt lehet megtakarítani. Hogy a hőszolgáltató a dupláját rákölti, nem érdekelt senkit. - Lakossági fórumokon gyakran elhangzik, hogy miért nem lehet mérni az egyedi hőfogyasztást, ugyanúgy, ahogy a vízórák beépítésével, a hideg-meleg vizet. Tényleg nem lehet? - Lehet. A mai technika mellett természetesen megoldható. Csakhogy mibe kerül? Ezeket a rendszereket ahhoz át kellene alakítani. Lakáson belül megoldható. Tömeges igény esetén a hőmenynyiségmérő is lehetne olcsóbb, mondjuk nem ötven, csak huszonötezer, de a lakáson belüli átalakítás további ötvenezerbe, vagy még többe kerülne. Tehát megoldható az egy lakás, egy hőmennyiségmérő, de meggyőződésem, hogy nen^i meg senkinek sem. - Nyugaton ezt hogy oldják meg? - Két megoldás van. Az egyik, hogy eleve úgy építik a lakóházakat. Persze a legtöbb helyen ott sem az egyedi, lakásonkénti hőmennyiséget mérik, hanem többlakásos lakóházaknak egy közös hőmennyiségmérőjük van és emellett bizonyos költségmegosztókat alkalmaznak. Ezek a radiátorra felszerelve azt mutatják, hogy az adott radiátorra az összesenbői mennyi jut. Természetesen egy ilyen szerkezet is pénzbe kerül, drágítja az építési költségeket. - Végezetül visszatérve az eredeti kérdéshez. Ha ezentúl túlfűtést tapasztalunk, ne hívjuk a 11-657-es telefont? - De, feltétlen telefonáljon mindenki a diszpécserszolgálatunknak, mert előfordulhat, hogy a mi szabályozókészülékünk romlott el. Az egycsöves rendszerű fűtésnél a lakók közreműködése nem megoldás, ott csak a lakáson kívüli beavatkozás a megoldás. Ilyen helyeken kérjük a közös képviselők jelentkezését, akikkel együtt tudjuk a bajt orvosolni, a beszabályozást elvégezni. - A városlakók nevében is köszönjük a tájékoztatást. (x)