Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-07 / 5. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. FEBRUÁR 7. Radiátorszelepek ingyenes javítása Héliosz-akció a túlfűtés ellen Figyelemfelkeltő hirdetés jelent meg lapunk két héttel ezelőtti számában. A fizetett hirdetésben a Héliosz Kft. arról értesíti a város lakosságát, hogy a csöpögő, folyó radiátorszelepeket in­gyen megjavítja. A szokatlan akcióról a Héliosz műszaki igazga­tóhelyettesével, Balog Jánossal beszélgettünk. - Miért ez a nagylelkűség? - Azt szeretnénk elérni, hogy a la­kók használják a radiátorszelepeket. Ma még sokan attól félve, hhogy a túl­zott használat elrontja a szelepeket, csöpögéssé válnak, inkább hozzá se nyúlnak. Ha meleg van a lakásban nem a radiátorszelepen állítanak, hanem ki­nyitják az ablakot és mi az utcát fűtjük. - A túlfűtés valós probléma, mint ahogy az is, hogy némelyek pedig fáznak a lakásban. Nem tudná ezt a Héliosz ma­ga kiküszöbölni? - Sajnos ez sok helyütt műszakilag megoldhatatlan. Minden hőközpont­ban van szabályozó berendezésünk, de az a külső hőmérsékletet méri és az alapján állítja be a radiátorokba kerülő víz hőmérsékletét. Könnyű elképzelni, hogy még ilyenkor télen is egy napsü­tötte, nagyablakos lakásban az üveg­házhatás miatt sokkal melegebb lesz, míg esetleg ugyanazon épület egy má­sik, északra néző lakásában. Négy-öt fok is lehet az eltérés. Bonyolítja a hely­zetet, hogy egy hőközponthoz több, különféle épület tartozik. Eltérő a há­zak szigetelése, az elhasználódás mér­téke, nem mindegy, hogy a házban egycsöves, vagy kétcsöves fűtési rend­szer van, és sorolhatnám tovább. Ezek a különböző, egymástól eltérő tulaj­donságú épületek más-más víz­mennyiséget, vízhőfokot igényelné­nek.A jelenlegi viszonyok között nem fűthetők egyformára. Az eltérő víz­mennyiségek beállítását nemcsak a hő­központban, hanem a lakóépületek alagsorában lévő elzárószelepekkel, csapokkal is lehet, sőt kell szabályozni. Sokszor előfordul, hogy mi beállítjuk az értéket, később valaki eltekeri a strangelzárót, mert úgy érzi, hogy a házban túl meleg van, vagy hideg, és rögtön jön a reklamáció a másik lakó­tól, mi pedig kezdhetjük elölről a/ egészet. - Sziszifuszi munkának tűnik ez. Hány lakásról, épületről van szó? - Jelenleg ötezer-hatszáz lakás fűté­sét, meleg vízzel való ellátását végez­zük. Ez több, mint száz lakóépületet jelent. - Kissé manufakturális, nem éppen huszadik századvégi tempó, ahogy kézzel állítgatják a szabályozókat. - Ezért kell a lakosság segítsége. A túlfűtések egy része olyan, hogy amíg a földszinten hideg van, addig a harma­dik emeleten panaszkodnak, hogy túl meleg van. Ezért bátorítunk minden­kit, hogy nyugodtan állítgassák a radiá­torszelepet, amíg megtalálják a szá­mukra ideális lakáshőmérsékletet. - Úgy halottam, hogy az egycsöves rendszereknél nem szabad elzárni a sze­lepet, mert akkor a felette lévő lakások­ban sem lesz fűtés. Igaz ez? - Az ilyen helyeken csak a legfelső lakásban van radiátorszelep. Azt való­ban nem szabad elzárni - egyébként ott is a plafon alatt van a szelep. - Az alag­sorban is van szelep, amivel tudunk szabályozni, de ezt nekünk kell elvé­gezni. Házanként mások a víz áramlási viszonyai, így a vízmennyiségeket is szabályoznunk kell. Ehhez az alagsor­ban lévő strangelzárókat is kell hasz­nálnunk, de mivel a radiátorszelepek is kettős állításúak, azokon is tudunk vál­toztatni, a belső állítórészével. Az olyan helyen, ahol jók az áramlási vi­szonyok, korlátot kell bevinnünk, hogy a vizet oda kényszerítsük, ahol kevésbé jók ezek a viszonyok. - Ez az átlagpolgár számára nem tű­nik túl egyszerűnek... - Ezek adott műszaki viszonyok. Frív annak ideién is számítottak, e/ért építették be a szabályozószelepeket. Mostanában az ilyen-olyan átalakítá­sok során mindenki mindent tekerget. Ami esetleg tavaly a fűtési szezon vé­gén még jó volt, az idén már nem az. - Hőelosztó minden épület alagsorá­ban van? - Elvileg igen, de van olyan, ahol egy távvezetékre van felfűzve több épület is. Ott is kell szabályozni az alag­sorban, mert ha kevés víz jut oda, a strangok leállhatnak. - Régebben erről nem is beszéltünk. A túlfűtés című probléma nem létezett. Miért kerül mostanában szóba? - Korábban a lakók átalányt fizet­tek. Nem az elfogyasztott hőt, illetve GJ-t (gigajoule) fizettek, így a reklamá­ció csak akkor jött, ha valahol nem volt minimum húsz Celsius-fok a hőmér­séklet. Túlfűtésért nem panaszkodtak, mert az nem került pénzbe. Erre az igényre készültek a lakóházak is. - Magyarán, megnézték mennyi a vá­ros fogyasztása, levonták a támogatáso­kat, elosztva a lakásköbméterrel, kijött, hogy ki mennyit fizet? - Ilyen egyszerűen azért nem ment, de az átalányfizetési időszakban lég­köbméterenként fizetett egyformán mindenki. Tavaly október l-jétől él az a rendelet, ami kötelez bennünket arra, hogy minden fogyasztónak, így a lakó­nak is mérve kell eladnunk az energiát. Tehát a hőközpontokban elhelyezett mérőórák mutatói alapján. Ennek a szépséghibája, hogy egy hőközpont­hoz több épület is tartozik, így a továb­hos7l:is továbbra is Icsköbméter s/e­iúlfütött lakás? rint történik. Ezért sokakat még jobban irritál, hogy ugyanannyit fizet mint a szomszéd, vagy a két emelettel feljebb lakó, mégis különbség van a két lakás hőmérséklete között. - Mostanában nagy divat a visszafelé mutogatás. Ezt a műszaki állapotot is az elmúlt harminc-negyven évből örököl­tük. Ön mégsem az „átkost" emlegeti... - Akkor központilag mondták meg, hogy a központi pénzekből mit és ho­gyan lehet építeni. Olcsón lehetett ener­giáhozjutni, tömeges lakásépítések foly­tak, ez egyszerűnek tűnt. Hiába is tilta­koztunk ellene. Műszaki előírások^gi­bályozták, hogy volt idő amikor pd^Bl csak egycsöves fűtést lehetett tervezni, kivitelezni. Kimutatták, hogy a népgaz­daságnak kevés a beruházásokra fordít­ható pénze, ezzel pénzt lehet megtakarí­tani. Hogy a hőszolgáltató a dupláját rá­költi, nem érdekelt senkit. - Lakossági fórumokon gyakran el­hangzik, hogy miért nem lehet mérni az egyedi hőfogyasztást, ugyanúgy, ahogy a vízórák beépítésével, a hideg-meleg vi­zet. Tényleg nem lehet? - Lehet. A mai technika mellett ter­mészetesen megoldható. Csakhogy mi­be kerül? Ezeket a rendszereket ahhoz át kellene alakítani. Lakáson belül megold­ható. Tömeges igény esetén a hőmeny­nyiségmérő is lehetne olcsóbb, mondjuk nem ötven, csak huszonötezer, de a laká­son belüli átalakítás további ötvenezer­be, vagy még többe kerülne. Tehát meg­oldható az egy lakás, egy hőmennyiség­mérő, de meggyőződésem, hogy nen^i meg senkinek sem. - Nyugaton ezt hogy oldják meg? - Két megoldás van. Az egyik, hogy eleve úgy építik a lakóházakat. Persze a legtöbb helyen ott sem az egyedi, laká­sonkénti hőmennyiséget mérik, ha­nem többlakásos lakóházaknak egy kö­zös hőmennyiségmérőjük van és emel­lett bizonyos költségmegosztókat al­kalmaznak. Ezek a radiátorra felszerel­ve azt mutatják, hogy az adott radiátor­ra az összesenbői mennyi jut. Termé­szetesen egy ilyen szerkezet is pénzbe kerül, drágítja az építési költségeket. - Végezetül visszatérve az eredeti kérdéshez. Ha ezentúl túlfűtést tapaszta­lunk, ne hívjuk a 11-657-es telefont? - De, feltétlen telefonáljon mindenki a diszpécserszolgálatunknak, mert elő­fordulhat, hogy a mi szabályozókészülé­künk romlott el. Az egycsöves rendszerű fűtésnél a lakók közreműködése nem megoldás, ott csak a lakáson kívüli be­avatkozás a megoldás. Ilyen helyeken kérjük a közös képviselők jelentkezését, akikkel együtt tudjuk a bajt orvosolni, a beszabályozást elvégezni. - A városlakók nevében is köszönjük a tájékoztatást. (x)

Next

/
Oldalképek
Tartalom