Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-09-26 / 38. szám

1993. SZEPTEMBER 19. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Cziráki Péter, a városi televízió operatőre tulajdonképpen majdnem olyan, mint a vele egyidős, alig húszévesek. Vidám, bohém, gondtalan, szereti a társaságot. És még azt is tudom róla, hogy nem az a dicsekvő f^jta. Többéves ismeretségünk ellenére az újságból kell megtudnom, hogy a közelmúltban még aktív versenyúszó az idei Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokság főrendezője volt. - Úgy tudom, az úszás volt az első. - így van. Nyolc évig úsztam, megyeválogatott voltam, megyecsúcsot értem el, talán még most is megvan. Azok érdekes napok voltak - reggel negyed hatkor keltem, irány az edzés, utána fel a buszra, suliba, délután •

sgint edzés, este pedig beestem az yba. Otthon annyit láttak belőlem, hogy alszom időnként. - Mióta repülsz? - Hat hónapos koromban voltam először a levegőben. - Csecsemők is felszállhatnak? - Nem. Anyukám hat hónapos terhes volt velem, és ekkor repült egyszer vitorlázógéppel. - Azt tudom, hogy a repüléshez igen mélyről jövő elszántság, elkötelezettség kell, eszerint ez nálad adott. - Igen, édesapám több mint huszonöt évig repült, oktató volt. Természetes, hogy magam is nagyon sokat voltam kint a reptéren, amikor nem az uszodában voltam, akkor Őcsénybe jártam. Amikor nem jöttek már úgy az úszóeredmények, akkor átnyergeltem a repüléshez. Ez 1986-ban volt. - Hány éves voltál ekkor? - Nyolcvanhat... azt mondja tizennégy. Akkor kezdtem el repülni. Nyolcvankilencben már szakszóm volt. - Az mi? Evangélium | „Békességben éljetek egymással!" Márk ev. 9,50 Jézus tanítványai arról vitatkoztak egymással, hogy melyikük nagyobb a másiknál. A tágabb szellemi környezet, mely máig hatóan működik, az elsőség kérdésének eldöntésére létrehívta az olimpiai mérkőzéseket, míg a tanítványok szűkebb szellemi környezete a vallásos buzgóság gyakorlását tette az elsőség kérdésének eldöntésében egyedül hiteles mércévé. Jézus elhívja tanítványait, hogy rajtuk keresztül Isten országa, Isten uralma szellemi környezetét teremtse meg: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája" - mondja, hozzáfűzve, hogy az utolsó helyen és a leglealázóbb szolgálatban sem válhat kétségessé Isten uralmának hitelessége: „Aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött". Isten országának ez az alapvető nyitottsága képes egyedül arra, hogy a benne levők ne zuhanjanak vissza a kirekesztés és féltékenység régi szintjére, hogy az onnan felülről kapott adomány soha ne legyen „ragadomány". Hogy milyen húsba-vérbe vágó dologról van szó itt, azt Jézus emlékezetes szavai érzékeltetik: „Ha bűnre visz az egyik kezed, vágd le, mert jobb ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre, ahol nem pusztul el a férgük, és a tüz nem alszik el." Lefordítva a szimbolikus nyelvet: Egyfelől a mindent megragadni vágyó kéz, a minden után futó láb, a mindent „felfalni" kívánó szem olyan „tüzeket" gyújt, melyek az életet hamuval borított pusztasággá, az ég felé törő faóriást férgek rágta, derékba tört torzóvá zúzzák - másfelől a meg nem ragadott, hanem másnak átengedett lehetőség Isten uralma által „tüzeket" olt ki, ellenfeleket békít össze, hogy „békességben éljenek egymással!" Szilvássy Géza református lelkész - Szakszolgálati engedély. Pilótajogosítás, ami előbb megvolt, mint a jogosítványom autóra. - Próbálok gyorsan számolni, azt hiszem, te még ekkor is elég fiatal voltál. - Hát az alsó korhatár tizenhét év, én ebben az évben szereztem meg. Több tárgyból kellett vizsgázni, volt műszertan, meteorológia, aerodinamika, majd a végén egy hatósági berepülő pilótával kellett együtt repülni. - Köztudott, hogy a pilóták megszállott emberek. - Hát, a nagyok ezt úgy fogalmazzák, hogy amíg repülsz, amíg a levegőben vagy, legyőzöd azokat az erőket, amik itt a földön „ellened működnek". A gravitációt, a mittudoménmit, te ezekre fittyet hánysz és fönt vagy a levegőben 6-7 órát és például be tudsz egy országrészt repülni. Tehát, mondjuk, egy délután felszállsz, átrepülöd a Dunát, a Tiszát, a Tisza másik oldalán megkeresel egy várost, lefényképezed a templom tornyát - ezzel bizonyítod, hogy ott jártál - és még aznap délután vissza is érsz a repülőtérre. - Ha jól tudom, ezüstkoszorús pilóta vagy. Ennek egyik feltételeként 300 kilométert repültél, pedig csak százat kellett volna. - Ötvenet. A háromszáz már az aranykoszorú egyik feltétele. Ennek másik része háromezer méter tiszta emelkedés, ezt még nem teljesítettem. - Gondolom, az ötéves tervben ez is benne van. - A télen szeretném ezt is megrepülni, az ehhez szükséges sajátos időjárás ilyenkor áll rendelkezésre. - Nem lehet megkerülni a dolgot, nem is akarom, az idei Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokságnak te voltál a főszervezője, ami alig húszévesen, hát... nem lehetett egy rutinfeladat. - Ezt végül is nem én határoztam el. A versenynek Öcsényben hagyományai vannak, ez már a tizenhetedik alkalom volt. Talabos Gábor, az előző szervező, aki az utóbbi évek versenyeit rendezte, két repülő válogatott keret tagja is egy időben, a világbajnoki részvétel miatt az idei feladatokat nem tudta vállalni. Februári közgyűlésünkön így én vállaltam magamra, hogy fiatalság ide vagy oda, megpróbálom összehozni a Gemencit. - Nemes egyszerűséggel így mondod: összehozni. Feltételezem, hogy ez egy kívülálló számára elképzelhetetlenül sok dolgot tartalmaz. - Nem tudom. Tény, hogy egy ilyen versenyen biztosítani kell a verseny meteorológiai szolgálatát - ami gyakorlatilag egy satellit, műholdas vevőrendszerre épül -, emellett vontatógépeket kell biztosítani - mert vontatásból történik a felszállás -, szállást a versenyzőknek és kiszolgáló személyzetet, valamint a repülést kiszolgáló berendezéseket. - Hogyan sikerült ez ebben az évben? - Úgy tűnik, jó a verseny visszhangja. Tizenegy versenynapot repültek ami igen hízelgő, mivel négy repült nap kell minimálisan az értékeléshez, s így igazán kihasználtuk a verseny időtartamát. Rekord is született, a szabadosztályban egy 316 kilométeres távot 2 óra 4 perc alatt repülte meg az első. Az 154 kilométer per óra átlagsebesség. - Mindemellett ne felejtsük el, hogy főállásod a televíziózáshoz kötődik operatőri munka. - Igen. Sokkal jobb volt addig repülni, amíg középiskolás voltam, több szabadidőm volt. Műszaki suliba jártam, az akkori Rózsa Ferenc Szakközépiskolába. Az elektronika mindig is érdekelt, viszont nem akartam egy szalag mellé beülni, bütykölgetni. Szerettem volna olyasmit keresni, ami egy kicsit látványosabb, mozgalmasabb, ahol történik valami, így bekopogtattam a városi tévéhez, hogy nem akadna-e valami munka. Fél évig segédoperatőr voltam, ezalatt - úgy hiszem - valamennyire sikerült belerázódnom a munkába, tehát lassan egyedül jártam forgatni, magam vághattam meg egy híradót, miegymást, úgy, hogy amikor csak tehettem, egész nap bent voltam a tévében. - Egy városi tévé operatöijének mennyire jelent elismertséget, hogy egy munkája a helyi csatornán „ment le" vagy mondjuk a TVl-en, a Telesportban vagy ki tudja hol? Nem lenne vonzóbb valamelyik nagy „cégnél" dolgozni? - Elsősorban az fontos, hogy itt a városiak számára legyen jó az, amit csinálok. Szó se róla, azért az nagyon melengető, ha a „nagy tévében" adják le az anyagot vagy mondjuk a pécsi körzeti stúdióban. Am az szerintem sokkal ridegebb, személytelenebb, ahogyan a „nagy" műhelyek működnek, ahol egy ember az operatőr, egy a világosítás felelőse, a harmadik figyeli a hangot, a negyedik megvágja - így az operatőrnek gyakorlatilag annyi köze van a dologhoz, hogy odamegy és „lekaszálja" a témát, a látnivalókat. - Szó se róla, nem vagy bőbeszédű típus. Úgy kell minden szót kihúzni belőled. - Azt hiszem, ezért lettem operatőr. Orbán fotó: - ka -