Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-07 / 5. szám

3 1993. FEBRUÁR 14. SZEKSZÁRDI P rofesszor? Szó sincs erről. El­méletileg elsajátítottam, de a gyakorlatban még mindig nem érzem, hogy százszázalékosan vir­tigli vagyok. Itt nincsenek sablonok és nem biz­tos, hogy egy bizonyos helyzetben, egy bizo­nyos állapotban egy bizonyos emberrel kapcso­latban rögtön megtalálom a legmegfelelőbb módszert. Hibákat mindig követek el, ezt nem tartom bűnnek. Azt tartom bűnnek, ha az em­ber a hibát kétszer is elköveti. - Mi vezette önt a Gordon-módszerhez, saját kudarca, eredménytelensége az élet adott szaka­szában? - Azt hiszem, ez is benne volt. De befolyásolt az is, hogy ismertem az irodalmát, a módszer elméletét már akkor, amikor öt évvel ezelőtt F. Várkonyi Zsuzsa Magyarországra hozta, adap­tálta. Abban az időben már érdekelt mindket­tőnket a téma, végül is Szabó Laci akkor a me­gyei tanács egészségvédelmi titkára pályázott, az elnyert pénzből 24 Tolna megyei pedagógus. • íűvelő, védőnő elvégezhette ingyenesen a nget, ami már akkor sem volt kis pénz. Utána néhányan vállalkoztunk tréneri rákép­zésre: kezdtük a szülőivel, mert ez az egész Gordon-módszer alapja. Majd évről évre bővült a kör. Elvégeztem az ifjúságit, a tanárit és most, leg­utóbb a női hatékonyságfejlesztő tréninget. Meg­tapasztaltam saját magamon és környezetemen, és mert nekem nagyon bejött, arra gondoltam: óriási erő van a kezemben. Ha másnak szüksége lehet erre, miért ne ajánljam meg? - Vagyis egy továbbképzésnek induló ismeret­szerzésből nőtt ki a szekszárdi Gordon-iskola? - így is mondhatjuk. Engem népművelőként minden érdekelt, de eljutottam arra a pontra, hogy úgy éreztem: mindenben a felszínen úsz­kálok, valaminek a mélyére kell nyúlnom. Vé­letlen vagy sem, akkor jött a Gordon... - Ha a szülői eredményesség elsajátítása a Gordon-módszer alapja, akkor az ön leghitele­sebb kritikusai feltehetően a gyermekei... Milyen a „bizonyítványa"? - A gyermekeimtől körülbelül egy év után ^^kaptam az „Sz. Gy." oklevelet. ^pEz mit tanúsít? - Egy nagy papírra kicirkalmazva ráírták, hogy „Szülők Gyöngye". Természetesen ezt fél évvel megelőzte, hogy tőlem pedig elnyerték a „Gy. Gy." kitüntetést. - Vagyis ön büszkélkedhet a „Gyermekek Gyöngyeivel". De őszintén, soha nem jut el a tű­rőképessége határáig, soha nem csattan el egy pofon a házban? - Pofon soha. Mindig igyekeztem demokrati­kus kapcsolatot kialakítani a gyermekeimmel és egyéb kapcsolataimban is. Tudja, egyéves volt a kisebb, kilenc a nagyobb fiam, amikor elváltam. Amire lehet, hogy nem került volna sor, ha előbb ismerem meg a módszert. Magam előtt láttam az elrettentő példákat... Aztán az évek során észre­vétlenül túljutottunk a gyermek-szülő kapcsola­tot megnehezítő időszakokon, nálunk nem volt dackorszak, elmaradtak a serdülőkori meg nem értések, krízishelyzetek. Valahogy ösztönösen ta­láltam meg a választ a gyerekeimmel együtt. Utó­lag tudatosult, a Gordon-módszer megismerésé­vel döbbentem rá, miért volt jó az, amit csináltam vagy adott szituációban mit kellett volna másként tennem. - Ehhez azt hiszem alkati beállítottság és talán végtelen türelem kell. Éppen ezért gondolom, hogy sokak számára komoly feladat magukévá tenni ezt a képességet. - Minden ember viselkedése ábrázolható egy téglalappal. Ha kettéosztjuk, az egyik részbe sorolhatjuk azokat a viselkedésformákat, ame­lyek számomra nem okoznak problémát: a gye­rek nézi a tévét, leviszi a szemetet, megcsinálja a házi feladatot... A másik oldalon, az elfogadá­si vonal alatt vannak azok a magatartási módok, amelyek gondot okoznak nekem. A nem prob­Gordon­gondolatok „Az élet problémák láncolata. Megolda­ni akarjuk őket vagy sopánkodni felet­tük? Képessé akarjuk tenni gyermekein­ket a problémák megoldására...?" (Thomas Gordon) Az örök dilemma, válaszkeresés, élet­felfogás. Dér Miklősné a Babits Mihály Művelődési Ház főmunkatársa nem vélet­lenül tűzte falára a felnagyított sorokat. Magáénak érzi és terjeszti a Gordon­módszert, hétköznapjaink konfliktuske­zelő, -megelőző technikáját, ezt a sokak számára talán ismeretlen és idegen élet­filozófiát. Magyarország hat Gordon-is­kolájának egyike városunkban működik, vezetőjét pedig Gordon-professzornak is nevezik... lémás sáv még további két félre bontható, az egyik részen jelennek meg azok a viselkedések, amelyeknél nem én vagyok a problémagazda, hanem a gyerek. Hazajön, becsapja az ajtót, földre dobja a táskáját... Ilyenkor ott vagyok, hogy a háttérben segítsek: rádöbbenjen mi a problémája és megoldásban elinduljon. Ezzel szemben, amikor nekem van problémám, azt szeretném, hogy a gyerek a kedvemért megvál­toztassa viselkedését, természetesen más mód­szert kell alkalmaznom. És van egy sáv, ahol sem nekem, sem a gyereknek nincs problémá­ja. Az egész Gordon-módszer célja, hogy ezt a sávot tágítsa a lehető legszélesebbre. - De a családokban éppen az szüli a legtöbb vi­tát, hogy a két szülő eltérő türőképességü. Nem egyformán „szakad el a cérna..." - Ez a módszer felszabadítja a lelkiismeretet. Azt mondja, nem létezik az a következetesség, amiről korábban azt tanultuk, hogy nélkülöz­hetetlen a nevelésben. Szinte minden pillana­tot az én, a másik és az adott helyzet összefüg­gésében lehet nézni, amely percről percre vál­tozik. Gordon szerint ugyanis nem lehet jó az egységfront - amennyiben az egyik fél vélemé­nye lényegileg teljesen más - sem apa és anya, sem egy tantestület viszonylatában. Ilyenkor ugyanis a front egyik tagja sérül, csak azért megy bele a dologba, mert... A Gordon lénye­ge, hogy ne legyenek sérülések, ne legyen vesz­tes-győztes problémamegoldás, csak győztes­győztes. A gyerek pontosan tud alkalmazkod­ni, rá lehet bízni, legfeljebb az egyik szülőt job­ban szereti, mint a másikat. - Ez eretnekség! - Pedig így van. Ennek humanisztikus pszicho­lógiának három nagy jelszava: az empátia, az őszinteség-hitelesség, és az elfogadás. Szólam­szerűen létezik a társadalmunkban, de a gyakor­latban érezzük csak át, mennyire nehéz toleráns­nak lenni, elfogadni a másikat. Ez szemléletvál­tást feltételez, mégpedig 180 fokban. - Hirdették már helyben valamennyi tréninget, de az ifjúságiról még nem hallottam. - Ezek önköltséges tanfolyamok, a fiatalok­tól pedig nem lehet elvárni, hogy fizessenek. Itt lenne nagy szükség a szponzorálásra, mert ép­pen ez a legveszélyeztetettebb és leginkább magára hagyott réteg. Az egészségügyi szakis­kolában tartottunk egy tréninget pályázati pénzből és nagyon sok visszajelzés volt. Egyéb­ként az „Őszinte szó" és az „S. O. S." szolgálat tapasztalatai is azt mutatják, hogy el kell ér­nünk őket. Ezért tervezzük már elnyert pályá­zati pénzből és remélt helyi támogatásból egy ifjúsági információs szolgálat indítását itt a ház­ban, időben is kibővítve. Már kora délután jö­hetnének a fiatalok. Hozzáteszem, bármilyen problémával fordulhatnak a már működő szol­gálathoz iíjak vagy idősebbek, a segítségnyújtás anonim és lakhelytől, bőrszíntől, egészségi ál­lapottól függetlenül mindenkit várnak. - Ön a mentálhigiénés műhely kitalálója és ma is résztvevője, a Gordon-módszer hirdetője. A dolgok összefüggenek nemcsak az egyén életé­ben. Ha eredményes az életvezetés - Gordonnal vagy anélkül nincs szükség segélyszolgálatra. De attól tartok: éppen azok maradnak távol ettől a módszertől, akik intoleránsak, autokratikusak, nehezen változnak... - Sajnos így van, de azok miatt, akik eljönnek - vagy azért mert problémájuk van, vagy azért mert nagy gond még nincs, de a jelen stabil élet­helyzetüket szeretnék megtartani - azt hiszem megéri. Takács Zsuzsa Fotó: -kafi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom