Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-07 / 5. szám

3 1993. FEBRUÁR 14. SZEKSZÁRDI P rofesszor? Szó sincs erről. Elméletileg elsajátítottam, de a gyakorlatban még mindig nem érzem, hogy százszázalékosan virtigli vagyok. Itt nincsenek sablonok és nem biztos, hogy egy bizonyos helyzetben, egy bizonyos állapotban egy bizonyos emberrel kapcsolatban rögtön megtalálom a legmegfelelőbb módszert. Hibákat mindig követek el, ezt nem tartom bűnnek. Azt tartom bűnnek, ha az ember a hibát kétszer is elköveti. - Mi vezette önt a Gordon-módszerhez, saját kudarca, eredménytelensége az élet adott szakaszában? - Azt hiszem, ez is benne volt. De befolyásolt az is, hogy ismertem az irodalmát, a módszer elméletét már akkor, amikor öt évvel ezelőtt F. Várkonyi Zsuzsa Magyarországra hozta, adaptálta. Abban az időben már érdekelt mindkettőnket a téma, végül is Szabó Laci akkor a megyei tanács egészségvédelmi titkára pályázott, az elnyert pénzből 24 Tolna megyei pedagógus. •

íűvelő, védőnő elvégezhette ingyenesen a nget, ami már akkor sem volt kis pénz. Utána néhányan vállalkoztunk tréneri ráképzésre: kezdtük a szülőivel, mert ez az egész Gordon-módszer alapja. Majd évről évre bővült a kör. Elvégeztem az ifjúságit, a tanárit és most, legutóbb a női hatékonyságfejlesztő tréninget. Megtapasztaltam saját magamon és környezetemen, és mert nekem nagyon bejött, arra gondoltam: óriási erő van a kezemben. Ha másnak szüksége lehet erre, miért ne ajánljam meg? - Vagyis egy továbbképzésnek induló ismeretszerzésből nőtt ki a szekszárdi Gordon-iskola? - így is mondhatjuk. Engem népművelőként minden érdekelt, de eljutottam arra a pontra, hogy úgy éreztem: mindenben a felszínen úszkálok, valaminek a mélyére kell nyúlnom. Véletlen vagy sem, akkor jött a Gordon... - Ha a szülői eredményesség elsajátítása a Gordon-módszer alapja, akkor az ön leghitelesebb kritikusai feltehetően a gyermekei... Milyen a „bizonyítványa"? - A gyermekeimtől körülbelül egy év után ^^kaptam az „Sz. Gy." oklevelet. ^pEz mit tanúsít? - Egy nagy papírra kicirkalmazva ráírták, hogy „Szülők Gyöngye". Természetesen ezt fél évvel megelőzte, hogy tőlem pedig elnyerték a „Gy. Gy." kitüntetést. - Vagyis ön büszkélkedhet a „Gyermekek Gyöngyeivel". De őszintén, soha nem jut el a tűrőképessége határáig, soha nem csattan el egy pofon a házban? - Pofon soha. Mindig igyekeztem demokratikus kapcsolatot kialakítani a gyermekeimmel és egyéb kapcsolataimban is. Tudja, egyéves volt a kisebb, kilenc a nagyobb fiam, amikor elváltam. Amire lehet, hogy nem került volna sor, ha előbb ismerem meg a módszert. Magam előtt láttam az elrettentő példákat... Aztán az évek során észrevétlenül túljutottunk a gyermek-szülő kapcsolatot megnehezítő időszakokon, nálunk nem volt dackorszak, elmaradtak a serdülőkori meg nem értések, krízishelyzetek. Valahogy ösztönösen találtam meg a választ a gyerekeimmel együtt. Utólag tudatosult, a Gordon-módszer megismerésével döbbentem rá, miért volt jó az, amit csináltam vagy adott szituációban mit kellett volna másként tennem. - Ehhez azt hiszem alkati beállítottság és talán végtelen türelem kell. Éppen ezért gondolom, hogy sokak számára komoly feladat magukévá tenni ezt a képességet. - Minden ember viselkedése ábrázolható egy téglalappal. Ha kettéosztjuk, az egyik részbe sorolhatjuk azokat a viselkedésformákat, amelyek számomra nem okoznak problémát: a gyerek nézi a tévét, leviszi a szemetet, megcsinálja a házi feladatot... A másik oldalon, az elfogadási vonal alatt vannak azok a magatartási módok, amelyek gondot okoznak nekem. A nem probGordongondolatok „Az élet problémák láncolata. Megoldani akarjuk őket vagy sopánkodni felettük? Képessé akarjuk tenni gyermekeinket a problémák megoldására...?" (Thomas Gordon) Az örök dilemma, válaszkeresés, életfelfogás. Dér Miklősné a Babits Mihály Művelődési Ház főmunkatársa nem véletlenül tűzte falára a felnagyított sorokat. Magáénak érzi és terjeszti a Gordonmódszert, hétköznapjaink konfliktuskezelő, -megelőző technikáját, ezt a sokak számára talán ismeretlen és idegen életfilozófiát. Magyarország hat Gordon-iskolájának egyike városunkban működik, vezetőjét pedig Gordon-professzornak is nevezik... lémás sáv még további két félre bontható, az egyik részen jelennek meg azok a viselkedések, amelyeknél nem én vagyok a problémagazda, hanem a gyerek. Hazajön, becsapja az ajtót, földre dobja a táskáját... Ilyenkor ott vagyok, hogy a háttérben segítsek: rádöbbenjen mi a problémája és megoldásban elinduljon. Ezzel szemben, amikor nekem van problémám, azt szeretném, hogy a gyerek a kedvemért megváltoztassa viselkedését, természetesen más módszert kell alkalmaznom. És van egy sáv, ahol sem nekem, sem a gyereknek nincs problémája. Az egész Gordon-módszer célja, hogy ezt a sávot tágítsa a lehető legszélesebbre. - De a családokban éppen az szüli a legtöbb vitát, hogy a két szülő eltérő türőképességü. Nem egyformán „szakad el a cérna..." - Ez a módszer felszabadítja a lelkiismeretet. Azt mondja, nem létezik az a következetesség, amiről korábban azt tanultuk, hogy nélkülözhetetlen a nevelésben. Szinte minden pillanatot az én, a másik és az adott helyzet összefüggésében lehet nézni, amely percről percre változik. Gordon szerint ugyanis nem lehet jó az egységfront - amennyiben az egyik fél véleménye lényegileg teljesen más - sem apa és anya, sem egy tantestület viszonylatában. Ilyenkor ugyanis a front egyik tagja sérül, csak azért megy bele a dologba, mert... A Gordon lényege, hogy ne legyenek sérülések, ne legyen vesztes-győztes problémamegoldás, csak győztesgyőztes. A gyerek pontosan tud alkalmazkodni, rá lehet bízni, legfeljebb az egyik szülőt jobban szereti, mint a másikat. - Ez eretnekség! - Pedig így van. Ennek humanisztikus pszichológiának három nagy jelszava: az empátia, az őszinteség-hitelesség, és az elfogadás. Szólamszerűen létezik a társadalmunkban, de a gyakorlatban érezzük csak át, mennyire nehéz toleránsnak lenni, elfogadni a másikat. Ez szemléletváltást feltételez, mégpedig 180 fokban. - Hirdették már helyben valamennyi tréninget, de az ifjúságiról még nem hallottam. - Ezek önköltséges tanfolyamok, a fiataloktól pedig nem lehet elvárni, hogy fizessenek. Itt lenne nagy szükség a szponzorálásra, mert éppen ez a legveszélyeztetettebb és leginkább magára hagyott réteg. Az egészségügyi szakiskolában tartottunk egy tréninget pályázati pénzből és nagyon sok visszajelzés volt. Egyébként az „Őszinte szó" és az „S. O. S." szolgálat tapasztalatai is azt mutatják, hogy el kell érnünk őket. Ezért tervezzük már elnyert pályázati pénzből és remélt helyi támogatásból egy ifjúsági információs szolgálat indítását itt a házban, időben is kibővítve. Már kora délután jöhetnének a fiatalok. Hozzáteszem, bármilyen problémával fordulhatnak a már működő szolgálathoz iíjak vagy idősebbek, a segítségnyújtás anonim és lakhelytől, bőrszíntől, egészségi állapottól függetlenül mindenkit várnak. - Ön a mentálhigiénés műhely kitalálója és ma is résztvevője, a Gordon-módszer hirdetője. A dolgok összefüggenek nemcsak az egyén életében. Ha eredményes az életvezetés - Gordonnal vagy anélkül nincs szükség segélyszolgálatra. De attól tartok: éppen azok maradnak távol ettől a módszertől, akik intoleránsak, autokratikusak, nehezen változnak... - Sajnos így van, de azok miatt, akik eljönnek - vagy azért mert problémájuk van, vagy azért mert nagy gond még nincs, de a jelen stabil élethelyzetüket szeretnék megtartani - azt hiszem megéri. Takács Zsuzsa Fotó: -kafi-