Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-09-26 / 38. szám

1993. SZEPTEMBER 19. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Európa nehéz sorsú haza Kakukktojás - vehemens kirohanások íme néhány nézőpont: BAKK MIKLÓS (ROMÁNIA, RMDSZ) (Lugosi kisebbség: cseppben a tenger?) Lúgoson, ahol élek és 10% a magyar lakosság, önkormányzati • iselő vagyok, és természetesen más az önkormányzati ka és más az országos politika. Lúgos és Szekszárd eseté­ben az érdekszövetségek és a civil kapcsolatok a lényegesek. Az országos politika ki van téve pártpolitikai érdekeknek, ki van szolgáltatva a többé-kevésbé készen kapott irányelveknek, ami­ket mi öröklünk, tehát egyből megváltoztatni nem tudunk. (író-politikus találkozások) Hazánkban is vannak ilyen esz­mecserék, különböző keretek között természetesen. Ez attól függ, kik a meghívottak. Vannak oldottabb légkörnek is, ha pél­dául akad közöttük egy kakukktojás, tehát olyasvalaki, aki nem a megértésre és a kölcsönös közeledésre van hangolva, akkor adódnak vehemens kirohanások azok ellen, akik a közeledés­nek az előfeltételeit szeretnék megfogalmazni, feltárni. (Jeszenszky-látogatás) Európának szüksége van Magyaror­szág és Románia kapcsolatának javulására, és nyilván ez a romániai magyarság érdeke is. Tehát a közeledésnek minden diplomáciai eszközét meg kell ragadni. Ez cél és érdek. Mi azt tartjuk, hogy a román-magyar államközi kapcsolatok meg­javításába be kell vonni az ellenzéket is. (Kormányzati hajlandóság?) Hát, ha nem ez a kormány, akkor a következő. A türelem nagyon fontos. Gyakran beszélünk toleranciáról és megtörténhet, hogy a mi esetünkben ez azt jelenti, hogy tudnunk kell várni. ... lövöldözésig fajulhat CSORDÁS GÁBOR (KÖLTŐ, PÉCS) (Közép-európai ellenségeskedés) Ez nyomaszt leginkább. Úgy gondolom, hogy ennek a megoldása egy sokkal távolabbi alapállásból nézhető. A nacionalizmus nem azért nagy probléma, mert vannak kimondottan nacionalista nézetek, kate­góriák, hanem mert azokban a nézetekben, amelyeket valamennyien elfogadunk és teljesen normális elképzeléseknek tekintünk, azokba a nézetekbe vannak már eleve beépítve azok a tévedések és torzítások, amelyek lehetővé teszik a naciona­lizmus felhasználását. Amit javasolnék, az egy egészen alapvető kultúrpolitika, ami a gondolkodás átalakítását célozná, lehetetlenné téve a nemzetért való be­szédnek olyan torzulását, ami egészen a lövöldözésig fajulhat. GRENDEL LAJOS (ÍRÓ, SZLOVÁKIA) (A meghívás öröme, a beszélgetések gyakorlati haszna) Megvallom, még soha­sem jártam Szekszárdon, de úgy jöttem ide, mintha a szülővárosomba jönnék, mert egyik kedves költöm Babits, és a mai írók közül Mészöly Miklós, aki atyja ennek a tanácskozásnak. Mészöly írásaiban gyakran megjelenik a város, név sze­rint az utcák, városrészek, ezért úgy érzem magam, mintha itthon lennék. Az­után olyan kitűnő emberek társaságában találom magam, akiket nagyon szere­tek. Az előadásokat hallgatva pedig azt mondhatom, megérte eljönni. Magas a színvonal. Végül, mivel egy lap szerkesztője is vagyok, találkozhatok potenciális szerzőkkel, kollégákkal, akikkel együttműködünk. Azt hiszem, hogy az eszme­(Folytatás a 8. oldalon.) Zajos vigasságok közepette az egykori zsinagóga csendjében újra összegyűltek az irodalmárok és a politikusok, hogy két na­pon át régiónk égető kérdéseiről eszmét cseréljenek, hogy „Európai kultúra = Nemzeti kultúra" címmel folytassák a ta­valy megkezdett civil beszélgetéseket arról, ami a kultúrkörök mezsgyéjén összeköt és irég elválaszt minket. ^Kz idei tanácskozás társrendezője Szlovákia Kulturális Inté­zete, amelynek igazgatója. Karol Wachovsky örömmel vette a jó előkészítést és üdvözölte a régi és új ismerősöket, bízván az együttlét majdani gyakorlati hasznában is. így polgármesterünk is, aki a valamikori templom és a falait körülvevő kert nyugal­mat árasztó miliőjéből kívánt ajót munkáló gondolatoknakszé­les utat. Rudolf Chmel, volt szlovák nagykövet nehéz sorsú ha­zának nevezte Európát, ami a térségünket illető címszavakból ki is derült: kisebbségek és identitás, nacionalizmus, frusztrált­ság, elzárkózás, kirekesztés, tolerancia hiánya..., s a legször­nyűbb, ahogy Aleksandar Solc, horvát nagykövet mondta, az identitás teljes hiánya. Amikor is az ember azzal sincs tisztában, hogy valójában hova is tartozik. Lásd, Bosznia. A második na­pon már biztató s;zavak is előkerültek: nyitottság, más kultúra megismerése, nemzeti elfogulatlanság, tanulás, erkölcs, igény, barátság, személyes szabadság, demokrácia. Politikus és író ha találkozik... Dornbach Alajos (a képen balról) és Mészöly Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom