Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-09-19 / 37. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. SZEPTEMBER 19. 15 Szüreti Fesztivál '93 Támasz és kihívás Városi Televízlók Videofllm-fesztiváya Még csak félidejénél tartott a fil­mek vetítése, amikor a szervezők és zsűritagok körében arról érdek­lődtem, hogyan született a feszti­vál gondolata, érdemes volt-e ezt a maratoni munkát végigcsinálni, s mik az eddigi tapasztalataik a ver­senyfilmekről, a stúdiós munká­ról? Kis Pál István a Szekszárdi VTV stúdióvezetője: Egyfajta vákuumot éreztünk magunk körül, az összes városi stú­dió szakmai elszigeteltségben dol­gozik. A „nagy" televízióval alig van kapcsolatunk, a körzetiekkel sem egészen olyan, amit jó mun­kakapcsolatnak lehetne nevezni. A városi televíziók stábja elég kicsi, tele munkával, nem is nagyon ér­nek, érünk rá kiterjedt szakmai kapcsolatok építgetésére, ápolga­tására. De egyszer egy évben jól­esik, sőt kell egy megméretés. Erre kívántunk lehetőséget biztosítani. Hogy ez figyelemre, meghallgatás­ra talált, bizonyítja az óriási érdek­lődés. A tervezgetés időszakában négy-öt órányi anyagra számítot­tunk, s ezzel szemben mintegy húszórányi filmet értékel a zsűri. Erre az első seregszemlére 26 váro­si stúdió 114 filmjét küldte el. A ha­talmas anyagban rengeteg munka fekszik, sok-sok ötlet halmozódott fel, melyet megismerve támasz és egyben kihívás is lehetünk egymás számára. Az még nyitott kérdés, mire születnek a következő filmek, a fesztivál tágabb teret biztosít-e a bemutatkozásra, a kapcsolatépí­tésre. De úgy gondolom, egy fesz­tivál, egy bemutatkozási lehetőség jegyében dolgozva mindenképpen még nagyobb figyelmet szentel­nek a tévések a minőségnek. Már most lehet tudni a szakmai rezümét: érdemes volt összejönni, és van értelme a folytatásnak, a ha­gyományteremtésnek. Ez mun­kánk visszaigazolását is jelenti. Bősz Péter szerkesztő, Szekszár­di VTV: Egyfajta hiányt is megfogalmaz ez a nagyfokú érdeklődés. Úgy gondolom, a bemutatkozás iránti vágyon túl van benne egy kis dac is: megmutatni, mit tudunk, mit tudnak a vidéki stúdiók. Mert az az igazság, hogy a „nagyok", a Magyar Televízió, de még akár a körzetiek sem nagyon kíváncsiak ránk, nem számítanak azokra a munkákra sem, amelyeket jó szakmai színvo­nalon tudunk elvégezni. A mi stú­diónk technikai szempontból nem a legjobb, szükségünk lenne pél­dául egy lassító és egy trükkök ké­szítésére alkalmas berendezésre, videografikát készítő gépre. De a tartalmi munkánk megméretése során nem kell pirulnunk, úgy ér­zem, huszonhat stúdió közül fel­tétlenül bekerülünk az első ötbe, vannak egészen jól sikerült film­jeink. Szabados Tamás operatőr, a zsűri tagja: Ez az egész fesztivál nagyobb lett a tervezettnél. Mi három cso­portba sorolva nézzük a filmeket: először a dokumentum, majd a ri­port és az egyéb kategóriába tarto­zókat. Hatalmas anyag gyűlt össze, óriási a bemutatkozás, megméret­tetés igénye, s az alkotók valami­lyen formában választ is várnak teljesítményükre. Sok érdekes munkát találtam, de látszik az is, hogy az alkotók sokszor igénye­sebbek lennének, mint amit a ren­delkezésükre álló technika lehető­vé tesz. Sajnos még az MTV-nek sincsenek igazán jó technikai esz­közei, hát még a vidéki stúdióknak. Ez látszik ezeken a filmeken. Véleményem szerint a közép­mezőny a legerősebb, eddig nem találkoztam semmilyen rendkívü­li, kiugró munkával. Udud Teréz Irótalálkozó Idén kétnapos lesz a közép-európai írók, politikusok találkozója. „Európai kultúra - nemzeti kultúra" címmel a Művészetek Házában rendezik meg péntek-szomba­ton. Felvételünkön a tavalyi házigazda, Mészöly Miklós. Fotó: -ka­Ötéves a Háiy János-boraszöttusa Ha van hagyományos rendezvénye a szüreti fesztiválnak, akkor a Háry-kupa borászöttusa mindenképpen az. Még szekszárdi szüreti napoknak mondták a rendezvényt és fö szervezője a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ volt, amikor Kis Pál István, a művelődési centrum akkori igazgatója megalkotta e verseny szabályait, megszervezte az első összecsapást. Erre emlékeztünk most, amikor a városi televízió stúdióvezetője még mindig ott bábáskodik egykor „megálmodott gyermeke" idei eseményei körül. - Az első verseny volt egyben az utolsó is, amit szekszárdi nyert meg ­emlékezik. - Gulyás Feri a nyomda csapatával egyéniben első lett és a csa­pat is megnyerte a versenyt. Akkor még mint a nyomda egyik szocialista brigádja indultak. Egyébként az első versenyt a szocialista brigádoknak szerveztük. A rászervezéssel nem volt gond, szinte parancsra jöttek a csapa­tok. Most önkéntes alapon, tényleg a verseny, a jó hangulatú megméretés kedvéért indulnak a versenyzők. Úgy tudom egyébként, hogy Gulyásék ­most a Tolna megyei Extra színeiben ­újra indulnak. Visszatérve a kezdetek­re, következő évben egy német csapat nyert. Turistaként voltak itt, és nagy lelkesedéssel álltak a rajthoz, összesen négy német csapat. El is vitték a pál­mát. Egyéniben akkor egy nagykani­zsai vasutas nyert. - Úgy tudom továbbra is külföldiek voltak a legjobbak... - Igen, a harmadik évben az osztrá­kok arattak. Három csapat indult és szinte egymás közt is háziversenyt ren­deztek. Edzett atlétákból álló csapat volt végül a győztes. A díjátadáskor a városi televíziónak csináltam egy ri­portfilmet vejük. Megkérdeztem, hogy bortermelő vidékről származnak-e, de azt mondták, hogy eddig csak képen láttak borospincét, meg hordót. Az ő környékükön nincs szőlőtermesztés, így volt ez a következő évi nyertes olasz csapattal is. A szekszárdiak legna­gyobb igyekezete sem volt elég a győ­zelemhez. kolásokat. A fiatalasszony egyébként szekszárdi volt, a kisfia itt drukkolta vé­gig a versenyt. - Hagyományossá vált a borászöttusa. Van esélyünk, hogy ez idővel nemzetközi megméretés lesz, mint mondjuk a Toldi­verseny? - Vannak szüreti szokásokhoz csolódó versenyek, az oszlopmásza^ro a különböző puttonyfutásokig, de ilyen megszervezett, öttusaszerű ver­senyről Európában nem tudok. A célunk mindenképpen az, hogy a fesztivál résztvevőin keresztül elvi­gyük a hírét, egyre jelentősebb ese­ménnyé váljon. Ehhez a fiatalokat kel­lene mozgatnunk. Ebben a palánki szakközépiskola és technikum tudna sokat segíteni. - Ugyan többször megírtuk, de nem árt ismételni. Mik a borászöttusa szá­- Férfiak versenye a borászöttusa? mai? - A legutóbbi versenyen egy nő is in­dult. Érdekesség, hogy a minősítéshez egy nagyon kedves barátunkat kértük meg a szintidők teljesítésére. Tehát ő, aki a főiskolán úszómester, világéleté­ben sportolt, elvégzett minden felada­tot, mértük az idejét és a versenyzők­nek ahhoz mérten adtuk a plussz- vagy a mínuszpontokat. Minden másodperc két pontot jelentett. A demizsonpróbá­nál is tartotta egy ideig az üveget, amíg úgy gondolta, ez elég magas követel­mény, majd letette. Ehhez képest az in­duló hölgy több mint húsz másodperc­cel rávert a szintidőt beállító fiúra. Sze­gény nem győzte hallgatni utána a cuk­Első a karóverés. Egy kihegyezet­len karót kell szekercével meghegyez­ni, és huszonöt centi mélyre leverni. Természetesen időre. A második a puttonyfutás. Tíz kiló szőlővel négy­száz métert kell megtenni. A hordó­szlalom háromszáz méteres, akadá­lyokkal tűzdelt pályán lesz megrendez­ve, ahol a hordót minél előbb el kell gu­rítani a célba. A már említett demi­zsonpróba során minél tovább kell ki­tartani egy borral teli ötliteres demi­zsont. Végül a lopószívás során húsz li­ter vizet kell egy kétliteres lopóval az egyik üvegből átszívni a másikba. Tamási János

Next

/
Oldalképek
Tartalom