Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-09-05 / 35. szám

12 , SZEKSZÁRDI V4SARNAP 1993. SZEPTEMBER 5. Posta Bence „átugrik" a Honvédhoz Már a fedett pályás idényben érzékelni lehetett: Posta Bence, az Atlétikai Klub Szekszárd magasugrója az idén figyelemre méltó eredménnyel rukkol ki. A prognózis beigazolódott: a közelmúltban lezajlott országos ifjúsági bajnokságot 208 centiméterrel megnyerte. Azt már csak találgatni lehet: hol tartana eme sportcsaládból származó fiatal úr, ha a még vérmesebb reményekre följogosító tél közepette nem szenved műtétet kiváltó bokaszalagszakadást. Nagy valószínűséggel a számára még tapasztalatszerzést jelentő felnőtt magyar bajnokságon hozza egyéni legjobbját, de legalábbis annak közelébe megy...? (Egyébiránt kettőnyolccal a nagyok között is befért volna az első ötbe.) - Hála a remek orvosi beavatkozásnak, most már kezdek teljesen rendbejönni - mondja a maga kis híján két méterével kosarascenternek is beillő szőke fiú. - Remélem, ősszel már nem fordulhat elő egy-egy versenyen, hogy teljes nekifutás helyett öt lépésből leszek kénytelen ugrani. - Ha így nyerted a magyar ifit, az még inkább aláhúzza a tehetségedet. - Óriási mázlim volt. Gyógyulófélben, lesz ami lesz alapon indultam az ifi OB-n. S itt volt tulajdonképpen - műtét után a második - teljes nekifutásból elvégzett ugrásom. - A felnőtt magyaron meg... - Ne tűnjék magyarázkodásnak, de azt, hogy már korán kiestem a kezdőmagasságon, csakis a sérülésre, a kihagyásra vezetem vissza. Pedig a mezőny gyengélkedése miatt sanszom lehetett volna egy újabb jó eredményre. - A korosztályos ob-t nyerted, adódik a kérdés: valóban a legjobb ifi magasugró vagy kis hazánkban? - Fogas kérdés... Riválisaimnak az ob-én valójában nem jött ki a lépés, maradjunk annyiban: a háromban biztosan ott vagyok. Posta Bence további pályafutása tipikusan szekszárdi atlétasors. A srác ősztől a fővárosban folytatja nem csak tanulmányait, hanem a magasugrást is. Itteni edzőjének, Vaszkó Juditnak az eredményes munkája a Honvédnál érhet igazán gyümölccsé. Ha így lesz - mint más, Szekszárdról, vagy a megyéből elkerült sportolók esetében - picit - nem is picit, a miénknek is érezzük. Magyar profi a triatlon Forma 1-ében „Talán egyszer elcsíphetem Mark Alenf Neve külön fogalom a magyar triatlonban, de a világ is már kezdi ízlelgetni Kropkó Péter nevét. Egy világszerte hódító amatőr sport első magyar profija. Aki ha akar, ha nem, külön utakat kell járnia. Amióta átprofilozta magát a triatlon Forma I-re, az Iromann távra (4 km úszás, 180 km kerékpár, 42,5 km futás), azóta a kisebb távú versenyeket, beleértve a leendő olimpiai távút is, csak eszközként használja. Idehaza ezeken a távokon is nyerni tud, az elmúlt hét évben talán, ha négyszer győzték le. No de a miskolci fiú nem ezekre az eredményekre büszke, hanem a nagy klasszikus távokra. Amikor évekkel ezelőtt a németországi Rothban megnyert egy ilyen versenyt, akkor a dicshimnusz mellett forgalomban volt a „kijött a lépés neki" titulus is, utalva a későbbi esélytelenségére. Kropkó akkori sikere nem lett tiszavirágéletű. Ma már ott tart, hogy három forduló után vezeti a Világkupa-fordulót. A SporTolna fesztiválon Dombodban futottunk össze vele. - Akkor frenetikus nagy siker kapujában Kropkó Péter 1993-ban? - Ezt még nem mondanám, hiszen vissza van a kanadai és a hawaii. Ez utóbbit ne tudd meg, hogy milyen. A magyarországi 35-40 fok - főleg a páratartalom miatt enyhe tavaszi fuvallat hozzá képest. Nincs árnyék az egész versenypályán, nincs egy fia lélek a közeledben. Erre még akklimatizálódnom kell, de szépen araszolgatva ezen a futamon is előre akarok lépni önmagamhoz képest. Azt azért már nehezen tudnám elképzelni, hogy az ötödiknél roszszabb helyen végezzek, de a nyerésre is van esélyem. - A különböző sportágakban - éppen a pénzdíjas verseny miatt - devalválódott a Világkupa-versenysorozat sportértéke. Nálatok mi a helyzet? - A triatlon egészét nem látom, de a mi kategóriánkat igen. Nézd, a nem hivatalos Eb-k, vb-k mezőnye épp az általad is említett kifürkészhetetlen számú pénzdíjas versenyek miatt foghíjas. A Vk-án viszont, aki a különböző kontinenseken számít, az úgy érzem, ott van. Az Iromann ma még legyőzhetetlennek tűnő szuperklasszisa, az amerikai Mark Alen a Vk-ban sem indul. - Kropkónak viszont egy valamilyen rendű Vk-siker megnyitná az utat még több pénzdíjas versenyek felé. - Mondjuk... - Azért profiként már az anyagiakat illetően nem nagyon panaszkodhatsz...? - Relatív dolog. Annyi munkával, mint amennyit én ebbe a sportágba belefektettem, már akár három házat is fel lehetett volna építeni. De nem ez az értékmérő számomra. Nézd, a ROT SV valóban biztosít mindent számomra: az új-zélandi, a svájci edzőtáborozástól kezdve a felszerelésen át a produktum elismeréséig, de ebből automatikusan még nincs egzisztencia. Egyszerűen azért, mert ebbe a sportágba még nem áramlik be a pénz. Európa számos országában - a gazdagokban is - kevesebb pénz áramlik be, mint Magyarországon. Pedig nagyobb publicitást kapnak tőlünk nyugatra a versenyek. Ott végig közvetítik őket, s nem tiltják a reklámfeliratok megjelenését, mint a magyar tévénél, és mégis - financiális vonatkozásban itt tartunk. - Eredményekben momentán hol tartasz, s mi a perspektíva? - Negyvennyolc perc körül tudok úszni, 4 óra 32 perc alatt 180 km-t kerékpározni. Hogy ez mekkora eredmény, azt érzékelteti: a magyar kerékpárcsúcs 200 km-en 5 óra 20 körül van. Bicikliben még érzek lehetőséget a további javulásra. A maratoni távfutásban legutóbb 2 óra 50-et mentem, de negyvenet már produkáltíM^ Úszásban még Darnyiék nyug^P tan aludhatnak tőlem, de ha lassan is, javulok. Akkor talán..., talán eljön az a verseny, amikor megcsíphetem a királyt, Mark Alent. Új arcok a Szigma-tablón A Győrből importált szélső: Baunok „Detti" Baunok Bernadett a Győrből, az ETO KC-től importált szőke szélső kábé annyi helyismerettel bír Szekszárdról, mint e sorok írója teszem azt Balassagyarmatról. Nem is jött volna el semmi pénzért a vizek városából, melyhez ezer szállal kötődik (most még szinte sírva vesz búcsút a buszpályaudvaron a barátoktól), ha... - ...Ha nem igazolják le a világválogatott szélsőt, Szántó Annát. A magyar mezőnyben ellene senkinek sincs esélye. Válaszút elé kerültem: ücsörgök a kispadon, közben játszom a győri klub NB I/B-s csapatában és készülhetek a felnőttekkel, vagy pedig új csapat után nézek. M - Nagy dilemma volt, míg az utóbbi elhatározásra jutottál? ™ - Igaz, hogy nagyon kötődöm Győrhöz, de a játék, a fejlődésem a lényeg, ez döntött. - Hogy jött a képbe a Szigma? - Úgy, hogy még a bajnokság közben az akkori edző, Hajnal Józsi bácsi megpendítette ezt, s az ő távozása után is napirenden maradt. - Milyen lehetőséged, ajánlatod volt még? - A zalaegerszegi Caola környékezett még. De nincs túl jó híre az ottani trénernek, így oda nem is igazándiból vágytam - még próbajátékra sem. - Egy-egy váltásban számodra mennyire meghatározó a tréner személye? - Nagyon... Hidd el: először nem a szerződési feltételek, nem is maga a csapat izgatott ideérkezésem első óráiban, hanem az edző személye. Ha Valerij Gorskovot nem tartanám olyan sokra, számomra mindenképpen elfogadhatónak, akkor részemről tárgytalan a dolog. - Jó, jó, de a te érvényesülésed elsősorban a társak, a csapat függvénye. Nem? - Iiigen..., de ez valahol természetes, hogy olyan csapathoz szerződöm, amelynél van perspektíva. Ilyen szempontból nem volt zsákbamacska a Szigma, láttam őket játszani többször is. A bajnoki címüket jelentő meccsükön pedig ott voltam a lelátón. - Egy kézilabdás névkártyádról milyen lényeges adatok lennének leolvashatók? - Mintegy ötven meccset játszottam az NB I-ben, ezeken három-négyes gólátlagom volt. Hatodikos korom óta a különböző győri csapatokban kézilabdáztam. - Mint NB l-es tapasztalatokkal bíró, mondd: mik az újonc Szigma sanszai? - Alakulgat már egy olyan kezdőcsapatunk, melyben szerintem sok van. Lehet, hogy ez mindjárt még ősszel nem jön ki olyan látványosan, de a balszerencsét belekalkulálva is a 10-12. helyek egyikére jónak kell lennünk. Hátha még szerencsénk is lenne...