Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-09-05 / 35. szám

8 ' , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. SZEPTEMBER 5. Egy másik rendőrakadémia... Ez a zsaru mindig jókor jön - Egyenruhád nincs? - kérdezem rögtön, a fotóra gondolva. Aztán maradunk mégis a divatos pólónál és sztrecsnadrágnál, bár magas, karcsú, nagyon csinos és nagyon fiatal vendéglátónk a szilvakék kosztümben - természetesen váll-lappal, rangjelzéssel és sapkával is jól mutatna. Csak a cipőt, az egyenruhához tartozó régimódi cipőt cserélné a sajátjára. Kaponya Mónika majdnem kuriózum Szekszárdon, hiszen nappali tagozaton innét jelenleg nem tanul több lány kívüle a főiskolán, mely a rendőrség mellett a vámügy, határőrség és a büntetés-végrehajtás számára is képez tiszteket. A bűnügyi, igazgatásrendészeti, közlekedési, illetve közrendvédelmi szakon tanuló leendő rendőrök többsége egyébként is fiú. - Nem készültem kezdettől fogva a rendőrtiszti főiskolára. Az érettségi után a rendőrségen kezdtem dolgozni. Jól éreztem magam, a szüleim támogatták az ötletet, hogy felvételizzek. Magyarból és történelemből kellett megfelelni, azonkívül fizikai, pszichológiai és egészségügyi alkalmassági vizsga is volt - mondja Mónika az előzményekről. A második évfolyam küszöbén azonban már magáról a főiskolai életről is mindent tud. A más, „civil" intézményekben tanuló hallgatóktól csak néhány pontban tér el az életük. Kötelező az óralátogatás, mulasztásra vagy akár csak késésre lényegesen kevesebb a lehetőség, mint más felsőoktatási intézményben. Az itt tanulók fizetést kapnak - annyit, amennyit korábbi munkahelyükön kerestek, másutt a jól tanulók ösztöndíja eléri ezt az összeget - és szolgálatot kell adniuk a kollégium portáján. Focimeccseket, egyéb sportversenyeket biztosítanak, azaz ügyelnek a rendre, terelik a forgalmat. A szolgálatot adó főiskolásoknak pisztolyuk, sőt a fiúknak géppisztolyuk is van, ezt nagyon komolyan veszik, de egyébként nem különböznek a többi fiataltól - mondja Mónika, s példaként említi a kollégium ablakából vízipisztollyal lövöldöző fiúk esetét... A lányoknak pedig ugyanolyan jól esik a bók, mint a többi, húszas évei elején járó fiatalnak. A főiskoláról kikerülve sajnos nem sokan lesznek Lindához hasonlatosak, s a Rendőrakadémiában látott körülmények is hiányoznak. A Szabadság-hegy tetején lévő, gyönyörű környezet bármilyen filmkészítőt megihlethetne, de a tiszta levegő és a panoráma nem pótolja az anyagiakat. Az intézmény köztudottan szűkölködik. A heti két testnevelésóra egyike ugyan karate, a másik pedigjudo, de nem minden hallgató számára. Az iskolának nincs lőtere, tavaly mindössze kétszer volt lőgyakorlat. Szerencsére egy leendő igazgatásrendészeti dolgozónak (?) ezekre a tudományokra nincs múlhatatlanul szüksége. A kérdőjel azért van ott, mert Mónikának még nincs biztos munkahelye. - Ez a zsaru mindig jókor jön! - állítja az anyuka. A szlogent a kisebbik gyerek, Lackó adaptálta a családra, aki nővérével ellentétben kiskora óta pontosan tudja, hogy rendőr vagy katona lesz. - Szép lenne... - nevet a mama. Mónika rendőr, Lackó katona, a férjem tűzoltó. Én meg dirigálhatnék nekik... - ri A szekszárdiak véleménye Mintát vettek belőlünk (Folytatás a 3. oldalról.) Hogy élünk? Itt élünk a városban és újra csak magunkon érezzük a város, a megélhetés minden gondját. Jelen sorok írója - a statisztika szerint - harminckét százalékban érzi úgy, hogy rosszabbul él, mint tavaly. (Bizonyára hozzájárul ehhez a Szekszárdi Vasárnapnál elmaradt fizetésrendezés is.) Viszont a 28% csak egy kicsit él rosszabbul, mint tavaly, még mindig örvendetes (?), hogy huszonegy százalék ugyanúgy, 8 egy kicsitjobban és 1 pedig sokkal jobban él. Most jövök én - mint átlagpolgár hogy mennyire vagyok elégedett anyagi helyzetemmel. Nagyon elégedetlen 38 százalékban, inkább elégedetlen szintén 38%-ban, inkább elégedett 24%-ban és nagyon elégedett 2%-ban vagyok. (Kisujjam nem teszi ezt ki.) Érdekes lehet az is, hogy mi a véleményem - nekem, mint egy negyvenezredrésznek - a három éve rendszerváltásnak kihirdetett folyamatról - a tanácsok helyébe lépett önkormányzatokról. A tudós statisztika kimutatta, hogy szekszárdi lévén 58%-ban az a véleményem, hogy lényeges változás történt, énem 33 százaléka azt sugallja, hogy minden maradt a régiben és csak 8 százalékom nem tudja eldönteni mi is történ voltaképpen. Szép ez a város - örököltük -, szebb is lehetne, de vannak itt problémák. Nekem, mint (egy) negyvenezrednek a bűnözés terjedése (19), a tömegközlekedés túlterheltsége (13), a levegő szennyezettsége (25) okoz problémát, no és az, hogy kevés az olcsó bérlakás (20). Emellett aggaszt a bűnözés terjedése (49), a szegénység (48), a munkanélküliség (46) és hajléktalanok ügye (15). Alig tíz hónapunk van a következő választásokig, így érdekes lehet a város véleménye erről is. A szekszárdiak 57 százaléka azt állítja, hogy biztosan elmenne szavazni, ha „most vasárnap" lenne a választás, 15% valószínűleg elmenne, 16 százalék viszont biztosan nem menne el. (No coment). A város, aki szolgál Mit nyújt az itt lakóknak Szekszárd? Ezt a kérdést, ha nem is direktben, de számos itt élő állampolgár felvetette már magában. A válasz a statisztika szerint. A közbiztonság 96, a városkép 90, a munkalehetőségek 88, a jó önkormányzat 88, az üzletek választéka 87, az időjárás, a klíma 78, a művészeti események 70, a sportolási lehetőségek 63 százalék városlakót bűvölnek el. Tulajdonképpen feldobódhatnánk ezektől a számoktól. Csak tudnám, hogy városatyáink, mit tehetnek a klíma, az időjárás megváltoztatásáért? Mert különben a körmükre kellene nézni. Szégyenlős büszkeségeink Van mit nézni, mivel büszkélkedni és a statisztika szerint - mivel szégyenkezni ebben a városban. Most már tudom, hogy a városközpontot 100 százalékban ismerem, az Újvárost még 97, a Csatár-Szőlőhegyet pedig csak nyolcvanhét százalékban. Ez nem is baj, hisz 61 százalékom büszke a Művészetek Házára, 49 a régi megyeházára (49) és a múzeum is ott áll mellettük.. Nagyobb baj, hogy 67 százalékban említettek a kérdezőbiztosoknak olyat, amit szégyelni valónak tartok. A cigánytelep (21), a szemetes, elhanyagolt utcák (16) és egyes köztéri szobrok (16) mellett szégyenpír borít a Séd befedése és Gemenc Expo, valamint az évtizede^® óta zárva tartó központi nyilvános WC miatt. Saját testsúlyokat figyelembe véve nyolc kiló túlsúly a szőlőfürt szobor, három a Találka téri alkotás miatt terhel. Most kéne valami szépet,jót írni erről a városról, Szekszárdról. Nekem nem szülőhelyem, de eszmélésem ideje ide köt. Szép vagy csúnya nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy mezővárossá kellett volna maradnia vagy az utóbbi idők szlogenje szerint iparoso. dó várossá. Ma már azt hiszen ez nem # is kérdés. Szekszárd olyan, amilyen. Otthonunk, életterünk, mindennapi boldogságunk, kudarcaink, tenniakarásunk színhelye. Az előbb felsorolt statisztika a matemetikusok szerint egy negyvenezred részünk. Én bízom, hogy nem. Nincs egyetlen polgár, akire igaz a statisztika. Mert mi csak a városért együtt gondolkodó, együtt tenni akaró „mezei" lakosok vagyunk. Tamási János Fotó: Kafi