Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-29 / 34. szám

12 , SZEKSZÁRDI 1993. SZEPTEMBER 19. VM4RNAP 1993. augusztus 29. A Sió-kupa már mond valamit Fénykép és ténykép Gouth Ivántól A Botond-kupán túl, a Sió-kupa előtt... Tekintettel a közelgő bajnoki rajtra, a csapattal kapcsolatos aktualitásokról csevegtünk Gouth Ivánnal, a KSC Szekszárd vezető edzőjével, aki, úgy tűnik, eddigi munkájával, módszereivel a játékosok előtt csatát nyert. - Ez egy mellékes dolog, csak az számít, hogy szeptember 11-től mit produkálunk, nemde? - kérdez vissza. - Az első két hét tapasztalatai után még azt sem tartottad kizártnak, hogy a KSC akár a nyolcadik helyért is „kardozzon". Változatlanul fenntartod a véleményedet? - Te is olvasol újságot!? Ebből kitűnik, hogy ezért az előkelő helyezésért sokkal jobb játékosanyaggal bíró csapatokkal kell(ene) felvenni a versenyt. Nem mondom, hogy lehetetlen, de illuzórikus lenne a nyolcadik helyet elérendő célként kitűzni. Ma már azt mondom: gondmentesen maradjunk bent! - Munkával persze azért lehet ellensúlyozni az ellenfelek papíron és a valóságban egyaránt jelentkező tudásfölényét? - Lehet, de ehhez mindenképpen az kéne, hogy a kulcsemberek mindegyike végre átállhasson a na•pi két edzésre. Enélkül nem megy. Már önmagában az is lesújtó, hogy egy Szarvasnak, egy PVSK-nak, egy Kecskemétnek velünk szemben van 10-12 megközelítőleg egyforma képességű embere, s ha még nálad többet is dolgoznak...? - Kissé szkeptikusnak érezlek. Pedig még nem is hoztam szóba az itteni örökzöld témát, a centerkérdést és az egyik frontember, az irányító Berkó sérülését. - Ezekben a „témakörökben" nincsenek rossz híreim. A két szekszárdi lányból, Zerényiből és Bihariból, persze ha ők is akaiják, az A csoportban is számottevő centert faragok. Úgy érzem, náluk - több kerettaggal ellentétben van kiugrási lehetőség. Ha jön a próbajátékon jó benyomást keltett orosz, Olgának hívják, a teljes nevét még nem tudom, akkor centerügyben nem kell pánikba esni. Berkót óriási szerencsénkre a hüvelykujj-tokszalagszakadás miatt nem kell megműteni, nem esik ki a munkából, remélem az első két forduló után már játszik. - Két meccsre kié az irányító pálca? - Jó kérdés! Várj csak! Van itt egy tehetséges lány, egy bizonyos Nagy Réka. A csapat elvezénylésének terhe alatt még összeroppanna, de nálam bevetésre kerül. Jövőre beérhet. Az elmondottakat, no és más egyéb feltételezéseket vizslassuk majd a Sió-kupa tükrében. Kulissza Ma is mosolygok, ha eszembe jut a visszahívott paksi kosaras edző, Simon Károly négy évvel ezelőtti menesztésekori egyik hivatalos indoklás. (Belefáradt, vegyészmérnöki diplomáját hasznosítja az erőműben.) A dolog pikantériája az volt, hogy az ASE élvonalbeli történetében az ő dirigálásával - külföldiek nélkül! - volt a legütőképesebb, hétről hétre telt házat produkált a kosárcsapat. A formállogikának is ellentmondott: ment a szekér, de - emberi gyarlóságból táplálkozó játékospuccs következtében - ment az edző is. A szenvedő alany nem kiabált kigyót-békát senkire, nem kért jogorvoslatot. A rá jellemző külső és belső eleganciával távozott. Amikor az utolsót beszélgettem vele, valami már sugallta: visszatérő még ide. Közel négy év múlva ez bekövetkezett - a politikai szakzsargonnal élve, rehabilitálták. Simon Karcsi, aki sikerei ellenére saját hazájában, Kaposvárott, legalábbis hosszú távon nem lehet próféta, újra az ASE kötelékében. A régi eleganciával, régi gesztusokkal, az örök sikerorientációval. Ingajáratban Kaposvár és Paks között. Hogy leül-e a meccsek után egy söritalra a fiúkkal - ennek elmulasztása annak idején rossz pontnak számított -, őszintén szólva nem tudom... Új gólvadász? Most Baba(i) a helyzet „Te ez a Babai gyerek két meccsen négy gólt berámolt, nem is akármilyeneket, láttam a tévében" - íme az SZPSE eddigi meccseinek pozitív utórezgése, elvegyülvén a (futball)nép között. A heuréka helyett a szenvtelen, választ nem váró „Na és(?)" is lehetne egyfajta reagálás. Ami éppúgy igazságtalan lenne, mint a bonyhádi származású csatár esetleges aránytévesztő felmagasztalása. Akkor hát egy miniportré - szerény hangszerelésben! - Mivel a szekszárdi bemutatkozásom előtt abban reménykedtem, hogy erényeim révén jól kiszolgálom majd Varga Lacit és a hátulról érkező középpályásokat, meglepnek a gólok, örülök is nekik. De ettől függetlenül előkészítő játékosnak tartom magam, olyannak, aki leviszi az alapvonalig a labdát, bead, helyzetbe hoz, szabadrúgásokat, tizenegyeseket harcol ki. Ha megint úgy adódik, persze hogy berúgom a helyzetet. - Adódhat, hisz ezek után Bozai edzőnek meg sem fordul a fejében, hogy hátrább játszasson. - Igen, ez a kétcsatáros játékunk következménye is, sebaj, ha így alakulnak a dolgok. - Elismerem, olcsó a kérdés: hány gólt ígérsz őszre? - Ne essünk túlzásokba! Ha összejön ősszel még négy, és ennél jóval több gólpasszom lesz, akkor már úgy érzem, nem volt fölösleges hazatérnem. - Ami kényszerpálya is, hiszen mint egykori „Kaszás-baby" máról holnapra kiestél a Vidinél abból a bizonyos „gyöngykosárból". - Pedig a mester halála után Mezeynél és Burcsánál is számításba jöttem. Van 15 NB l-es mecscsem, de Hartyányi, a mostani edző lemondott rólam. így kerültem leszerelésem után Ajkára, az NB III-ba, majd látva a kilátástalanságot, hazaköltöztem Bonyhádra. - Korai lenne 23 évesen levezetni! - Szó sincs róla. Ott a dac bennem, hogy viszszaküzdjem magam az élvonalba. Nehogy már leírjanak! - Azt mondják, sok földi jóval el vagy halmozva, ami kényelmessé és bohémmé tesz. Ha teszem azt, beveszed a fejedbe, hogy neked két nap múlva a Kanári-szigeteken kell lenned, akkor - anélkül hogy mérlegelnél - elindulsz, mert megteheted. - Ez a „bolhából elefántot" tipikus esete, de kétségtelen, szórakoztató, ahogy mondod. Nézd, ha a fociban nem viszem semmire, aligha lesz teljes a boldogságom.