Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-29 / 34. szám

1993. AUGUSZTUS 29. , SZEKSZÁRDI VA§ARNAP 3 Néhány éve egy országos táplálkozás-egészségügyi felmérés során kiderült, hogy milyen sok a megyében a diabéteszes, cukorbeteg gyerek, akit inzulinbevitelre és bizonyosfajta diétára kényszerít betegsége. A \~NTSZ - akkor még Köjál - közegészségügyi felügyelői közül Paksi Évának támadt az a gondolata, hogy klubot kellene szervezni ezekből a gyerekekből és szüléikből. - Először egy előadásban szerepelt ez az ötlet, •

sak ezután gondoltam a, hogy tényleg meg kellene valósítani. Munkatársaimban segítőkre, vezetőinkben és a kórház gyermekgyógyász főorvosában, Schultz doktor úrban megértő támogatókra találtam, így 1988 őszén megalakult a klub. Célunk volt egy azonos problémával küzdő csoport tömörítése, segítség a betegek családjának az egymásra találásban, és jó értelemben vett ismeretteijesztéssel elindítani a gyerekeket a saját maguk megsegítése felé. - Ehhez a lelkesedésen kívül másra is szükség lehetett, hiszen a szervezők ereje és hatásköre is vém Intezetünk helyiseget, infrastruktúrát és anyagi támogatást biztosított. Havonta egyszer, mindig szombaton öszszegyűltek a gyerekek és szüleik. Együtt készítettünk diétás tízórait, barátságokat kötöttek. S míg a kicsik játszottak, a tinédzsereknek személyiségfejlesztő tréninget, szüleiknek a Gordon-féle szülők iskoláját szerveztük meg. A felnőttek minden alkalommal valami újat is megtudtak orvosoktól, professzoroktól a cukorbetegségről, a kezelés, a szinten tartás újabb és újabb lehetőségeiről. Szerveztünk kirándulásokat, táborokat is. A klubkeretet azóta kinőttük, 1992. januártól egyesületté alakultunk. Diab Egyesület, CukorCukorbetegen is teljes életet élni beteg Fiatalok és Gyerekek Egyesülete néven kerültünk bejegyzésre. Azóta is ugyanott, ugyanúgy havonta találkozunk, az egészségügyből is ugyanazok segítenek, mint addig. Akire mindig, szinte éjjel-nappal számíthatunk, aki mindig ott van és szakértelmével önzetlenül segít, tanácsokat és erőt ad: dr. Rippl Ilona gyermekgyógyász szakorvos. Szemléletváltozást szeretnék elérni A doktornőt munkahelyén, a kórház gyermekosztályán kerestem fel: - Ez egy anyagcserebetegség, hiánybetegség, bár talán jobban megfelel az igazságnak, ha egyfajta állapotnak tekintjük. Lényege, hogy a szervezet a táplálékkal bevitt szénhidrátot, cukrot nem vagy csak részben tudja értékesíteni, mert hiányzik a cukor elégetésében és felhasználásában nagy szerepet játszó inzulin, a hasnyálmirigy által elválasztott hormon. Mivel a szövetek így nem képesek felhasználni, a cukor felszaporodik a vérben. Innen a vese kiválasztja, ezért megjelenik a vizeletben is, noha az normális esetben nem tartalmaz cukrot. A gyermekkori diabétesz szinte mindig, 98%-ban inzulinhiányos betegség, szemben a felnőttkorival, amelynek kialakulásában környezeti tényezők, pl.: az inaktív életmód, az elhízás is szerepet játszik. - Miről ismerhető fel, van-e valamilyen jellegzetes tünete a betegségnek? - A diabétesz nem látszik meg a gyereken, úgymond nem rí le róla. Egy gyermekközösségben nem lehet felismerni, van-e köztük, s ha igen, ki a cukorbeteg. Persze (Folytatás a 8. oldalon.)