Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-31 / 4. szám

1993. JANUÁR 31. , SZEKSZÁRDI VASAKNAP 9 Hogyan kerültem ki életem sötét szakaszából? Nem a borban az igazság Borban az igazság! - mondták a régi rómaiak. Én őszintén és nyíltan szeretném a véleményemet erről kifejteni - mégpedig nem a szakember szemszögéből nézve, hanem mint volt szenvedő alanya egy pokoli szenvedélynek, amely két évtizeden át rabságban tartott s okozta a konfliktusok egész sorát - munkahelyemen és magánéletemben. Ez a szenvedély a jópofáskodással kezdődött és a delírium tremensig, az őrület határáig sodort. Tudom, hogy a megnyilatkozásom többekben vegyes érzelmeket fo^^elteni, főleg abban a táborbc^Tamelybe egykor én is tartoztam. Lesznek bírálóim, akik ma még csak a jópofáskodásnál tartanak, „lemosolyogják" e véleményemet. Immár két évtizede, hogy megszabadultam a kínszenvedéstől, s szilárd talajról vehetem fel a harcot az iszákossággal szemben. Úgy gondolok vissza a szeszgőzös időkre, mint egy rossz álomra: megnyugodva kerültem ki életem e sötét szakaszából. Állítom, érdemes újrakezdeni a kezdő kudarc után is. Én három alkalommal indultam el az úton javulást keresve. Ugyanis a körülöttem zajló igazságtalanságokat nem tudtam és nem is akartam elfogadni. Az első két kísérlet eredménytelen maradt; nem akartam tudomásul venni helyzetemet és megszólaló lelkiismeretem szavának ellenére újra és újra viszszaestem, szenvedve a búfeledtető „orvosságot" literek és féldecik formájában. Az állandó alkoholmámor fázisában nem is akarja az ember őszintén, hogy ne igyék. A gyenge áltatja magát, illúziókat kerget és semmiképpen nem akarja tudomásul venni, hogy a lejtő szélén áll vagy máris zuhan lefelé. így jártam én is, sokszor kétségbeesve a lelkiismeret-furdalástól, máskor ismét a megbántottság, dac, a csak azért is került felül bennem. Az ördögi körforgásban hol lent, hol fent éreztem magamat, mindig úgy, ahogy a pillanatnyi jó vagy rossz hangulatok, érzelmek váltották egymást. Az állandó félelmek és rettegések. Átláthatatlan adósságok, aztán az ebből adódó megalázkodások, a mellőzöttség, majd újból a sértettség, a hiúság, a harag, s megint a vélt erő, akarat a talpra állásra, egy állandó illuminált állapot hamis illúziójában. Életem e kínzó tövises útját járva aztán én is eljutottam arra a fokra, amikor már rémlátomások, hallucinációk gyötörtek. Ez a félőrült állapot addig tartott, amíg a józan ész ritka pillanatában el nem jutottam a felismerésig, hogy elérkezett a vég, a válaszút: élni akarsz-e vagy elveszel? Azt is megéreztem, hogy mindez már csak az én ügyem, egyedül rajtam múlik. így jutottam el a fordulópontig. Csoda történt-e vágy az ösztöneim súgták, hogy ez a „végállomás"? Megdöbbenve vettem ezt a hangot tudomásul, és ekkor fordultam harmadszor is az orvosi beavatkozáshoz, amely sikerrel járt. Erős akarattal szálltam szembe a bennem lakozó sátáni hatalommal. De azt is meg kívánom jegyezni, hogy előtte semmiféle fogadalmat nem tettem. Biztos vagyok benne, hogy a hozzám hasonlók nagy része megmenthető, és ez elsősorban rajtuk múlik. A kezdő erőt adhatja az orvos, a környezet, viszont az akaratot mindenkinek önmagának kell kitermelnie, mégpedig önáltatás nélkül. Narr József Alulhelyzet" 99 alkohol okozta tragédiák megelőzése, az egyén, a csaId^f szaksegítség korai felkeresése és a társadalom feladata *** Úgy vélem - tájékoztat Adorján Zsuzsanna pszichológus -, az axióma közismert. A túlzott alkoholfogyasztás nem csupám egészségügyi állapotunkban, de pszichés működésünkben és szociális környezetünkben is zavarokat okoz. Ha a függőség kialakul az egyénnél - az alkohol mint centrális érték - kiszorítja a természetes emberi értékeket jellemzővé válik az alkoholkereső magatartás önkéntelen vagy tudatos mechanizmusa, személyisége beszűkül, önálló életvitelre képtelenné válik. (Szekszárd-Palánk jó lehetőség volt mindezek tanulmányozására.) Az alkoholfogyasztás értékét és formáját befolyásolják hallottuk a továbbiakban -, a társadalmilag „bevett" és „előírt" ivási szokások, az italhoz való hozzáférhetőség mértéke, a reklám, az interperszonális kapcsolatok („igyál, haver!"). Lényegesebbnek vélem azonban - fűzte tovább a gondolatot - az egyén személyszerkezeti összetevőit és a családi rendszer díszharmonikus, diszfunkcionális működését. Kérdésemre, hogy miként lehetne ezt közérthetőbbé tenni, Adorján Zsuzsanna imigyen folytatta - sűrűn megfigyelhető, hogy az egyik fél túlzott alkoholfogyasztása pokollá teszi az életet a családban, mégis hosszú évekig együtt maradnak, ill. esetleges válás után, a „helyzetből kilépő fél" újra alkoholfuggő partnert választ. Gyakori, hogy asszimetrikus a kapcsolat a partnerek között. Tisztázatlan, hogy az „alulhelyzetben" lévő fél hogyan érvényesítheti akaratát, igényei (a harag kifejezését, szeretetigényt) ezért rejtett módon kommunikál, csak rejtett úton tudja megfordítani a helyzetet. A dolog alfája: a problématudat megjelenése Az eredményes és tartós változás feltétele, az alkoholtól függő személy intenzív részvétele a terápiás munkában - tartja a pszichológusnő, palánki tapasztalatait sem elhallgatva -, csak a problématudat megjelenésétől várható a változás, amikor a fél döbbenten konstatálja, hogy többé nem ura saját akaratának, cselekedeteinek. (Az első pohár jön, a többi tőle már független.) Az alkoholfüggőség oka lehet, a teljesség igénye nélkül!E gy rosszul sikerült pályaválasztás éppúgy, mint a hivatásbéli problémák sora. A képesség alatti pálya vagy az átlagosnál magasabb pozíció, munkakör feszültséget okoz illetve a hivatással járó életforma változása hoz új ivási szokásokat. A tartós vagy átmeneti jellegű - pályamódosításra vonatkozó - tanácsadás hatékonyságát megnehezíti az egyén igénybeli (egzisztencia, fizetés megtartása) és a pályakövetelmények (felelősségvállalás, teljesítmény) szembenállása, amelynek átlátását a problématudat hiánya szinte lehetetlenné teszi. Hamarabb válhat munkanélkülivé Hamarabb válhat munkanélkülivé - tapasztalataim szerint - folytatta a pszichológusnő -, az alkoholfuggő egyén. Sűrűbben kényszerül munkahe'lyváltoztatásra. A dolog természeténél fogva gyors munkahelyi konfliktusokat eszkábál. Nem ritka ugyanis az sem, hogy a munkaadót meglepetésként éri a dolgozó táppénzes állományba való vétele. (Az alkoholfüggő embert rendszerint igen jó munkaerőnek tartják, mivel vannak akik absztinens időszakban sokat és megbízhatóan dolgoznak!) Függőségük homályban marad. Vannak olyanok is, akiknél a testi, a lelki, szociális károsodások gyors progressziót mutatnak, s viszonylag fiatalon „leszázalékolódnak". Ez pedig társadalmi dezintegrációhoz vezet - mondta végezetül Adorján Zsuzsanna, annak kitételével, hogy e témáról „bizonyára napokig lehetne még beszélni, de a tett fontosabb minden idevágó teóriánál. " Egyetértünk. Bayer Béla Csak önkéntes alapon Az alkoholfuggőség kényszergyógykezelés nem egyeztethető öszsze jogrendszerrel. A kényszerelvonókúrát megszüntette a rendszerváltás. De mi történjen az alkoholistákkal, akik viszont nemcsak, hogy nem szűntek meg, hanem sajnos tovább szaporodtak. E rről beszélgettünk dr. Funk Sándorral, a Nyírő Gyula kórház mentálhigiénés osztályának vezetőjével. - Nem szeretem az alkoholizmus szót, mert nem pontos - kezdi a beszélgetést a főorvos - hiszen több definíciója is van. Az egyik az megközelítésben azt jelenti, hogy az illetőnek huszonnégy óránként innia kell. A másik, a kontrollvesztés. E nnek jelentése, hogyha az illető egyszer inni kezd, nem számítható ki, hogy mi fog történni. Tulajdonképpen e kettőnek a variációját értjük alkoholizmus alatt. - Létezik-e teljes gy ógyulás a tudomány mai eszközeivel? - Nehéz kérdés. Bizonyos értelemben igen, más értelemben nem. Ha valaki alkoholfüggő volt, s újra inni kezd, megint függővé válik. Viszont, ha pem iszik, jó esélye van egy normális, egészséges életvitel kialakítására. A társadalom csak azt látja, hogy a beteg újra, meg újra visszaesik, s ezt úgy értelmezi, hogy gyógyíthatatlan. A hozzánk kerülő betegek viszont azt szeretnék, hogy kontrolálható módon legyenek képesek inni, vagyis tudják, hogy mikor elég. Célunk, hogy a beteg meggyógyuljon, absztinens legyen. - Mennyi ideig tart egy elvonókúra? - Általában 4-6 hét. Az első szakaszrajellemző, hogy testi és pszichikai krízis kíséri. Ez az első megvonási szakasz 2-3 napig tart. Ekkor intenzív gyógyszerezés, a folyadékháztartás rendezése, esetleg szívtámogatás, vérnyomásrendezés történik. Következik egy úgynevezett belgyógyászati szakasz hiszen az alkoholbetegnek biztos hogy van valamilyen testi betegsége. Ehhez 1-2 hét szükséges. E zt az időszakot nevezzük a lábadozás idejének. Ezt követi a pszichiátriai vagy ideggyógyászati kezelés. Az utolsó szakasz hossza különböző lehet. A beteg még laza szálakkal kapcsolódik az osztályhoz, ez lenne a rehabilitációs szakasz, de ehhez még hiányzik a megfelelő anyagi, technikai háttér. Ekkor tesszük fel a kérdést: mit csináljunk azzal a beteggel, akit meggyógyítottunk? Hová engedjük vissza? S gyakran kezdődik az egész élőiről. - Mi van Pomázzal és Nagyfával? - Szerencsés esetben Pomázon még el tudjuk helyezni a betegeinket. Ott hosszab távú kezelést tudnak biztosítani, s ami fontos, munkalehetőséget is. Nagyfa egy kétéves, bentlakásos intézet volt. Nagyon féltek tőle a betegek. Elismerem, nem fér össze semmilyen jogrendszerrel, s ez nem járható út. A két év különben is nagyon hosszú idő volt. Az egyéni, családi problémákat eddig sem a kötelező elvonás oldotta meg.