Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-08-01 / 30. szám
1993. AUGUSZTUS 15. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 5 Bölcsességek a pénzről „Elbűvölően tud egyeztetni és békíteni a pénz." (Thackeray) „Szabadnak csak az érzi magát, kinek pénze van." (R. Wagner) „Kilencven százalékban a pénzkérdés a kérdés, ez van végig minden mögött." (Joyce) Nőkről, nemcsak nőknek! Konyhapénz! Huszonhárom nőtársamat kérdeztem meg arról, hogy szerinte mi a konyhapénz, ő hogy osztja be, meddig tart, mit vesz rajta stb... A válaszok a következők voltak. A konyhapénz, az a pénz, ami a fizetésből minden adósság, rezsi stb. után megmarad + ami a hónap közben hozzájön. Amin fodrászhoz járok, amiből végre megve• i azt a bizsut, amivel már két hónapja szeek, amiből a férjem születésnapjára ajándékot veszek, amiből a mamának fizetem a gyógyszereit, amiből a barátnőmnek törlesztem azt a csizmát, aminek az igazi árát sosem mertem volna bevallani a férjemnek, amiből a gyerekeknek kiegészítem a zsebpénzüket, amiből megvarrattam azt az olcsó anyagból vásárolt függönyt - amit az előző havi konyhapénzen vettem -, amiből borravalót adtam a szállítóknak, amikor hazahozták a hűtőszekrényt, amiből havonta titokban szőrtelenítem a lábamat, amiből virágot veszek a munkahelyemre, hogy barátságosabb legyen az a hodály, amiből néha elcsábulok egy-egy fagyira, amiből a hivatali kávét fizetem, amiből... Azt kérdezed, hogy mennyit használok fel a „konyhára"? Most így, ahogy rákérdeztél? Fogalmam sincs! Hibáztunk Az előző heti oldalon szereplő, kávéházi vendégemtől, Szabó Miklósné Kató Annától ezúton kérek bocsánatot, hogy nevét Szabópál Miklósnénak írtam. Úgy látszik, amint az a beszélgetésből is kiderült, ő már sosem fog megszabadulni a hármas név csapdájától. Bocsánat! Kincs, ami nincs Ne tessék azt hinni, hogy a bankokat én nem szeretem. Ellenkezőleg, hála és megbecsülés jár nekik, azt hiszem, mert értékes közszolgálatot teljesítenek akképp, hogy felszámolják a szamarakat, akik úton-útfélen azt beszélik: minden a boldogság s az egészség, a pénz nem lényeges." (Nash) Milyen igaz gondolat! Bár édesapám ezt rövidebben így fogalmazta meg: „A pénz nem boldogít, de nagyon ,kellemetlen'tud len/ " ni, ha nincs." Sas Erzsébet oldala J. Stenley: így is élnek milliomosok „Elsősorban a hozzáállás különbözteti meg a milliomost a lobbi embertől" - írja a szerző. A gazdagságiul ragaszkodók szabásait az alábbiak szerint csoportosítja. Ne nyújtózkodj addig, amíg a takaród ér. a \ ag? iinra heh ezni a hangsúlvt. ne a jövedelemre. fogadjuk meg a jó tanácsol, készítsünk terű t. itizziink ki célokat. Csak azoknak ajánlom, akik szeretnének meggazdagodni. Tehát mindenkinek. A Gemenc presszóban ezen a héten vendégem Ringenbach Károlyné Szakái Mária, az OTP betétcsoportjának vezetője, akivel a pénzről, munkájáról, családjáról beszélgettünk. - Az OTP olyan hely, ahová legtöbbször azért térünk be, mert szorult helyzetünkben pénzre van szükségünk. Jó érzés ott ismerős arcokkal találkozni, akik évek óta segítenek pénzügyeink lebonyolításában. - Az OTP-nél nagyon sok a törzsember. Sok kollégámnak ez az első munkahelye, sőt, biztos vagyok benne, hogy innen megy nyugdíjba is. Aki régóta van ott már, tud „OTP-ül" beszélni. Ilyen a mi kis csoportunk is. Lényege az összetartás, az, hogy senki nem nézi, ez az én dolgom vagy a kollégámé, hanem azt, hogy az ügyfél minél előbb ki legyen szolgálva. - Lehet ezt a munkát már gyermekkorban élethivatásul választani? - Sokan a végzettségük, az emberszeretetük miatt kerülnek ebbe a szakmába. Jómagam már gyermekkoromban tudtam, hogy itt szeretnék dolgozni, hisz édesanyám közel 40 évi szolgálat után innen ment nyugdíjba. - Ösztönözte, hogy ezt a pályát válassza? - Valahogy természetes volt. Pécsett, a közgazdasági szakközépiskola banktechnikai szakán végeztem, s már akkor az OTP-ben voltam nyári gyakorlaton. Az iskolát is azzal a céllal választottam, hogy itt tudjak elhelyezkedni. Ebben a hónapban kezdem a 20. évemet az OTP-nél. - Mi az, ami ebben a szakmában a legfontosabb, hisz a kívülálló számára, már bocsánat a kifejezésért, nagyon „rabszolgamunkának" látszik. - Elsősorban az emberekkel való foglalkozás miatt választják. Állandóan változó arcok, velük változó kérdések, kérések, megoldásra váró problémák. Szinte elrepül a nap. Mostanában főleg szükség van arra, hogy aki itt dolgozik, szeresse az embereket. Az ingerültségüket, az agresszivitásukat megszelídíteni igazi ügyintézői feladat. Türelemre, megértésre van szükség, hiszen nap mint nap látjuk, hogy például egy kisnyugdíjas vagy egy fiatal házaspár milyen megélhetési gondokkal küzd. - Jómagam is többször előfordultam az utóbbi időben az OTP-ben. Azt tapasztalom, hogy a déli időszak a csúcs az Önök csoportjánál. Hogyan tudják biztosítani az ügyfél számára a diszkréciót? - A déli órákban valóban sokan vannak, hisz ebédidőben sokan kívánják pénzügyeiket intézni. Aki úgy gondolja, hogy őt zavarja a többi ügyfél jelenléte, kérheti az ügyintézőt a négyszemközti ügyintézésre, illetve, ha teheti, választhatja a délutáni időpontot, amikor kevesebben vannak, nincs akkora forgalom. - Egyszer éppen Ön fogalmazott úgy: csak akkor tud az ember igazán odafigyelni mások bajára, gondjára, ha nyugodt, kiegyensúlyozott családi háttér van mögötte. Kérem, beszéljen az önéről! - Férjem üzletkötő egy építőipari kft.-nél. Húszéves házasok leszünk hamarosan. Mindkettőnk számára a család a legfontosabb. A lehetséges legtöbb időt töltjük együtt. Életem legszebb korszaka volt, amikor két gyerekemmel otthon voltam gyesen. Beáta leányunk az idén érettségizett kitűnőre és felvették a bölcsészkarra. Fiúnk, Károly másodikos gimnazista. Most, hogy már ilyen nagyok, tavaly mi is „birtokosok" lettünk, megvettünk egy területet, szeretünk ott hétvégeken együtt lenni, ez inkább kikapcsolódás, a család egyetlen tagjának sem kényszer. Veteményesünk van és 24 gyümölcsfánk. Remélem, még évekig megmarad az a „szokásunk", hogy minden nyáron két hetet együtt üdül a család. Ezt a szüleim is így csinálták, amikor az öcsémmel kicsik voltunk és még ma is emlékszem a közös nyaralásokra. - A mikor erre a beszélgetésre készültem, több kolléganőjétől megkérdeztem az OTP-ben, hogy az Önök nagy családjából kit is hívjak meg a kávéházi randevúra. Egységesen Önre szavaztak. Jó érzés lehet, ha az embert a háta mögött „is" szeretik. - Nagyon örülök ennek, mert azt bizonyítja, amit én nagyon szeretnék, hogy ne tekintsenek főnöknek. Soha nem követelek, mindenki tudja, mi a dolga, hisz többségükkel együtt kezdtem ezt a szakmát. Ha lehet így mondani, a tekintélyem abban van, hogy szeretem őket.
