Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-01 / 30. szám

531 1993. AUGUSZTUS 1. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 A -L Jkugusztus 1-je az anyatej világ­napja. Kampányízű, és ez gondokat is sejtet, mint a világnapok általában. Ön előadást tar­tott róla, lelkes támogatója az anyatejes táplá­lásnak. A gyermekosztály hogyan tudja segíteni a szoptatás mind nagyobb körben való terjesz­tését? - A kórháznak ezen az osztályán vezettük be legelőször a mindennapos látogatást. Anyaszál­lást rendeztünk be, hogy a gyermek betegsége miatt ne kelljen abbahagyni a szoptatást. Feb­ruár óta az újszülöttosztályon rooming-in rend­szer is működik. Ez azt jelenti, hogy az újszülöt­tet nem különítjük el anyjától, egész nap együtt lehetnek. Másik fontos előrelépés, hogy koraszülött­osztályunk sem zárt. Amikor idekerültem, első munkanapom örök emléke egy zokogó anya, aki három hete szült, de akkor még nem látta gyer­t ét. Adtam neki egy fehér köpenyt, bemosa­)tt és bejött az osztályra. De a koraszülötteket nemcsak a szekszárdi kórházban őrizték ilyen szigorúan. Amikor a pé­csi klinikán dolgoztam, ott is csak ablakon ke­resztül mutatták meg őket. Egy kanadai barátom nálunk járva le is fényképezte ezt, mondván, ilyen lelketlenséggel még nem találkozott. Mára szerencsére sikerült változtatnunk, előzetes megbeszélés alapján a szülők bejöhetnek. Há­rom éve vagyunk itt az új helyen, ezalatt behur­colt fertőzés nem fordult elő. Az 1500 gramm fölötti babákban általában már kialakul a szopóreflex, hozzájuk három­óránként átjönnek szoptatni az anyák. A kora­szülöttség nem zárhatja ki a szoptatást. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a gyermek legértékesebb tápláléka az anyatej. - Főorvos úr, mi jellemző a Tolna megyei gyerekek általános egészségi állapotára? Az utóbbi időben a kórházi ápolások száma lényegesen csökkent. Ez azonban nem az általá­nos egészségjavulásnak köszönhető, hanem a létrejött gyermekkörzeti orvosi hálózatnak. Har­minchét körzeti gyermekorvos veszi le a terhet az osztály válláról, így ide csak az kerül, akinek tényleg kórházra van szüksége. Másrészt mi in­kább a speciális feladatok megoldására törek­szünk, hogy ne kelljen Tolna megyéből Buda­pestre vagy Pécsre menni a gyógyulásért. Munkatársaim között számos specialista, máso­dik szakvizsgával rendelkező orvos van, gyer­mekkardiológus, gyermekpulmonológus, gyermeksebész, így sok betegségcsoportban má­ris biztosított a magas szintű ellátás. Visszatérve a kérdésre, azt mondhatom, sajnos nem túl jó gyermekeink egészsége. Készült egy iskolaorvosi felmérés a gyerekek fittségéről. Sok köztük a ferde gerincű, gyenge állóképességű. Évek óta egyre több az asztmás és allergiás megbetegedés is. Nem egészséges a levegő Szekszárdon, de ta­lán a megye egész területén sem. - Az iskolai szünidő miatt szaporodott-e a kórház munkája, vannak-e a megyében jelleg­zetes gyermekbalesetek? - Nem nagyon érezzük. Kisebb balesetek, zúzódások, törések, enyhe agyrázkódások talán gyakoribbak nyáron, de súlyos balesetek hála is­tennek ritkán fordulnak elő. Nyaranként általá­ban nincs sok betegünk, a gyermekbetegségek szezonális jellegűek. Szeptembertől áprilisig majd' meghalunk, ilyenkor meg szinte üres az osztály. - Nem okoz gondot ez a szezonalitás az új finanszírozási rendszerben? - Amikor még az ágykihasználás volt a mér­ce, a gyermekosztály akkor sem tudott száz szá­zalékot teljesíteni. Ennek az osztálynak ez a sa­Fiskális szemlélet a gyógyításban? GYERMEKOSZTÁLY f OSZTÁLYVEZETŐ FŐORVOS; Dr.$C1ll LTZ k \R0LY Több mint két évtizede gyakorolja hivatását 1987 óta éi Szekszárdon. Felesége is egészségügyis. Két fel­nőtt lánya van, most várja a család az első unokát Specialista, de érti a makrogazdaság folyamatait is. Most nem optimista, mert az egész­ségügyben is elhatalmasodni lát­szik a fiskális szemlélet, amely nem azt nézi, mi a jó a betegnek. Beszél­getőtársam az orvostudományok kandidátusa, dr. Schultz Károly megyei gyermekgyógyász szak­főorvos. játossága. Reméljük, ezért ezután sem fognak bántani minket. Esetleg csökkentjük az ágyszá­mot, de úgy, hogy komfortosabb legyen a kórte­rem. Általában nem tartunk senkit időn túl a kórházban. Persze vannak kivételek. Alkoholista szülőkhöz, akik a gyógyszert sem veszik meg, nem engedhetjük haza a lábadozó gyereket. A körzeti orvos nem tudja vállalni érte a felelőssé­get. De ez igazából nem is egészségügyi, hanem szociális probléma. Nem vagyok optimista. Ez nem egy üzem. S mégis - félek - decembertől úgy fognak ben­nünket elbírálni, hogy mit teljesítettünk, hány pontunk van, milyen nehézségi fokozatú betege­ket kezeltünk. Ennek alapján osztanak-szoroz­nak, s azt mondják: az osztály „megtermelt" ­így, mintha egy péküzem lennénk, megtermelt mondjuk 500 ezer forintot, kiadásai egymillióra rúgtak, tehát az osztály veszteséges. Tért hódít egy olyan gazdasági-pénzügyi szemlélet, amely­ben lassan elvész a beteg érdeke. Félünk a jö­vőtől. - Beszéljünk még a kórház mindig zsúfolt ambuláns részlegéről. Hogyan alakult ki ez az aránytalanság az ágyak száma és a szakrende­lések szűk helye között? - Amikor ez a kórház épült, akkor elé - a parkban meglévő közművesített területre - ter­veztek még egy épületet. Az lett volna egy gyer­mek poliklinika, állandó összeköttetésben a kórházzal. Sajnos nem futotta rá a pénzből, így a szakrendeléseket össze kellett zsúfolnunk az épületben. így sem fért el minden, városszerte sokfelé kell szakorvoshoz vinni a gyerekeket. Mi is érezzük ezt a gondot, de a mai gazdasági helyzetben nincs esély az építkezés folytatására. - Befejezésül még arról érdeklődöm, kevés­ke szabad idejében mivel foglalkozik szívesen, s milyen tervei vannak a jövőre? - Tényleg elég kevés szabad időm van. Olyankor zenét hallgatok, s van egy „szakmai hobbim": orvosetikai kérdésekkel foglalkozom. Az elmúlt évben kétszer is sikerült olyan külföl­di intézetekbe eljutnom, ahol magas színvona­lon művelik az orvosetikát. 1991-ben az USA­ban voltam egy etikai kutatóintézetben, tavaly Angliában töltöttem három hónapot. Olyan kérdésekkel foglalkoztunk például, hogy mi tör­ténjen a súlyosan agykárosodott újszülöttekkel, kezelés - nem kezelés kérdése, euthanázia, a mesterséges megtermékenyítéssel született gyer­mekek jogi problémái és hasonlók. Ezekre a kérdésekre előbb-utóbb itthon is válaszokat kell találnunk. Terveim? Szeretém, ha mind több kollégám szerezhetne újabb speciális képesítést. Nagyon támogatom őket ebben, hiszen ezzel a gyógyítás színvonalát tovább emelhetnénk. Hosszabb tá­von pedig mégiscsak jó lenne megépíteni azt a poliklinikát, amiről az előbb bszéltem. Azzal létrejönne Tolna megyében egy kis gyermek­egészségügyi központ. - Reméljük, ezek a tervei minél előbb telje­sülnek, ezzel mi és gyermekeink csak nyer­hetünk. Udud Teréz Fotó: - kafi -

Next

/
Oldalképek
Tartalom