Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-08-01 / 30. szám

531 1993. AUGUSZTUS 1. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 A -L Jkugusztus 1-je az anyatej világnapja. Kampányízű, és ez gondokat is sejtet, mint a világnapok általában. Ön előadást tartott róla, lelkes támogatója az anyatejes táplálásnak. A gyermekosztály hogyan tudja segíteni a szoptatás mind nagyobb körben való terjesztését? - A kórháznak ezen az osztályán vezettük be legelőször a mindennapos látogatást. Anyaszállást rendeztünk be, hogy a gyermek betegsége miatt ne kelljen abbahagyni a szoptatást. Február óta az újszülöttosztályon rooming-in rendszer is működik. Ez azt jelenti, hogy az újszülöttet nem különítjük el anyjától, egész nap együtt lehetnek. Másik fontos előrelépés, hogy koraszülöttosztályunk sem zárt. Amikor idekerültem, első munkanapom örök emléke egy zokogó anya, aki három hete szült, de akkor még nem látta gyert

ét. Adtam neki egy fehér köpenyt, bemosa)tt és bejött az osztályra. De a koraszülötteket nemcsak a szekszárdi kórházban őrizték ilyen szigorúan. Amikor a pécsi klinikán dolgoztam, ott is csak ablakon keresztül mutatták meg őket. Egy kanadai barátom nálunk járva le is fényképezte ezt, mondván, ilyen lelketlenséggel még nem találkozott. Mára szerencsére sikerült változtatnunk, előzetes megbeszélés alapján a szülők bejöhetnek. Három éve vagyunk itt az új helyen, ezalatt behurcolt fertőzés nem fordult elő. Az 1500 gramm fölötti babákban általában már kialakul a szopóreflex, hozzájuk háromóránként átjönnek szoptatni az anyák. A koraszülöttség nem zárhatja ki a szoptatást. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a gyermek legértékesebb tápláléka az anyatej. - Főorvos úr, mi jellemző a Tolna megyei gyerekek általános egészségi állapotára? Az utóbbi időben a kórházi ápolások száma lényegesen csökkent. Ez azonban nem az általános egészségjavulásnak köszönhető, hanem a létrejött gyermekkörzeti orvosi hálózatnak. Harminchét körzeti gyermekorvos veszi le a terhet az osztály válláról, így ide csak az kerül, akinek tényleg kórházra van szüksége. Másrészt mi inkább a speciális feladatok megoldására törekszünk, hogy ne kelljen Tolna megyéből Budapestre vagy Pécsre menni a gyógyulásért. Munkatársaim között számos specialista, második szakvizsgával rendelkező orvos van, gyermekkardiológus, gyermekpulmonológus, gyermeksebész, így sok betegségcsoportban máris biztosított a magas szintű ellátás. Visszatérve a kérdésre, azt mondhatom, sajnos nem túl jó gyermekeink egészsége. Készült egy iskolaorvosi felmérés a gyerekek fittségéről. Sok köztük a ferde gerincű, gyenge állóképességű. Évek óta egyre több az asztmás és allergiás megbetegedés is. Nem egészséges a levegő Szekszárdon, de talán a megye egész területén sem. - Az iskolai szünidő miatt szaporodott-e a kórház munkája, vannak-e a megyében jellegzetes gyermekbalesetek? - Nem nagyon érezzük. Kisebb balesetek, zúzódások, törések, enyhe agyrázkódások talán gyakoribbak nyáron, de súlyos balesetek hála istennek ritkán fordulnak elő. Nyaranként általában nincs sok betegünk, a gyermekbetegségek szezonális jellegűek. Szeptembertől áprilisig majd' meghalunk, ilyenkor meg szinte üres az osztály. - Nem okoz gondot ez a szezonalitás az új finanszírozási rendszerben? - Amikor még az ágykihasználás volt a mérce, a gyermekosztály akkor sem tudott száz százalékot teljesíteni. Ennek az osztálynak ez a saFiskális szemlélet a gyógyításban? GYERMEKOSZTÁLY f OSZTÁLYVEZETŐ FŐORVOS; Dr.$C1ll LTZ k \R0LY Több mint két évtizede gyakorolja hivatását 1987 óta éi Szekszárdon. Felesége is egészségügyis. Két felnőtt lánya van, most várja a család az első unokát Specialista, de érti a makrogazdaság folyamatait is. Most nem optimista, mert az egészségügyben is elhatalmasodni látszik a fiskális szemlélet, amely nem azt nézi, mi a jó a betegnek. Beszélgetőtársam az orvostudományok kandidátusa, dr. Schultz Károly megyei gyermekgyógyász szakfőorvos. játossága. Reméljük, ezért ezután sem fognak bántani minket. Esetleg csökkentjük az ágyszámot, de úgy, hogy komfortosabb legyen a kórterem. Általában nem tartunk senkit időn túl a kórházban. Persze vannak kivételek. Alkoholista szülőkhöz, akik a gyógyszert sem veszik meg, nem engedhetjük haza a lábadozó gyereket. A körzeti orvos nem tudja vállalni érte a felelősséget. De ez igazából nem is egészségügyi, hanem szociális probléma. Nem vagyok optimista. Ez nem egy üzem. S mégis - félek - decembertől úgy fognak bennünket elbírálni, hogy mit teljesítettünk, hány pontunk van, milyen nehézségi fokozatú betegeket kezeltünk. Ennek alapján osztanak-szoroznak, s azt mondják: az osztály „megtermelt" így, mintha egy péküzem lennénk, megtermelt mondjuk 500 ezer forintot, kiadásai egymillióra rúgtak, tehát az osztály veszteséges. Tért hódít egy olyan gazdasági-pénzügyi szemlélet, amelyben lassan elvész a beteg érdeke. Félünk a jövőtől. - Beszéljünk még a kórház mindig zsúfolt ambuláns részlegéről. Hogyan alakult ki ez az aránytalanság az ágyak száma és a szakrendelések szűk helye között? - Amikor ez a kórház épült, akkor elé - a parkban meglévő közművesített területre - terveztek még egy épületet. Az lett volna egy gyermek poliklinika, állandó összeköttetésben a kórházzal. Sajnos nem futotta rá a pénzből, így a szakrendeléseket össze kellett zsúfolnunk az épületben. így sem fért el minden, városszerte sokfelé kell szakorvoshoz vinni a gyerekeket. Mi is érezzük ezt a gondot, de a mai gazdasági helyzetben nincs esély az építkezés folytatására. - Befejezésül még arról érdeklődöm, kevéske szabad idejében mivel foglalkozik szívesen, s milyen tervei vannak a jövőre? - Tényleg elég kevés szabad időm van. Olyankor zenét hallgatok, s van egy „szakmai hobbim": orvosetikai kérdésekkel foglalkozom. Az elmúlt évben kétszer is sikerült olyan külföldi intézetekbe eljutnom, ahol magas színvonalon művelik az orvosetikát. 1991-ben az USAban voltam egy etikai kutatóintézetben, tavaly Angliában töltöttem három hónapot. Olyan kérdésekkel foglalkoztunk például, hogy mi történjen a súlyosan agykárosodott újszülöttekkel, kezelés - nem kezelés kérdése, euthanázia, a mesterséges megtermékenyítéssel született gyermekek jogi problémái és hasonlók. Ezekre a kérdésekre előbb-utóbb itthon is válaszokat kell találnunk. Terveim? Szeretém, ha mind több kollégám szerezhetne újabb speciális képesítést. Nagyon támogatom őket ebben, hiszen ezzel a gyógyítás színvonalát tovább emelhetnénk. Hosszabb távon pedig mégiscsak jó lenne megépíteni azt a poliklinikát, amiről az előbb bszéltem. Azzal létrejönne Tolna megyében egy kis gyermekegészségügyi központ. - Reméljük, ezek a tervei minél előbb teljesülnek, ezzel mi és gyermekeink csak nyerhetünk. Udud Teréz Fotó: - kafi -