Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-25 / 29. szám

12 , SZEKSZÁRDI TASARNAP 1993. JÚLIUS 25. Straubinger - EB-aranyos búcsú Szekszárdtól Ájulásig tríatlon és Nem ért váratlanul bennünket, de azért igencsak felkaptuk a fejünket a barcelonai korosztályos tríatlon EB-ről érkező magyar vonatkozású hírek kapcsán. Három a ma­gyar igazság és egy ráadás - iflú triatlonistáink maradéktalanul megfeleltek a mondás­nak. Négy arany egy EB-ről!... Az egyesületi hovatartozás miatt lesznek olyanok - megjósolhatóan el­enyésző kisebbségben -, akik vitába szállnak abbéli kijelentésünkkel, mely szerint Szekszárdnak azért valahol mégiscsak lett egy Európa-bajnoka! Straubinger Györgyi - noha papíron a debreceni Oxigén versenyzője - való­jában szekszárdinak tekinthető. - Ezzel a csapatarannyal, úgy ér­zem, kárpótolva vagyok az egyéniben elért immáron örökösnek számító ne­gyedik helyekért - mondta Straubinger Györgyi. - Ami még plusz feldob, hogy csapaton belül sem adtak volna még csak egy lyukas garast sem arra, hogy az első három között jövök be ebben a ki­váló gárdában, és íme... - Akkor gyengébb futás ide vagy oda, Straubinger Györgyi az Európa-klasszis magyar juniormezőny ben csak Bodrogai Juditnak (EB-ezüstérmes egyéniben) „tiszteleg" előre. - Tulajdonképpen igen. Sűrű és igen nehéz a junior korosztály, de ér­zek magamban annyit, hogy az említett versenyzőtársamon kívül a többieket legyőzzem. Úszásban és a bicikliben jelentősebben előreléphetek, s a köz­hiedelmekkel ellentétben azért a futás miatt sem kell kétségbeesnem. Ősztől a felkészülési körülményeim is javulni fognak: Debrecenbe költözöm, s a töb­biekkel együtt készülhetek. A sok ma­gányos tréningezés után alig várom. Ennyire fontos számodra a triatlon a továbbiakban? - Igen, de nem az anyagiak miatt. Ebből nem lehet megélni. Az EB-ne­gyedik helyek is csak jelképes összegű jutalmakat hoztak. De ez nem zavar. Amíg nem jelent szenvedést ez a sport­ág, amíg élményt ad, addig csinálom. Tudom, hogy a felnőtt korosztályba lépve nem lesznek nemzetközileg ennyire eredményeim, de emiatt nem állok le. A triatlonhoz igazítom a civil­pályámat is. Ezért járok majd Debre­cenbe fogtechnikusira, s itt szeretnék majd bejutni az egyetem fogorvosi ka­rára. Szóval a helyzet úgy fest, hogy ősz­től szekszárdi lokálpatrióta felindultsá­gunknál fogva sem nevezhetjük Györ­gyit szekszárdi versenyzőnek, eredmé­nyeit nem könyvelhetjük el ide! Feltétlenül nagyobb lenne emiatti szomorúságunk, ha nem bontogatná szárnyait egy igazi követő. A második EB-jén szereplő Varga Zsuzsa adottsá­gairól, mentalitásáról már több ízben szóltunk. Még három évig a juniorok között szerepel, így az EB 11. helyezés­bőljócskán faraghat. A hazai válogatón elért hetedik helyével nem tudott be­kerülni az utazó csapatba, de Fortuna mégis a kezére játszott... - Nem sokkal az elutazás előtt eltör­te a kezét az egyik csapattag Molnár Erika - sajnáltam a dolgot, hiszen na­gyon jó barátságban vagyunk -, így a rangsor alapján beugorhattam. - Eljött a híre: a szó igazi értelmében az ájulásig triatlon jegyében versenyezel! - Nézd, én amikor megtudtam, hogy nem utazhatok, akkor azért egy picit lelkileg és fizikailag is kienged­tem. Bő egy héttel az EB előtt derült ki: indulhatok. Ehhez hozzájött még a negyven fok meleg, a rafinált, hegyes­dombos vidékkel tarkított pálya, a mindezek ellenére vagy mellett ben­nem lévő bizonyítási vágy. No és az a tudat, hogy a gyengébben sikerült bi­cikli ellenére egy maga­mat szinte kizsigerelő futással az elején feje­zem be a versenyt, nos... Amikor befutottam a célba, elájultam. Csak a kimerültség­től, semmilyen káros következmény, utóha­tás. Varga Zsuzsi heori­kus küzdelme, önsa­nyargatása a rossznak rosszindulattal sem ne­vezhető 11. hely mellett úgy kamato­zott, hogy a magyar csapaton belül is negyedik lett, s úgy érzi, hogy van er­kölcsi alapja feltenni a triatlonszövet­ség főtitkárának, Czencz Péternek a kérdést - már amennyiben a tartalék fontosságára való tekintettel négytagú magyar együttes utazik a közelgő manchesteri VB-re...?-: bent vagyok-e a pakliban? Varga Zsuzsa (balról) és Straubinger Györgyi Az aktuálkérdés tolmácsolása nem kis fejtörést okoz a főtitkárnak: - Nehéz kérdés. Elfogadott alapel­vünk szerint az évi összteljesítmény a meghatározó, de egy EB az mégiscsak EB. Nem egyedül döntök, de szerin­tem az lenne igazságos, ha rendeznénk egy válogatót a VB előtt. Beszéljen az ott elért eredmény! Fotó: -ka­Veszprém helyett Szekszárdon a szponzor Bozai az edző, fél tucat új flú(?) Mintha nem is a szekszárdi stadionban lettünk volna, ha­nem másutt... Annyi volt az idegen arc, hogy csak úgy kapkod­tuk a fejünket. Szurkolók tucatjai - mert hogy a szekszárdi csapat nem éppen irigylésre méltó különleges helyzete (is) vagy félezer embert csalogatott ki az első edzőmérkőzésre a Rákóczi ellen - játszottak ki-kicsoda játékot. Nemcsak a pályán volt sok az ismeretlen a szekszárdi színekben, hanem az irodák környékén is. A meccs előtt, alatt, után tárgyalás tárgyalást követett. A mostani tanácstalanság, „legatyásodott" anyagi helyzet hatására még inkább információra éhes zsurnalisztá­val jó előre közölték, hogy a dolgok jelenlegi állása, képlé­kenysége okán aligha távozhat jóllakottan, néhány szőlőszem azonban elgurult a folyosón, amikért talán érdemes Volt leha­jolni. Kezdjük a leglényegesebbel! A szorító pénzügyi gondokat valamelyest enyhítendő, olybá tűnik, hogy egy fővárosi káefté mentőövet dobna a labdarúgó-szakosztály felé. Nevezetesen: a Szekszárdi Polgári SE és egy fővárosi káefté csütörtök dél­után együttműködési megállapodást írt alá. A részleteket ké­sőbb ismertetik. Noha játékosfronton még szinte semmi sem biztos, de már van a csapatnak edzője és szakosztály-igazgatója: az előbbi Bozai Attila (az NB l-es Veszprém trénere volt), az utóbbi ­Teszler utódaként - Laki Zoltán. Aki biztosan már távozott: Bozsér György az ASE-hez, a többiek ügyére még nem került pont. Mint megtudtuk: Dzsinovics ciprusi szerződése sem száz százalék, bár nagy a valószínűsége. Az UTE-hoz készülő Hor­vát Péter ügye is megtorpant, Kalmárt pedig még - legalábbis az elnök Balogh László szerint - nem adták le a Pécsnek. Négyszázezerért -mármint ezerért -nem adják, ennek dupU^L jáért veheti a PMSC. A Kisdorogfelé igyekvő Antunics ü&B sincs még „lezongorázva". - De kik lesznek az újak?-szegeztük a kérdést a szinte me­sébe illő módon a Szekszárd kispadjára került NB 1-et meg­járt, ozorai származású Bozai Gyulának. - Nagyon szeretném, ha a szekszárdi gerinc megmaradna és célirányosan posztra hoznánk már kész játékosokat. - Árulja el néhány játékos nevét, akik e héten mint leendő szekszárdi játékosok (?) pályára lépnek. - Nem tudom, van-e értelme, hisz nagyon sok játékos meg fog fordulni itt a bajnoki rajtig. Ám legyen... Volt közöttük több olyan is, akik már az NB I-be is belekóstoltak: Kocsis (a szintén legendás kispesti Kocsis Lajos fiáról van szó), Spre­csak (a Videotont is megjárta), afiam, Magyar Zsolt (a Video­tonban és Pécsett vagy 200 NB l-es meccsel), Babai (Video­ton). - Bozai úr, árulja el, mi történt pár nap leforgása alatt? A számomra azért hitelesnek tekintett Nemzeti Sport szerint ön már minden részletekben megegyezett a Veszprémmel és mégis?!... - Korai volt a cikk. Én valóban megegyeztem a Kiss Jó­zsiékkal, de a szponzor nem. így sajnálom, nem tehettem mást, noha nagyon megszerettem a mostani társaságot, tavaly bent is tartottam őket az NB I-ben. Na fene! A jelenlegi formációjában bajnokesélyes Veszprém helyett a még rejtélyes fővárosi szponzor Szekszár­dot választotta. Vajon kiért, miért?

Next

/
Oldalképek
Tartalom