Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-25 / 29. szám

1993. JÚLIUS 25. SZEKSZÁRDI 5 Tíz arannyal jutalmazták „E kis tankönyvecske kiadására magunkat elhatároztuk" Szekszárdi történetek Mindenfélék Viszik a gázt. Hála istennek viszik sokfelé a városban. Legújabban a Bocskai utcában láttam a munkásokat. Betont vésnek, árkot ásnak, aztán a két szomszédos gödröt összefúlják, így nem kell feltörni az egész utcát, csak a felét. Gondok azért így is adódnak. A gép, amely ás, markol, az mindent markol, még a vízvezetékcsövet is. Ettől aztán eltörik a cső, ömlik a víz, bele az új gödörbe. A gödrök alatt pár méterrel a szekszárdi dombok kincse, a szekszárdi pincék, benne természetesen a szekszárdi bor, a tavalyi, a tavalyelőtti. Ha szerencsés a gazda, akkor nem folyik a pincébe a víz, ha nem az, akkor bizony komoly kár éri. Az idén nem beszélünk annyit a Sédről, mint egy éve. Lefedni a Hármas hídon túl akkor kezdték. Amikor felén voltak vele, akkor jött az ár, baj is lett belőle. Azóta befejeződött az első szakasz építése, fölötte pedig már magasodnak a város legújabb épületei. Mintha nem is lenne hely a városban máshol, csak a patak felett. Minden ide épül. De ez nem baj, inkább csak az a baj, hogy az épületek jó része még üres, de nemcsak itt üresek az üzlethelyiségek. Üresek a leendő üzletek a Stuttgart-udvarban is. Egyébként nem lehet arra panasz, hogy nincs elég üzlet. Üzlet van, áru is van, csak a pénz kevés. Mindenki eladni akar. Szervezni, felmérni, behajtani, szaktanácsot adni. Ilyen világ van. Aki ügyes, elég ügyes, az bizony nagyon jól megél. Akinek van munkahelye és hazaviszi a tíz-tizenötezret, az bizony nem él jól. Dolgozik is. Félti a munkahelyét, ettől fogva befogja a száját, ha tudja. Általában tudja. Néha azért kiborul. * Délután kettőkor huszonhárom taxi áll a Garay téren. Sok. Nekik is sok, nézni is az. Az eleje a lámpánál, a vége a Bizományi előtt. Állnak és várnak. Hétágra süt a nap, utas sehol. Bezzeg ha esne, akkor lenne utas is, bevétel is, meg hely is a város közepén, a Garay téren. így egyik sincs. Kár. * A Fasorban, a hídon két kép lóg a korláton. Egyik kisebb, ennélfogva a másik nagyobb. A nagy tájkép, a kicsi egy portré, egy kalapos ember. Nem tudni ki árulja, mert többen is vannak a két kép mellett. Pontosan hárman akarják eladni a két képet. De nem viszik, pedig szép színesek, lehet hogy ez kevés? - tüke 1884-ben Tolna megye földrajza címmel kis könyvecskét adott ki három szekszárdi tanító. Kollégáiknak szánták segítségül a népiskolák harmadik osztálya tananyagához. A miniszteri tantervre épülő közös munka helytörténeti, honismereti adatokat közöl a szűkebb és tágabb lakóhelyről. Példának Szekszárdot dolgozták fel, a tanítói módszer bemutatásán túl is érdekessé téve számunkra a vállalkozást. Álljon itt belőle egy részlet annak emlékére, hogy a lakóhely történetének és szeretetének tanítását nem lehet elég korán kezdeni. „Lakóhely Az iskola a Béla-téren van. Ha az iskolaépületből kimegyünk, a Béla-téren vagyunk. Itt körültekintünk s nyugat felé látjuk a róm. kath. nagy templomot, városházát; •

délre a plébánia épületét, a takaréktárt, melynek emeletén van a kaszinó. Keletre a nagy megyeház terül el csinos kertjével. A megyeháztól balra kelet felé lekanyarodva, csakhamar a Garay-térre jutunk. Itt több díszes épület van: Garay János koszorús költőnk szülőháza, mely emléktáblával van megjelölve, a polgári fiú- és felső leányiskola, a gyógyszertár, az uradalmi nagyvendéglő, ennek átellenben a br. Augttsz-féle ház. Ha a Garay-térről dél felé haladunk, a Széchenyi utczára jutunk. Ezen utcza közepe táján találjuk jobbról az óvodát, az izraeliták iskoláját, balról a könyvnyomdát, végén a Ferenc kórházat, hol a betegeket irgalmas nénék ápolják. A közkórháztól délre húzódik a báttaszéki utcza (melyben az alsóvárosi r. k. vegyes népiskola fog legközelebb felépíttetni?). Ezen utcza végén az alsóvárosi r. kath. temető. A kórháztól nyugatra a Bezerédj-utczába érünk, melyben több igen csinos magánház van. Ezen utczában van még az izraleiták imaháza és a postahivatal. Ha a Garay-térről a Széchenyi-utczában észak felé megyünk, balról találjuk az uradalmi épületetjobbról szép magánházakat, a népbankot, gyógyszertárt, balról a Majerféle nyilvános jelleggel bíró magániskolát. A Széchenyi-utczának folytatása a Budai-utcza. Innen rövid sétálással az újvárosba érünk, melyben jobbról van az újvárosi csinos templom, népiskolával és a plébánia hivatallal, balról a r. kath. és a ref. temető. A A Garay ter anno 1929 Garay-térről keletre vezet a Keselyűsi-út; ettől balra találjuk az országos selyemtenyésztési hivatalt. Ez előtt terül el a sétatér és a vásártér, tovább menve csakhamar a vasúti pályaházhoz jutunk; innen nem messze látható az izraelita temető, melynek szomszédságában van a megyei faiskola és valamivel távolabb a városi közvágóhíd. Ha a Keselyűsi úton tovább megyünk, kis balra kanyarodással termékeny szántóföldek között a Csörge-tóhoz visz utunk. A Keselyűsi út a gőzhajó-állomáshoz vezet. A belvárosi nagy templomtól nyugatra a hegyekről lefolyó vizeket magába ölelő Séd egyik partján húzódik végig a Bartinautcza, mely azon hegyről neveztetett el, melynek tövében építtettek a házsorok. E hegy észak-nyugati oldalán fakad a kitűnő vizű Bödő forrás. A Séd másik partján terül el a felső utcza. Itt találjuk a ref. templomot, szemben a nemrég épült emeletes ref. iskolával. Ha tovább sétálunk nyugatra, csakhamar kiérünk a regényes fekvésű Remete-kápolnához, hol a r. k. ájtatoskodók nagyböjti imáikat szokták végezni és nyáron sok búcsújáró látogatja. A kápolna mellett van a Kálvária. A remete-forrásvíz igen egészséges s azért a sétálók e helyet gyakran felkeresik. Az említett utczák, terek a többi kisebb nagyobb utczákkal és az újvárossal együtt képezik Szegzárdot, a mi lakóhelyünk belterületét." A Szegzárdi Központi Tanítóegylet által tíz arannyal jutalmazott mű hasonló részletességgel szól a természeti környezetről, a gazdálkodásról, az ipar, a kereskedés és a művelődés jellemzőiről. A Horváth Ignác, Kálmán Károly és Májer tanító urak által feladott lecke még megoldásra vár. KACZIÁN JÁNOS Evangélium „...akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek." Lukács 10:30/c. Kétségbeejtő helyzet. Félholtan az útfélen. Ugy-e nem szeretnél te is ennek az embernek a helyzetében lenni. Félelmetes dolog az „emerölő" kezébe esni, mert amikor belevisz a bűnbe, akkor halálos sebet ejt lelkeden. Nem elégszik meg félmunkával, nem nyugszik addig, míg nem biztos abban, hogy nem szabadulhatsz meg többé bűneid következményétől. De még rettenetesebb az, hogy magadra hagy. Ugyanúgy tesz, mint a tékozló fiúval barátai. Mikor már semmije sem volt, magára hagyták. Ott maradsz az útfélen, halálra sebezve, tehetetlenül, szemben önmagaddal és a bűneiddel. Fáj és sajog a seb, vádolnak bűneid, mintha szemeid előtt lázálomban folyton ott lebegnének tüzes, kínzó látomásként a magad bűnei. Rettenetes tudat: magad vagy oka nyomorúságodnak. Nincs más hátra, mint az ítéletnek valami rettenetes várása. Hiszen aki félholtan az útfélen marad, annak számára nincs más hátra, csak a biztos és jogos halál. Biztos, mert félholtan nem tudod elérni a várost jogos, mert magad mentél erre az útra. Halálra szánt élet a tied. Ha ebben az állapotban maradsz, nem marad más hátra, mint minden rettenetességével és borzalmával a kárhozat. Csak egyedül Jézus menthet meg! Ő, aki megsebesíttetett a te bűneidért és az enyéimért. Csak az Ő sebeivel gyógyulhatsz meg, csak Általa menekülhetsz meg a kárhozattól. Csak egyszer Őszintén valljad be magad előtt és Őelőtte, hogy nyomorultan, kifosztva, halálra sebezve, félholtan, magatehetetlenül heversz az útfélen. JÉZUS KÉSZ MEGMENTENI! Te hajlandó vagy-e ezt hittel elfogadni? Imádkozz velem, az ének-író szavaival: Nagy üdvöt szereztél te Jézus s én hittel elfogadom. A szívem cserébe Jézus Tenéked odaadom... Ámen. Úgy legyen. J. Gyurkó Levelezőlap 1907-ből