Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-25 / 29. szám

1993. JÚLIUS 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 P. app úr, Önnek sok a haragosa, irigye? - Szerencsére sokan irigyelnek, megvallom, jobban örülök neki, mintha szánnának. Azt jelenti, hogy megy az üzlet... - Azt beszélik, hogy a Garay udvarban megépítette saját cége emlékművét, szobrát! - Ez rosszindulatú, elfogult pletyka, szóbeszéd. Arról van szó, hogy a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat, amely felszámolás alatt van, nem tudott fizetni a gmk-nak és egy korábbi tartozása fejében ajánlotta fel a Garay udvar területét, ami valamikor a vendéglátóé volt. Erre Lajtai Zoltán készítette el a beépítési tervet, üzleteket, kereskedősort építettünk és egy részét már értékesítettük, működnek is a boltok. Néhány vevő azonban a mai napig nem fizetett, összesen 2,3 millió brint a tartozás felénk. Várunk a pénzünkre, ^Piözben a többi üzlettulajdonos nehezményezi, hogy még nem adtuk át az udvart, csúszott a befejezés. Ebbe a körbe álmodta meg, tervezte Lajtai Zoltán a kis belső térre a díszkutat, amit nem akartam a tartozások miatt elhagyni. Felkértem az alkotót a szobor elkészítésére. - Mi alapján választotta ki a művészt? - Egy családi beszélgetésen vetődött fel Adorjáni Endre neve, aki Erdélyből települt át néhány éve Szekszárdra és igazán nagy megbízást itt még nem kapott. Most már mások is meggyőződhetnek róla, nagyon szép munkát készített el, a szobor, a tér együttes avatására egyébként szeptemberben kerül sor, ezt szeretném összekötni egy kicsit a gmk jubileumával. De ez a szobor nem az enyém, hanem a városlakóké azzal, hogy mindenki láthatja, gyönyörködhet benne nap mint nap. - Többször felvetődött a tíz év. Önnek ^^van összehasonlítási alapja, hiszen nem egypár esztendeje kezdett vállalkozni. Akkor volt nehezebb, vagy most, amikor gomba módra szaporodnak az építőipari cégek? - Abban az időben merész vállalkozásnak tűnt, nehéz volt az indulás, amikor négy társammal megalakítottuk a gmk-t. Mindannyian a Szakály testvérek Szövetkezettől jöttünk el, kőműveskanállal, kalapáccsal. Pontosan emlékszem, az első munkánk a Rákóczi utcai óvoda felújítása volt. Az első év 1,3 millió forint bevétele után egyre több helyre hívtak bennünket, gyarapodott a gmk. - Önt rendkívül szigorú főnökként emlegetik, ez a szóbeszéd helytálló? - Másképpen nem megy. Az építőipar sok szempontból veszélyeztetett terület, gyakori az italozás, ugyanakkor a balesetmegelőzést nagyon komolyan kell venni. Az évek alatt nem tagadom, volt fluktuáció, jöttek is, mentek is emberek, de az a 15-20 fős mag, akik az első néhány évben összejöttek, megmaradt, nagy húzóerőt jelent. Rájuk támaszkodva tudok elvállalni olyan kritikus munkákat, mint mondjuk a legutóbbi, a szolgáltatóház a Csatári torokban. - Önt az irodájában rendkívül nehéz elérni, legalább tíz telefonba került ez a mostani találkozó is. - Ha összeadnám az órákat, perceket, az elmúlt tíz évben nem töltöttem itt összesen 8 órát. Nem engedhetem meg magamnak, állandóan az építési területen vagyok, vagy valahol tárgyalok. Tudja, nekem nincs építésveSzobrot állított - nem önmagának A kömüveskanállal, kalapáccsal, vízmértékkel és három emberrel indult vállalkozás ma hatvan tagot, évi 125 millió forint bevételt számol. Szeptemberben lesz éppen tíz esztendeje, hogy elindult, azóta Szekszárd egyik számottevő cégévé nőtte ki magát, végigkísérte, közreműködött a város elmúlt tíz évének gyarapodásában. A Kőmüvesipari Gmk vezetőjével, Papp Vilmossal beszélgetünk. zetőm, én vagyok, ha úgy tetszik, a művezető, az anyagbeszerző, sőt az éjjeliőr is... - Na, váljunk egy kicsit. Azt mondja, hogy a cégvezetés mellett, gyakorlatban irányít minden nagyobb munkát? - Kénytelen vagyok. Volt már néhány építésvezetőm, de nem úgy ment a munka minőségben és tempóban, mint azt elvártam és a megrendelő kívánta. Nehezen tudtam megértetni, hogy egy vállalkozásban nincs „napi 8 óra", akkor kell dolgozni és addig, amíg munka van. De tudja, az embereim várnak is, megszokták, hogy ott vagyok, ha probléma van, segítek. Ma egyre igényesebb a megrendelő, nem mindegy, mit ad az ember. De sokszor éjszaka is kimegyek az építkezésre, ellenőrzöm, mert megloptak már. - Képes felkelni éjnek idején, hogy mondjuk a Csatári torokhoz autózzon? - Hát persze. A Csatári torokban épülő szolgáltatóház különben is a szívemhez közel áll. Ez az eddigi tíz év csúcsa, legnagyobb munkája. A tervezője, Lőrinczy Gyula sajnos nem érhette meg, hogy elkészül a terve. Sok fejtörést okoz nekem, néha visszakérdeznék: „hogy is gondoltad, Gyulám?" - egy-egy pontnál, de magamra vagyok utalva. Az építés elhúzódása külön megbeszélést érdemel, tény, hogy a napokban adjuk át az alsó szintet, 1400 négyzetméter területet a Julius Meinl-nek, az épületben orvosi rendelők, üzlethelyiségek és legfelül panzió, étterem helyezkedik el. - Csinálunk egy mérleget felsorolásszerűen. Mit épített, hol dolgozott Szekszárdon tíz év alatt a Kőmüvesipari Gmk? - Jelentősebb munkáink a SzekszárdPaksi Vízitársulat nagy csarnoképülete, az 505-ös szakmunkásképző felújítása, a Bezerédj Kereskedelmi Szakközépiskola új szárnyának építése, Szekszárd városi városháza, a megyei rendőrkapitányság homlokzatának felújítása, az alsóvárosi temetőkerítés rekonstrukciója, Gasztrolux étterem és konyha, a Mérey utcai öregek otthona és konyhájának építése voltak és számtalan közületi, lakossági megbízás... - Nem gondolt arra, hogy nevet változtasson? - Aki így ismert meg bennünket, a munkánk után minősít. Én nem szégyellem, hogy kőművesként kezdtem, eszemben sincs változtatni. Ez a név ma már garancia. - Mondja, hány infarktusa volt már? - Egy sem, viszont a gyomorfekélyemre nagyon kell vigyáznom. Ne gondolja, hogy az idegeskedés miatt! Még fiatal tanonc koromban volt egy nagyszerű mesterem. Egy kiváló sváb ember, Grattyán Lőrincnek hívták. Bejárta Európát valamikor munkáért, világlátott mester volt. A Totévnél az ő brigádjában kezdhettem, rengeteget tanultam. Vidékre jártunk munkára, istállókat, gazdasági épületeket építettünk, ott kint is aludtunk, csak hétvégén volt idehaza meleg étel. így szedtem össze a fekélyt... Látja, érdekes, évekkel később én is a tanulóimmal hoztam létre ezt a gmk-t! - Igen, gyakran tűnik úgy, hogy az élet ismétli önmagát. Reméljük, így lesz az elkövetkező tíz évben is, sok sikert ehhez! -takácsFotó: -kafi-