Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-04 / 26. szám

1993. JÚLIUS 4. , SZEKSZÁRDI fASARNAP Szolgáló bankrendszer ° nyitva tartas? Beszélgetés Bethlen Istvánnal Az elmúlt hét végén Szekszárdon tanácskoztak az ország minden ré­széből összegyűlt kisgazdák, a párt egységének helyreállítása érdeké­ben. Vendégük volt Bethlen István országgyűlési képviselő, aki ezúttal nem az MDF színeiben jelent meg, hanem mint gazdaságpolitikus, aki a miniszterelnök megbízásából több mint két éve foglalkozik a magyar mezőgazdaság hitelfinanszírozásának problémájával. Az e kérdés iránt érdeklődő újságíró sem állhatta azonban meg, hogy a keményen politi­kai tanácskozás szünetében ne politikai színezetű kérdéssel indítsa a beszélgetést. - Egyik felszólaló szájából elhang­zott, hogy a kisgazdapárt sorsa a minisz­terelnök úr kezében van... Mi az MDF véleménye a kisgazdapárti ok) állapotá­ról? • r Meggyőződésem, hogy a párt sor­iem a miniszterelnök úr, hanem ki­zárólag a kisgazdák kezében van. De minden józanul gondolkodó kormány­pártinak egyetlen érdeke lehet: a kis­gazdák egységének helyreállítása. Enélkül ugyanis '94-ben halvány re­mény sincs arra, hogy polgári, nemzeti, keresztény többség kerülhessen ismét kormányzásra. Csak egységes kisgaz­dapárt, egységes MDF és egységes KDNP indulhat minimális sansszal is egy nagyon erős, MSZP vezette ellen­zéki blokkal szemben. - Ön egy ideje a mezőgazdaság finan­szírozásának kérdéseivel foglalkozik. Mi az elképzelésének lényege? -Magyarországon 1948-ig egy nem­zetközileg is elismert zöldhitelrend­szer működött. Ezekre a hagyomá­nyokra egy nyugatihoz hasonló, mo­dern hitelrendszert kell kidolgozni. J^ngsúlyozom, hogy modernet, tehát ^^ncsak a föld- és agrárhitelezést kell megoldani, hanem az egész vidéki Ma­gyarországot kell megfelelő hitelekkel, banki szolgáltatásokkal elérni. Nálunk 7 millió ember él a mezőgazdaságból, vagy az erre épülő kereskedelemből, szolgáltatásokból. Ezek segítésére a nagybankok a világon sehol nem alkal­masak. Külön, speciális bankrendszert kell létrehozni erre a feladatra. - Új bankhálózat kialakítására gon­dol, vagy felhasználná valamelyik meg­lévő rendszert? - A legideálisabb lenne erre a célra az ország szinte minden helyét elérő takarékszövetkezeti hálózat. Ehhez természetesen szükség lenne egy köz­ponti, ún. ernyőbankra is, amely a kö­zös feladatokat - például a rendszer ol­csó külföldi hitelekből történő refinan­szírozását - megoldja. A központi bank szerepére megint csak ideális lenne a már^ meglévő Takarékbank, ha nem akarna mindenáron univerzális bank lenni. Ha belátná, hogy feladata a spe­ciális vidéki bankrendszer kiszolgálása. Vegye észre, hogy erre alakult, ez a kö­telessége. Csak ma Magyarországon senki sem akar szolgálni, pedig emlé­keztetnék rá, hogy a latin miniszter szó is szolgálót jelent... - Belátni...; szolgálni... Kötelesség­Nem kimondottan közgazdasági kategó­riák. Feltételezem, hogy nem giganto­mánia, hanem gazdasági ösztönzők az oka annak, amiért egy bank inkább uni­verzális kíván lenni, mint a gazdaság ke­véssé jövedelmező, nagy kockázatú szeg­mensét kiszolgálni. - Ez a föltételezése sajnos nem helytálló. Mindenki arról beszél, hogy nincs elég banki szakember, nincs elég pénz és infrastruktúra. Akkor teljesen érthetetlen, hogy miért kell a takarék­szövetkezeti hálózat, Agrobank, Me­zőbank és a legnagyobb mezőgazdasá­gi portfólióval rendelkező OKHB mel­lé még egy országos hálózatot kiépíte­ni. Jó lenne, ha a Takarékbank belátná, hogy feladata a takarékszövetkezeti há­lózat kiszolgálása. - De miért vállalnák a takarékszövet­kezetek és a Takarékbank a vidék finan­szírozását, ha gazdasági érdekeik má­sok? - Észre kell venniük, hogy erre ala­kultak, így kell szolgálniuk a vidéket. A takarékszövetkezetek legalább 65 szá­zaléka nem tud ma megfelelni azoknak a tőkemutatóknak, amiket az európai színvonalú banktörvényünk előír. Eze­ket állami segítség nélkül szanálni, rendbehozni nem lehet. A takarékszö­vetkezeteknek elsőrendű érdeke tehát, hogy eredeti funkciójukra koncentrál­janak és működjenek együtt a minden­kori kormánnyal. Nincs ugyanis a vilá­gon olyan mezőgazdasági finanszíro­zási rendszer, ahol az állam ne játszana döntő szerepet. - Helytálló-e ön szerint az a véle­mény, amit a napokban hallottam, s amely szerint mára a mezőgazdaság bankkapcsolatai gyakorlatilag megszűn­tek? - Erről szó sincsen. Az említett ban­kok foglalkoznak a mezőgazdasággal, de az nagyon igaz, hogy óriási nehézsé­gek vannak. A mezőgazdaságban az egész világon kisebb a profitráta, hosz­szabb a megtérülési idő, ez az ágazat nem bír el akkora kamatokat, mint az ipar vagy a kereskedelem. Ez is azt bi­zonyítja, hogy mennyire nem szabad a kereskedelmi banki és a speciális pén­zintézeti funkciókat összekeverni. Ki­zárt dolog, hogy Magyarország megen­gedhesse magának, hogy ne legyen a munkamegosztásban speciális intéz­ményrendszere a mezőgazdaság, a vi­dék finanszírozására. -ri­Járom a Népbolt Rt. üzleteit. Hátha találok valami kedvemre valót. Ezúttal semmi. Az üzletekben kis csoportok­ban állnak az eladók. Közelükbe lo­pódzok, hátha sikerül szerezni valamit a „pult alól". De tévedtem. Az eladók mással vannak elfoglalva. Hosszan pa­naszkodnak egymásnak. Sorolják jo­gos vagy vélt sérelmeiket. Mint mond­ják, egyik napról a másikra a központ­ban egy döntéssel megváltoztatták, le­rövidítették a nyitva tartási időt. Július l-jétől 1/2 6-ig tartanak nyitva az áru­házak. Hogy miért hozták ezt a dön­tést? Csak tippelnek az eladók. „Ez nem jó sem a bejáróknak, sem a hely­belieknek. A buszok 17.10 órakor el­mennek. Minimum 1 órát kell várni a következőre. 17 óra után pedig nincs vásárló sem. De délelőttös héten két órát is várhatunk. így akarnak elűzni bennünket?" - kérdezi szinte önmagá­tól az egyik eladó, mert választ nem kap. Nekik nem magyarázta meg .senki a változás okát. Mint vásárlót érdekelt, mi van a döntés mögött, ezért felhívtam a Nép­bolt Rt. igazgatóját, Sólyom Zoltánt, aki a következőket mondta. Három hónapos felmérés igazolta, hogy 17.30 után csökkent a vásárlóink száma. A hosszabbított nyitva tartással két műszakot kellene fenntartani, ami­nek a költségeit jelenleg nem tudja a cég viselni. Egyébként az igazgató úr közölte velünk, rengeteg az elfoglaltsá­ga, amennyiben a dolgozóknak nem tetszik a változás, forduljanak bizalom­mal a szakszervezeti bizottsághoz. - milka ­Heti jegyzet Az a helyzet... ...hogy időnként több törpe van a kelleténél. Például nyolc. A hetedik a Kuka, a nyolcadik a Meleg. Ha netán együtt vannak, akkor van a KukaMeleg. Harmincöt fok. Ez persze nem hivatalos, mert azt árnyékban kell mérni. Egyáltalán, minden mérésnek megvan a forsza, hogyan és miképp. Állí­tólag a pesti légszennyezettségi adatokat, mikor túlságosan ijesztőek voltak, megfelezték. Ez persze csak pletyka, rossz­indulatú stb. A régi reflexek alapján biztos azért, nehogy már pánik legyen. Van itt emelkedő áfa meg minden, a pá­nik éppen nem kell. Teljesen egyetértek, ha így történt. Mert gondoljuk csak végig, mi van, ha kitör a pánik. Akkor ugye futkosás van. Márpedig ha futkosás van, akkor fokozódik az energiafelhasználás a szervezeten belül. Nő az oxigénfel­vétel, no meg a mérgező anyagoké. Hatványozódik a káro­sodás. Ki akarná ezt?Ráadásul némely elfajzott technokra­ta nyilván autóba vágná magát, úgy futkosna, ami szintén növelné a légszennyezettséget. Aztán meg a pániktól nem lenne tisztább a levegő. Azt nem olyan könnyű kicserélni, úgy hogy jobb, ha nyugodtan szívják, nem pedig idegesen, mint­ha szívatnák őket. Azazhogy bennünket. Szóval jobb a békes­ség, a békességes mérgezés, mint a mérges békétlenség. Nem a föld nyílott meg alattunk, hanem a mennybolt. Kilyukadt az ultraviola sugarakat nagyrészt visszaverő ózonpajzs, vagy mi a szösz. Valami van, meri a nap is mint­ha másképp sütne, nem is annyira melegebben, mintperzse­lőbben, ajánlás érkezik a tojásfejűektől, hogy ne napoz­zunk, húzódjunk árnyékba, valamint a ki tudja milyen na­pozókrém, hányadik számú, védőfaktorú fajtáját kenjük habtestünkre, vagy másokéra. Ettől a nap még süt a lyukon és kelti a rákot. AIUtólag a New York városában cirkáló ok­kersárga taxik vezetőinek a bal kezén hétszer gyakoribb a bőrrák, mint a másikon, ugyanis azzal könyökölnek ki az ablakon, azt süti a nap. Minapában a tetőt reparáltam és úgy félóra múlva a fiam közölte, hogy alig ütök el a piros cserép színétől, úgy leégtem. Hogy messziről beleolvadok, nem lehet kivenni. No, azonnal kivettem magam a munkából és a diófa alatt, a hűvösben még hűvösebb, vérveres, apró kisfreccsekkel ön­töztem magam belülről, hogy a külső színnel valahogy szinkronba kerüljek. Az akció sikerült, a nap hátralévő ré­szében fütyültem a lyukra. Borisszáknak tán ajánlanám az eljárást, oly napokon, mikor a két törpe együtt jár. - sti­\

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom