Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-04 / 26. szám

1993. JÚLIUS 4. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 HL ányszor akarták eddig megverni? - Ilyet ne kérdezzen. Egyébként is tetlegességig a hivatalban sohasem fajulnak a viták, legfeljebb fenyegetésig... - Ügyfélfogadási napokon mégis itt áll egy közterületfelügyelő a folyosón... - Igen, de elég a tekintélye, az egyenruhája, hogy az itt megforduló ügyfelek ne veszélyeztessék, fenyegethessék az előadókat. Tulajdonképpen elenyésző kisebbségről van szó, de legtöbb esetben nem azokról, akik kilátástalan, elkeseredett hangulatukban beszélnek esetleg emeltebb hangon. Inkább azokról, akik úgymond viszszatérő vendégeink, szinte személyes ismerősök. Azt hiszik, nekik idóság a segély és követelnek íor is, amikor semmi jogalapjuk nincs rá. - Ez tehát inkább az előadókon csapódik le? - Először ott, aztán a következő lépcső, hogy hozzám jönnek „kirúgatni" az előadót, vagy egyenesen a jegyzőhöz, a polgármesterhez mennek Jogos" felháborodásukban. - Tudom, a csoport munkájának csak egy része a segélyezés, most mégis beszépnk annak területeiről... - Jövedelemkiegészítésre, vagy -pótlásra a rászorultak részére pénzbeli szociális ellátás nyújtható. Ennek több fajtája van. Ilyen a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az átmeneti segély, a f

űtési segély, az ápolási díj és a ltányossági közgyógyellátás. E körbe tartozik még a lakásfenntartási támogatás is, de azt nem mi, hanem az igazgatási csoport egyik előadója intézi. - A segélyezésen túl mi tartozik a szociálpolitikai csoport munkájába? - Összefoglalva s kiskorúakkal kapcsolatos gyámügyi igazgatási feladatok, valamint a felnőttvédelmi szociális gondoskodás. A kiskorúakat is lehet segélyezni. A gyámügyi eljárási jogszabály kimondja, az a szülő, aki egyébként alkalmas a nevelésre, de szociális helyzete folytán nem tudja a gyerekeket kellő módon ellátni, annak adhatunk rendszeres nevelési segélyt. Pontos értékhatár van, jelenleg az egy főre jutó hatezer-négyszáz forint alatti családok jogosultak erre. Bár tudjuk, hogy ez csak átmeneti mentőkötél lehet, a segély segítség, de nem végleges megoldás. - Hány emBer gondjaival, ügyeivel foglalkoznak évente? - Mielőtt megkezdtük a beszélgetést, kigyűjtöttem néhány adatot, így pontosan tudom, hogy az idén május 3 l-ig 4947 ügyirat került a csoporthoz. - Mindezt hány fővel győzik? - Összesen tizenegyen vagyunk. Nyolc előadó, két gépírónő és én. Persze ezek az ügyek között vannak - Természetesen. Rendszeres kapcsolatot tartunk mint mondtam a gyermekintézményekkel, a Szekszárdi Családsegítő Központtal, a karitatív és egyéb civil szerveződésekkel, a háziorvosi szolgálattal, az egyházakkal, a Vöröskereszttel, a szociális központtal, a munkaügyi központtal és a szociális foglalkoztatóval. - Ki kell nyomozni a rászorulókat? A segély segítség, de nem megoldás Sümeginé Vecsei Marianna a szekszárdi önkormányzat családvédelmi és szociálpolitikai csoportjának vezetője. A városban született, itt járt általános iskolába, majd a gimnázium matematika-fizika tagozatára. Az államigazgatási munkában tizenöt éve dolgozik. Mivel a gimnázium után a pénzügyi és számviteli főiskolára járt, előbb pénzügyi területen, majd miután diplomát szerzett a gyógypedagógiai tanárképző főiskola szociális szervező szakán, 1981 óta szociálpolitikával foglalkozik. Tíz éve csoportvezetőként... visszatérők, havonta ismétlődők is, amivel kevés a munka, de van olyan is, ahol környezettanulmányt kell készíteni, mielőtt döntenénk. De ebbe az iskolák, gyermekintézmények gyermekvédelmi felelősei is besegítenek. - Más társadalmi szervekkel is együttműködnek? - Nyomozni az túlzás, de sokan szerénységből, szégyenből, vagy egyszerűen a lehetőségek nem ismeréséből következően nem jelentkeznek nálunk. Itt van szerepük az előbb felsoroltaknak, akik az együttműködés során jelzik, ha rászoruló emberrel van dolguk. És itt nem is csak a segélyezésről beszélek, hanem a komplex szociálpolitikai munkáról. - Mibe kerül a városnak a szociális munka? - A segélyezésre éves szinten hetvenmillió forinttal gazdálkodunk. Május 31-ig ennek mintegy negyven százalékát használtuk fel. Új ellátási forma a gyermeknevelési támogatás, ami normatív támogatás (nem önkormányzati költségvetést terhel), szolgálati időre jogosítja a szülőt, mellette négyórás munkát is vállalhat. Ez a támogatás az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb öszszegével azonos, jelenleg hatezernégyszáz forint. A városban ötvenen kapják ezt, Az iskolai térítési díjakhoz is rászorultság esetén hozzájárulunk. Olyan családok kérhetik a mérséklést, vagy az ingyenes ellátást, ahol az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a nyolcezer forintot. A városban több mint 1200 gyerek után fizetünk ilyen támogatást. - Nagyon sok gonddal, problémával találkoznak naponta. Úgy gondolom, munka után nehéz elfelejteni ezeket. Hazaviszik a gondokat? - Igyekszem nem hazavinni, de a múltkor nagyon megrázott egy eset. Három kiskorú gyermeket kellett azonnal intézeti nevelésbe vennünk, mert az édesanyjuk öngyilkos lett. Ismerős volt a család, már gondoztuk, kijártunk hozzájuk. Az anya beteg volt, idegi problémákkal is küszködött, az apa nem adta haza keresetét. Az anyának már többször volt öngyilkossági kísérlete, most sikerült. A családi orvos, dr. Pozsonyi György, illetve felesége, aki az ötös iskolában foglalkozott a gyerekekkeljelezték, hogy a rendőrség lezárta a lakást és ott a három gyerek. Kolléganőmmel és a rendőrséggel együtt kimentünk értük és behoztuk őket a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe. Öt-, nyolc- és tízéves gyerekek. Megható volt, ahogy a nagyobbik összekészítette az iratokat, nyugtatta a testvéreit. Azóta az apával is beszéltünk, van munkahelye, talán később a gyerekek is visszakerülhetnek hozzá, akkor ha alkalmas lesz nevelésükre... - Végül egy személyesebb kérdést Az a hír jáija, hogy rövidesen megválik beosztásától, a várostól... - A kislányom továbbtanulása miatt Budapestre költözünk. A féljem már fél éve ott dolgozik, a lányomat felvették a nyelvi gimnáziumba, azokra az évekre, amíg tanul, felköltözünk, de fenntartjuk a szekszárdi lakást. Nem szeretném végleg elhagyni a várost. Ettől a munkakörtől is fájó szívvel válok meg és nagyon remélem, hogy még visszatérünk ide. - Köszönöm a beszélgetést Tamási János - Fotó: Kapfinger 9