Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-04 / 26. szám

1993. JÚLIUS 4. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 HL ányszor akarták eddig megverni? - Ilyet ne kérdezzen. Egyébként is tetlegességig a hivatalban soha­sem fajulnak a viták, legfeljebb fe­nyegetésig... - Ügyfélfogadási napokon mégis itt áll egy közterületfelügyelő a fo­lyosón... - Igen, de elég a tekintélye, az egyenruhája, hogy az itt megfor­duló ügyfelek ne veszélyeztessék, fenyegethessék az előadókat. Tu­lajdonképpen elenyésző kisebb­ségről van szó, de legtöbb esetben nem azokról, akik kilátástalan, el­keseredett hangulatukban beszél­nek esetleg emeltebb hangon. In­kább azokról, akik úgymond visz­szatérő vendégeink, szinte szemé­lyes ismerősök. Azt hiszik, nekik idóság a segély és követelnek íor is, amikor semmi jogalapjuk nincs rá. - Ez tehát inkább az előadókon csapódik le? - Először ott, aztán a következő lépcső, hogy hozzám jönnek „kirú­gatni" az előadót, vagy egyenesen a jegyzőhöz, a polgármesterhez mennek Jogos" felháborodásuk­ban. - Tudom, a csoport munkájának csak egy része a segélyezés, most mégis beszépnk annak területei­ről... - Jövedelemkiegészítésre, vagy -pótlásra a rászorultak részére pénzbeli szociális ellátás nyújtha­tó. Ennek több fajtája van. Ilyen a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az átmeneti segély, a f űtési segély, az ápolási díj és a ltányossági közgyógyellátás. E körbe tartozik még a lakásfenntar­tási támogatás is, de azt nem mi, hanem az igazgatási csoport egyik előadója intézi. - A segélyezésen túl mi tartozik a szociálpolitikai csoport munká­jába? - Összefoglalva s kiskorúakkal kapcsolatos gyámügyi igazgatási feladatok, valamint a felnőttvédel­mi szociális gondoskodás. A kisko­rúakat is lehet segélyezni. A gyám­ügyi eljárási jogszabály kimondja, az a szülő, aki egyébként alkalmas a nevelésre, de szociális helyzete folytán nem tudja a gyerekeket kellő módon ellátni, annak adha­tunk rendszeres nevelési segélyt. Pontos értékhatár van, jelenleg az egy főre jutó hatezer-négyszáz fo­rint alatti családok jogosultak erre. Bár tudjuk, hogy ez csak átmeneti mentőkötél lehet, a segély segít­ség, de nem végleges megoldás. - Hány emBer gondjaival, ügyeivel foglalkoznak évente? - Mielőtt megkezdtük a beszél­getést, kigyűjtöttem néhány adatot, így pontosan tudom, hogy az idén május 3 l-ig 4947 ügyirat került a cso­porthoz. - Mindezt hány fővel győzik? - Összesen tizenegyen vagyunk. Nyolc előadó, két gépírónő és én. Persze ezek az ügyek között vannak - Természetesen. Rendszeres kapcsolatot tartunk mint mondtam a gyermekintézményekkel, a Szek­szárdi Családsegítő Központtal, a karitatív és egyéb civil szerveződé­sekkel, a háziorvosi szolgálattal, az egyházakkal, a Vöröskereszttel, a szociális központtal, a munkaügyi központtal és a szociális foglalkozta­tóval. - Ki kell nyomozni a rászorulókat? A segély segítség, de nem megoldás Sümeginé Vecsei Marianna a szekszárdi önkor­mányzat családvédelmi és szociálpolitikai csoportjá­nak vezetője. A városban született, itt járt általános is­kolába, majd a gimnázium matematika-fizika tagoza­tára. Az államigazgatási munkában tizenöt éve dolgo­zik. Mivel a gimnázium után a pénzügyi és számviteli főiskolára járt, előbb pénzügyi területen, majd miután diplomát szerzett a gyógypedagógiai tanárképző főis­kola szociális szervező szakán, 1981 óta szociálpoliti­kával foglalkozik. Tíz éve csoportvezetőként... visszatérők, havonta ismétlődők is, amivel kevés a munka, de van olyan is, ahol környezettanulmányt kell készíteni, mielőtt döntenénk. De ebbe az iskolák, gyermekintézmé­nyek gyermekvédelmi felelősei is besegítenek. - Más társadalmi szervekkel is együttműködnek? - Nyomozni az túlzás, de sokan szerénységből, szégyenből, vagy egyszerűen a lehetőségek nem is­meréséből következően nem jelent­keznek nálunk. Itt van szerepük az előbb felsoroltaknak, akik az együtt­működés során jelzik, ha rászoruló emberrel van dolguk. És itt nem is csak a segélyezésről beszélek, ha­nem a komplex szociálpolitikai munkáról. - Mibe kerül a városnak a szociális munka? - A segélyezésre éves szinten hetvenmillió forinttal gazdálko­dunk. Május 31-ig ennek mintegy negyven százalékát használtuk fel. Új ellátási forma a gyermeknevelési támogatás, ami normatív támogatás (nem önkormányzati költségvetést terhel), szolgálati időre jogosítja a szülőt, mellette négyórás munkát is vállalhat. Ez a támogatás az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb ösz­szegével azonos, jelenleg hatezer­négyszáz forint. A városban ötvenen kapják ezt, Az iskolai térítési díjak­hoz is rászorultság esetén hozzájáru­lunk. Olyan családok kérhetik a mér­séklést, vagy az ingyenes ellátást, ahol az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a nyolcezer forintot. A városban több mint 1200 gyerek után fizetünk ilyen támogatást. - Nagyon sok gonddal, problémá­val találkoznak naponta. Úgy gondo­lom, munka után nehéz elfelejteni ezeket. Hazaviszik a gondokat? - Igyekszem nem hazavinni, de a múltkor nagyon megrázott egy eset. Három kiskorú gyermeket kellett azonnal intézeti nevelésbe ven­nünk, mert az édesanyjuk öngyilkos lett. Ismerős volt a család, már gon­doztuk, kijártunk hozzájuk. Az anya beteg volt, idegi problémákkal is küszködött, az apa nem adta haza keresetét. Az anyának már többször volt öngyilkossági kísérlete, most si­került. A családi orvos, dr. Pozsonyi György, illetve felesége, aki az ötös iskolában foglalkozott a gyerekek­keljelezték, hogy a rendőrség lezár­ta a lakást és ott a három gyerek. Kolléganőmmel és a rendőrséggel együtt kimentünk értük és behoz­tuk őket a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe. Öt-, nyolc- és tízéves gye­rekek. Megható volt, ahogy a na­gyobbik összekészítette az iratokat, nyugtatta a testvéreit. Azóta az apá­val is beszéltünk, van munkahelye, talán később a gyerekek is visszake­rülhetnek hozzá, akkor ha alkalmas lesz nevelésükre... - Végül egy személyesebb kérdést Az a hír jáija, hogy rövidesen megválik beosztásától, a várostól... - A kislányom továbbtanulása miatt Budapestre költözünk. A féljem már fél éve ott dolgozik, a lányomat fel­vették a nyelvi gimnáziumba, azokra az évekre, amíg tanul, felköltözünk, de fenntartjuk a szekszárdi lakást. Nem szeretném végleg elhagyni a várost. Et­től a munkakörtől is fájó szívvel válok meg és nagyon remélem, hogy még visszatérünk ide. - Köszönöm a beszélgetést Tamási János - Fotó: Kapfinger 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom