Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-27 / 25. szám

1993. JÚLIUS 18. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 U JL JLogyan szólíthatom? Károly, Művész Úr, Karcsi? - Maradjunk a Művész Úrnál, ez általános. - Hiú ember? - Nem érek rá hiúnak lenni. Végzem a munkámat, mint minden más ember. - Hogyan éli meg, hogy mindenki ismeri? - Hát nézze, ez eleinte zavaró volt, de aztán később megszoktam, így ma már gyakorlatilag semmiféle problémát nem okoz. Ha az emberek kedvesen és barátságosan köszönnek, akkor én azt viszonzom és örülök neki. A családom is megbékélt ezzel a helyzettel, már több, mint harminc éve csinálom. - A mai magyar színművészet palettáján hova helyezi önmagát? - Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert az önértékelés nem jelent ^fenit. Mindenki annyira tartja magíRmennyire akarja, a döntő az, hogy a közönség hova teszi. - Minden felkérést elvállal? - Nem, szó nincs róla. - Mi alapján választ? - Elsősorban az ajánlat minősége számít. Aprópénzre nem vagyok hajlandó váltani magamat, akkor inkább készülök más dologra, vagy olyasmivel foglalkozom, ami érdekel. Ha olyan feladat jön, ami mint feladat érdekel például a mostani Dreigroschenoper, ami harmincéves szerepálmom volt abba szívesen belevágok és megcsinálom. Ám nívótlan dolgokat nem vállalok. Azt gondolom, hogy egész pályafutásom alatt nem csináltam olyasmit, amiért bármikor is szégyenkeznem kellene. - Szokott a családjáról beszélni? Mk- Csak a legminimálisabbat. Nős ^^yok, nagyon boldogan élünk, van egy fantasztikus édesanyám és egy tündéri anyósom. Feleségem már a bemutató előtt itt volt - nagyon áldozatkész asszony, rengeteg kutatóorvosi munkája mellett még nekem is sokat segít. - Magabiztos ember? - Nem, egyáltalán nem. A magabiztosság szerintem nem színészi tulajdonság. - A fellépésből pedig úgy tűnik. - Más a színész és más az ember, bár a kettő elválaszthatatlan egymástól. Ez most így elmondva furcsa paradoxon, valójában arról van szó, hogy az ember egy bizonyos életkor után kialakult életfilozófiával rendelkezik, egyéniséggé válik, ha már az elején nem volt az. Ebből valamennyi jut a színészete számára, a színészete pedig visszahat az egyén tudat- és jellemfejlődésére. - Befutott? - Manapság Magyarországon valakire azt mondani,.hogy befutott, az túlzás. Szinten vagyok. Tehát a saját szintemet igyekszem állandóan tartani, fejleszteni. Nem megyek soha készületlenül, mindig megkísérlem a maximálisat nyújtani. Hogy aztán ez mikor, menynyire sikerül - nem tudom. Mindig nyugodtan fekszem le, mert hiszem, hogy megtettem mindent, ami megtehető. Úgy vélem, ezen alapszik az egész. Ha valami magabiztosság van bennem, az csak ettől lehet. - El nem ért szerepálom? - Szerepálomról beszélni egy, ha nem is a végére, de utolsó harmadába érkezett pályánál nagyon nehéz. Persze, hogy elment egy csomó szerep mellettem, mint ahogy mindenki mellett, aki ezen a pályán megfordult. Elsősorban sok Shakespeare-hős, amiket nem játszhattam el, mert egy olyan színháznál dolgoztam, ahol ez nem volt divat. Aztán a mai modernek egy-két kivétellel mind -, ami megint egy színházi struktúra következménye volt. Gyakorlatilag nekünk nem jutott Osborne, vagy Anouilh, inkább Gelmanokat játszottunk. Sajnos, annak valószínűsége, hogy előbbiekkel egymásba botoljunk - egyre kisebb. - Úgy tudom, hogy tagja a sok vihar kőzött alakulgató Művész Színháznak. - Igen, ez most egy újfajta alakulat. Célukul a régi Várkonyi-féle Művész Színházat állították, azt akarják folytatni - tudomásul véve, hogy ugyanazt folytatni már nem lehet, hiszen már eltelt közel negyven esztendő. A színház is, a színészek minősége is megváltozott, sokszor előnyére, ám sokszor hátrányára. A dikció elkopott, megcsúnyult, megfakult, nagyon kevés a jól beszélő színész, sok a slendrián, pongyola előadás, nagyon sok az akarnok rendező, aki önmegvalósít, ahelyett, hogy magát a művet dolgozná fel. De hiszek abban, hogy jó színházalapító egyéniségek vannak ebben az országban. - Egy időben tehát - bármily távolinak is tűnik az összevetés - két társulat alapításakor is ott lehet a „szülőszoba" várójában. A szekszárdit milyen érzésekkel szemléli? - Én nagy híve vagyok Frigyesi direktor szándékainak. Tisztességes dolgot akar, hiszen egy olyan vérkeringésbe akarja bekapcsolni a magyarországi német nyelvű színjátszást, amelynek tömegbázisa ma legalább 60-70 millió németül beszélő ember. Ha magyar színészek németül játszanak, akkor a saját kultúránkat, a saját tehetségünket adaptálhatjuk egy másik nyelvre. Hiszen hiába játszunk mi németül, attól mi magyar színészek vagyunk, a gesztus- és kifejezésrendszerünkben, a felkészülési formánkban és egyebekben. Visszatérve a helyi dolgokra: a vajúdás mindig fájdalmas, borzalmasan nehéz. Ez a színház pillanatnyilag olyan organizmus, amely igazán bejáratott, régi színházi szakemberekkel nem rendelkezik. Csak dicsérni tudom az itteniek igyekezetét, akik megpróbálnak profikká válni, igen kevés tapasztalattal. Azt gondolom, még beletelik egy kis időbe, amíg ez a gépezet olajozottan működik majd. - Mi a véleménye a darabválasztásról? - A Koldusopera reneszánszát éli. Az, hogy most öt, vagy hat színház játssza, egyszerűen érthetetlen. Na jó, a levegőben van a darab szelleme, aktualitása, de azt hiszem, mégis szükség lenne valami egyeztetésre, nem kellene ennyi helyen egyszerre színpadra állítani. E 1 Ji a kritika a szekszárdi bemutatóra is érvényes? - Megvolt a premier, a darab rendesen összeállt, arról szól, amiről szólnia kell, korrektül, tisztességesen játsszuk. Azt gondolom, hogy színházi szempontból mindent megtettünk, ami lehetséges. Az, hogy most ez itt Magyarországon kell-e, nem tudom. Egy biztos: a vállalkozás megmutatta, hogy ezt itt meg lehet csinálni, hogy aztán hova s merre - ez már Frigyesiék elszántságán múlik, ez nem a színészek dolga. ORBÁN GYÖRGY Fotó: - kafi „Nekünk nem jutott Osborne..." Miközben az interjút gépelem, jó ideig fel sem tűnik, hogy a tévéből éppen az ő hangját hallom - Omar Sharif alakításához „kölcsönözve". Nem lehet véletlen, hiszen MÉCS KÁROLY nap mint nap szinkronizál, rengeteg színdarabban játszik, a rádió irodalmi műsorainak évtizedek óta állandó szereplője. Ez idő tájt Szekszárdon a Dreigroschenoper (Koldusopera) főszereplőjeként láthatjuk színpadon. Mindenki ismeri, mégis úgy tűnik: alig tudunk róla valamit.