Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-20 / 24. szám

5 1993. JÚLIUS 18. 12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP Ó is „mai 99 fiatal Ezüstkoszorús r l rr rr vedono Van-e szebb foglalkozás, mint édesanyákat felkészíteni a női élet legszebb hivatására, az anyaságra. Csontos Judit, a szekszárdi kórház védőnője már tizenévesként tudta, hogy számára ez életcél. Hihetetlenül vonzotta ez a pálya, már akkor amikor Őcsényben a körzeti védőnővel Járta" a falut. így emlékszik vissza az indíttatásra: „Nagyon tetszett, hogy az ö tanácsai által tudják az édesanyák gyermekeiket nevetni, az hogy ismeri az egész falu, és mindenkinek csillog a szeme, ha kimondják: Kati néni." Az egészségügyi szakközépiskoláján érettségizett 1986-ban, majd szü^wnői diplomát szerzett. Ezután köTCtkezett Budapesten az egészségügyi főiskola, ahol a védőnő szakon 1990ben diplomázott. Még ez év nyarán Decsre került körzeti védőnőnek. Nehéz egy év volt, hisz Sárpilis is a körzethez tartozott, sőt védőnőhiány miatt, fél évig egyedül „vitte" a két körzetet. Mégis ma úgy emlékezik rá, hogy a gyakorlati tudás megszerzésének legjobb lehetősége volt. A szekszárdi kórház védőnője 1993. január 1-je óta, amely állásra azért kérték fel, mert az egyetlen a védőnők között, aki elvégezte az egészségügyi főiskola legújabb szakát, a családgondozói szakot, melyből diplomáját a közeli napokban veszi át. Huszonöt évesen, három diplomával, a kívülálló azt gondolja, igen megvan a kellő végzettsége ahhoz, hogy ezt az állást fiatal kora ellenére betöltse. Csontos Judit erre a megállapításra szerényen annyit mond: „Voltam körzeti védőnő, tudom a körzetben előforduló problémákat, szülésznői képesítésem van és most ez a családgondozói végzettségem összesen eredményezhetik azt, hogy alkalmasnak találtak erre az állásra." Vallja, hogy az elméleti tudás mellett a gyakorlati tapasztalat nagyon fontos. Ezért örül a Decsen töltött egy évnek, hisz a kórházban az édesanyákat nagyon rövid idő alatt kell felkészíteni arra, hogy újszülött csecsemőjüket hogyan gondozzák odahaza. Legfontosabb teendőjének tartja, hogy a szoptatás fontosságát megértesse az édesanyákkal, hisz mint mondja, ez alatt a pár nap alatt tudja csak befolyásolni a kicsi jövendő étkeztetését, otthon már késő, ha bent a kórházban nem kezdik el a szoptatást. „Szerencsére a mai fiatalok - hála a körzeti kolléganőknek, valamint az egész egészségügy felvilágosító munkájának, egyre többen értik meg, hogy mit jelent gyermekük számára az anyatej." Minden elméleti tudást megszerzett, sőt a gyakorlatot is megtapasztalta, ha nem is a saját bőrén, nem „zavarja" majd ez a sok tudás amikor saját gyermekeit kell nevelnie? „Eddig nem jelentett gondot, hogy nincs saját gyermekem, a tágabb családban és a baráti körömben mindig volt kisgyerek. Ha saját gyermekem lesz, valószínű nem tudom majd kikapcsolni amit tanultam. Félek tőle, de nagyon szeEvangélium „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre..." (lKor 13:12.) - Amikor nem látjuk az utat, akkor is bízhatunk az Úr vezetésében. Fent említett ige Pál apostolnak a korintusi gyülekezethez írt leveléből való. Egy másik helyen azt írja: „Rész szerint van bennünk az ismeret", s az élet dolgainak megértése - teszem hozzá. Sokszor kell szembenéznünk olyan dolgokkal, helyzetekkel, amelyeket nem értünk. Álmaink, látomásaink, céljaink nem teljesülnek. Mintha mindig a gonosz győzne a világban... Egy példával hadd világítsam meg: ha a vetítőgép nincs jól beállítva, nem ad tiszta képet. Megigazítva azonban szép, tiszta és reális kép jelenik meg a vásznon. Szükségünk van, hogy Isten MEGIGAZÍTSON bennünket. Bár hitben járunk, még sincs mindenre válaszunk. A test vágyai uralkodnak a lélek felett. így látásunk a lelki dolgokról homályos. Senki sem büszkélkedhet tudásával, senkinek sincs csalhatatlan ítélete. Sóvárognunk kell tehát teljes látásra. Ez meglesz a színről színre látás világában. Eljön a teljesség. Mi is úgy ismerhetjük Istent, amennyire ő ismer minket, minket, akit a maga képére és hasonlatosságára alkotott. Micsoda kimondhatatlan felséges ígéret! Addig azonban HIT által kell járnunk. HITBEN, hogy van Isten, aki szeret és nem hagy el, kegyelme mindenre elégséges. Imádkozzunk: Édes Atyánk, fáj a sötétség, amit a bűn okoz, de köszönjük, hogy nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van. Jézus nevében AMEN. Gy. J. retnék majd ösztönösen hozzáállni. Szeretném ha úgy tudnám nevelni, ahogy engem és a bátyámat nevettek a szüleim. A gyermekkoromban, szüleimtől kapott szeretetre, megértésre, segítségre alapozom a következőket: „Vallom és üzenem minden jövendő anyukának és apukának, minden fiatalnak aki szülő kíván lenni, hogy csak egy érett kapcsolatból, egy várt gyerek szülessen. Valamint azt, hogy nem az a lényeges, hogy a gyerek anyagilag, hanem az, hogy érzelmileg megkapjon mindent szüleitől. " A fenti hivatását érző és szerető ember gondolatai után, most Csontos Juditot a fiatal, csinos 25 éves lányt kérdezem. Mi a hobbija, mit csinál szívesen szabadidejében? - „A szabadidőm 99%-át vitorlázó repüléssel töltöm. Eddig220 órát repültem, ezüstkoszorús fokozatot értem el. Számomra maximális kikapcsolódást jelent a repülés, 9 éve csinálom. Olyan emberekkel ismerkedtem meg ezen a sporton keresztül, akiknek különböző ugyan a foglalkozásuk, ám a repülés jelenti számukra a pihenést, a kikapcsolódást, a sportot a hobbit. A fennmaradó időmben teniszezek és szeretem a kerékpáros túrákat. S. E. Kerékpárok - De anyu, nekem semmi kedvem biciklizni! - Tomikám! Már tíz perce fütyülnek a haverjaid az ablakunk alatt. Lemehetsz nyugodtan! - Nem a haverjaim, hanem a barátaim. De most nincs kedvem lemenni. - Ha én sem féltetek, nyugodtan lemehetsz! Tekertek egy jót, vacsorára pedig hazajössz. - De én nem mehetek te! Nem tátod, hogy mivel vannak!? - Kerékpárral. Hát biciklizni akartok, nem? - De igen. De nem látod, hogy NEKIK BMX-ük van, NEKEM MEG CSAK CAMPING! V. GÁNSZLER BEÁTA Szekszárdi történetek Mindenfélék Csendesek, szenzációtól mentesek ezek a mostani nyári napok a városban. Nem történik semmi különös. Nincs semmi olyan esemény, látnivaló, ami megmozgatná ezt a hagyományosan álmos várost. Eközben azért változik a város, tulajdonképpen épül is, szépül is, mégsem vesszük észre és nem is tartjuk olyan jelentősnek, hogy sokat foglalkoznánk vele. Pedig fontos munkák folynak a város közepén. A Garay téri fiúiskola, amely már jó pár éve épülget-szépülget, talán az idén elkészül. Nagyon sok bosszúságot okoz az autósoknak, de gyalogosoknak is, hogy le van zárva a halpiac, még akkor is így van ez, ha már a halpiac nem halpiac. Láttam nagyon régen egy hirdetményt, amely arról értesítette a lakosságot, hogy meddig lesz zárva a városnak eme utcája. Ez a határidő réges-régen letelt már, de az építkezés tovább tart, ami egyik oldalról öröm, de ugyanakkor a közlekedés szempontjából bosszúság is. Elkészült a Süket-korzó díszburkolata. Szép lett, jó lett, de az ígéret, miszerint, ha jól emlékszem úgy fogalmazott valaki, hogy pesti szintű lesz. Nos ez csak részben sikerült, mert csak részben van így. Nem a burkolattal van a baj. Az szép is megjó is, de a kirakatok? Azokkal mi van? Lenne vagy tizenöt, de egy sincs. A tizenötből egy sem. Ez kissé túlzás. A papírbolt évek óta zárva. Nincs tehát kirakata sem, illetve van, de nincs mögötte semmi sem. Az Ofotért szintén elköltözött, tehát az sincs. Az Ötvenesnek, ami viszont létezik, egyáltalán nincs kirakata. Nincs rá szükség? Lehet! Talán biztos is, hiszen a kenyeret, meg a tejet akkor is meg kell venni, ha nincs az érdeklődést felkeltő kirakat. A Rámát meg úgyis azért vesszük meg, mert csöpög a tévéből. Van még egyéb gond is. A pavilonokat elvitték a helyéről és még nem kerültek vissza. A tulajdonosok azt mondják, hogy nem is kerülnek, mert majd olyan bódékat építenek, amelyek beleillenek a városképbe. Úgy legyen. - tüke -