Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-13 / 23. szám

1993. JÚNIUS 13. , SZEKSZÁRDI HS4RNAP 13 PÓKER BUTORHAZ Német bútorok. Kis hibáért nagy árengedmény! Jöjjön el, nézze meg! Szekszárd, Rákóczi u. 132. (Az újvárosi temetővel szemben, a mezőgazdasági kombinát területén.) Tel.: 74/312-435/31 vagy 74/312-526/31-es mellék. Nyitva: hétfőtől péntekig 10-18 óráig, szombaton 9-12 óráig. §á A n — -raV<S*^I U £ ílu ? I n. r NYOMTATVANYSZAKUZLET ÉSMANAGERSHOP 7100 Szekszárd, Arany János u. 5-11. Tel./fax: 74/319-245 - nyomtatványok - exkluzív irodaszerek - papír, írószer - managerkellékek Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 7.30-17.30 óráig, szombaton 8.30-12.00 óráig. cs oirS AK?ÁM 1993. június l-jétől új helyen. 7100 Szekszárd, Kossuth u. 8., tel.: 74/315-214 Várja kedves megrendelőit. VIRAGNAGYKER Holland, dán, cseh cserepes, kolumbiai, spanyol vágott virággal várjuk kedves vásárlóinkat Szekszárd és Várdomb között az autóparkolóban, az Ekhó fogadónál. L & M Sok az analóg helyzet a régi Rábával Az újabb Verebes-varázslat nyomában Hogy mi is valójában a Verebes-i pedagógia (má­gia?) a honi futballban, abból néhány kolléga társasá­gában újfent ízelítőt kaphattam (egy délután a Rába ETO vendégei voltunk kettőtől négyig). A fogatókönyv íratlan szabályai sze­rint a „kerekasztal" főrészében mi kér­deztünk, s a győri futtballban megint rendet vágó Verebes válaszol, de a má­gus az általa egy évtizeddel megkom­ponált győri csodacsapatának egész pá­lyás letámadásos stílusát a retorika szintjére átültetve, erre kevés esélyt adott. Élvezetes, egyéniségre valló kiselőadásban így is vagy egy tucat fel­vetődött kérdésre válaszolt - oly döb­benetes erővel, igazát megkérdőjelező ellentmondásokat ötödrangú kérdé­sekké degradálva... Minekután úgy ál­tam föl a fotelból, hogy Menotti, Goet­hals, Cappelo vagy Ribeck sem tud töb­bet ennél a szokásos rövid nadrágot ezúttal mackóra váltó embernél. Ha csak pár órára is, de sikerült eloszlatnia bennem azt az ezernyi gondot, mely futballunkat mételyezi. Szóval, ha ez az ember bemegy az öltözőbe és „meg­dumálja" a játékost, akkor... Pintér el­hiszi, hogy egy hangyányival sem rosszabb Baresinél, Csikóss Maidini­nél, Klausz pedig Van Bastennél. Pe­dig?... A kispesti kirúgatásról - Edzői pályafutásom nagy lehető­ségének éreztem a Kispestet. Talán először adatott meg annak a lehetősé­ge, hogy a legjobb magyar játékosokkal dolgozhatok. Bizsergető érzés volt. Hogy néhány forduló elteltével nem álltunk az élre, az legfőképpen annak volt köszönhető, hogy a helyzetkihasz­nálásunk már-már tragikomikussá vált. A játékban rengeteg biztató elem volt, ezt a klub többségi tulajdonosa, a belga Luis de Vries is elismerte, biztatót is, de mégis a vezetésben felülkerekedtek azok az erők, akik kirúgatásomra vok­soltak. Tudomásul vettem a tényt, szántszándékkal nem mentem be a szópárbajba. Úgy gondoltam épp a na­pokban a Rába-Kispest meccsen ad­tam hatásos cáfolatát annak a minden szakmai alapot nélkülöző gyanúsítga­tásnak, miszerint nálam a Honvéd játé­kosainak gyenge volt a kondíciója. A szó igazi értelmében ledaráltuk, lefut­balloztuk őket! Már az ezt megelőző meccseken is a magyar iram felett mentünk. Erre mit ad Isten: megjelen­nek a doppingellenőrök a Kispest elle­ni meccs előtt. Ami csöppet sem lehet a véletlen műve, hogy nálam és pont en­nél az összecsapásnál kezdik az ellen­őrzést... De rá kell, hogy döbbenjenek: a Ve­rebes sem külsőségeiben sem szakmai kvalitásaiban nem változott az évek so­rán. Ugyanúgy rövid nadrágban jár mint régen, ugyanúgy nincs ott a pá­lyán minden edzésen, ugyanúgy tudja, hogy mi kell a speciális futballállóké­pesség kialakításához és mi nem. Mert ennek az ETO-nak például a TF-labo­ratórium szerint remek volt a fizikai pa­ramétere, de az ismerkedés stádiumá­ban rájöttem - amikor egy edzőmérkő­zésen egy óra elteltével az általam meg­követelt tempótól úgy kidurrant a csa­pat, mint egy léggömb -, hogy itt nagy bibi van. Gyakorlatilag három hét alatt - nekünk nagyon jól jött a bajnoki szü­net - rendbe tettem a csapatot. Erről ennyit." Analóg helyzet Győrött - Úgy gondolom nektek nem kell külön ecsetelnem: mit jelentett Győr­be visszatérnem. Abba a városba, melyhez edzői pályafutásom legszebb évei kötődnek. Akkori csapaton nem csupán győri aranycsapatként vonult be a focitörténelembe. Vállalásom egyértelműen érzelmi indíttatású, így a szakmai és vezetési szinten egyaránt fellelhető romos állapotok sem tántorí­tottak vissza. A mai Rábát szinte alig is­mertem, de belépve az öltözőjükbe nem mondtam alapvetően mást, mint a Hannich-féle csapat idején: nem is­merek Önöknél jobb játékosokat jobb csapatot Magyarországon. Annyira nem mondtam ezt meg­győződésből, mint tíz évvel ezelőtt, de arra már az első edzések után rájöttem: jóval több van bennük, mint amit évek óta produkálnak. Azonnal ráéreztem, hogy a centerhalf posztját meg kell ol­danom. A már máshol leírt Pintért vet­tem elő, aki ezen a poszton óriási érté­ke a magyar futballnak, ha... Ha képe­sek vagyunk a vele kapcsolatos-emberi problémák megoldására. Ráhangoltam magam Attilára, legalább hússzor be­szélgettünk, ime itt az eredménye:.. A csapat számára a vezéregyéniség­típusa, a remek rúgótechnikája, hason­ló fizikai adottságai, fejjátéka igencsak kamatozódik. Szerintem e poszt igazán jó ellátásához jobban megvannak azok erényei, mint az általam is - igaz más szempontból - favorizált fradista Te­leknél. Visszahozattam Csikóst, a ro­mán Miruitának pedig elmagyaráztam, nálam nagyon kevés, ha csak amolyan labdaelosztó, irányító középpályás sze­repben tetszeleg. Aztán megkapari­ntottuk egykori játékosomat Ivanicsot, s ezekkel már adva volt egy olyan mo­dern szemléletű középpályás játék, mint amilyen a régi volt. A csatárgon­dok megoldására pedig a helyiekben rejlő lehetőségeket aknáztuk ki. A má­sik kiváló románra, Penára ugyanúgy hatni kellett, mint Pintérre, Klausz pe­dig ékként való szerepeltetése a tavasz nagy felfedezése volt. Győrbe készülő pestiek Örömmel tölt el, hogy rengeteg az analóghelyzet a régi Rábával. Talán, ha nem kiesőjelöltként veszem át a csapa­tot, ebben az összetételben a dobogós helyek egyikéért küzdhetünk. Hasonló helyzet kezd kialakulni a vezetésben. Ahogy a pártállami időkben meghalad­ta a magyar viszonyokat a Horváth Ede-Szániel-Verebes,-hármas, ennek a kezdődő piacgazdasági körülmények között is jó az esélye. A gyár támogatá­sa már nem meghatározó annyira, mel­lette valós tulajdonosok jelentek meg a klubnál a vállalkozói szférából, akik­nek a pénzükért vannak konkrét igé­nyeik. S ez így van jól. Már attól be­zsongtak, hogy újra tízezren ültek a le­látón, feltételezem, egy újabb nagycsa­patért még több áldozatra is képesek. Bolla Péter személyében pedig lett egy a szakmához értő, azzal együttműköd­ni tudó klubelnökünk, aki hitelesen közvetí a gazdasági szféra felé. - Hát, hogy nem lennék újra újra boldog, elégedett... Más is ért már el idehaza értékelhető, rangos eredmé­nyeket, de az azt hiszem mindmáig az én specialitásom, hogy rendre romok­ban heverő csapatokat emeltem föl. Hogy kikkel építem tovább az ETO-t? Beütött a bőség zavara: egykori MTK­ás és kispesti válogatott játékosaim már bejelentkeztek... Bálint Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom