Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-13 / 23. szám

, SZEKSZÁRDI 1993. JUNIUS 5. fASARNAP Pittiplatsch a német népdalban megelevenedő törpe, afféle szertelen kobold, aki itt-ott előbújik, összegubancol valamit, és közben közelférkőzik a szivünkhöz. A Német Színház színpadán most már a második előadásban, egy kicsit felnőve, egy kicsit megváltozva - de ugyanaz a kedves ismerős. Kozáry Ferenc alakításával a szekszárdiak által kedvelt zenészek, Hollóék játékával magávalragadja a gyerekközönséget. Még a premier előtt kérdeztük meg a főszereplő rendezőt, Kozáry Ferencet az előadásról. - Ki írta a darabot? - Ezt speciel én. Gyermekkoromra emlékezve a gyerekeket szeretve próbáltam kisakkozni mi az, ami jóleshet nekik zenében játékban, történetben. Valamikor zenei általános iskolába jártam, tíz évig zongoráztam, így kész dalokat vittem, a hangszerelést csináltuk meg közösen a fiúkkal. - Honnan ez a gyerekekekhez való vonzódás? - Első szakmám testnevelő tanár, azután végeztem el, egyébként fogadásból a színművészetit. Van egy jó pár pedagógusból lett kollégám. Talán a beszédoktatás, nyelvművelés, a szereplési vágy inspirált bennünket a továbblépésre. - Gátlásos alkat, hogy viszonylag későn mérette meg színészi adottságait? - Nem. Válogatott sportoló voltam, tollaslabdáztam, így a leglogikusabb az volt, hogy testnevelő legyek. - Színházbajáró gyerek volt? - Nem, sőt... Kitiltottak a Madách Színházból, mert botrányokat okoztam, nevettettem a nézőket, bosszantottam a közönséget. Később vezekeltem is ezért a tanáraimnál, például Iglódinál, akitől utólag elnézést kértem. Emlékszem, Shakespeare: Athéni Timon című darabja volt, amiről kivezettek. Tényleg disznó dolog volt, nem kívánom, hogy egy fiatal Kozáry Feri üljön az én előadásomon. - Nem is élt át a színpadon hasonlót? - Szerencsére nem. De ha volt is ilyen, annyira a munkámra figyelek, hogy semmi nem tud kibillenteni. Bármit csinálhatnak a nézőtéren, bízok az erőmben. És minden munkát élvezek. Ha díszletezni kell azt is, nekem ez nem nehézség, hanem élmény. - Miért éppen a Német Színházban játszik? - Ez véletlen. Jó három éve egy ilyen fazont kerestek és Máté Lajos (rendező - a szerk.) felesége tudta, hogy beszélek valamennyire németül. De abszolút nem jó a nyelvtudásom, esetleg középfokú nyelvvizsgát sikerülne tennem. így 8 év után, amit a Józsefvárosi Színházban töltöttem, váltottam a német nyelvre. Én a munkát szeretem, mindegy hogy Budapesten - Nagymányokon vagy Szekszárdon -, ugyanazok a gyerekek. De mégsem, kisebb helyen, ahol kevesebb az élmény, ritkábban fordul meg színházi társulat: nyitottabbak, hálásabbak a srácok. - takács fotó: - kafi -