Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-30 / 21. szám

12 _ , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1993. MÁJUS 30. A Gyermekkert nyertesei Háromszázharminc pengő - gyermekcipőre „Testvérközségül fogadom" Rendhagyó sorsolást tartottunk a héten: azokat a gyermekeket választot­tuk ki, akik, bár szorgalmasan küldöz­gették rajzaikat, még nem sikerült nyerniük. Közülük került ki a nyolc nyertes. A Béri Balogh Á. u. 102. sz. alatt lé­vő Olcsó áruk boltja ajándékát, egy édességcsomagot, Böröcz Péter Szek j szárd. Béri Balogh A. u. 123. A Béri Balogh Á. u. 125. sz. alatt lé­vő Virágüzlet ajádékát, egy cserepes vi­rágot, Hegedűs Hilda Szekszárd, Körösi Csorna S. u. 39. A Béri Balogh Á. u. 125. sz. alatt lé­vő Mesebolt ajándékát, egy játékot, Vörös Balázs Tolna, Móra Ferenc u. 3. A Béri Balogh Á. u. 125. szám alatt lévő Palackozott italok boltja ajándé­kát, egy üdítőt, Erdei István Szekszárd, Alkotmány u. 38. A Csatári toroknál, a Repa cukrász­da mellett lévő árusítóbolt tulajdonosá­nak, Ágner Zsuzsanna ajándékát, egy joghurtcsomagot, Páli Éva Szekszárd. Az Amaretto cukrászda Garay té­ren lévő üzletének ajándékát, egy tortát (szerda du. 14—17-ig) Bagi Dóra Szek­szárd, Alpári Gy. u. 10. nyerte. Nyere­ményeiket a fenti címeken vehetitek át. A Simonetta pizzéria ajándékát, két pizzát, L. Kovács Máté Szekszárd, Wes­selényi u. 5. nyerte. Ha hétközben dé­lig felhívod a 313-688-as telefonszámot, rendelésedre házhoz viszik a kiválasz­tott pizzát. A Csatári toroknál lévő Hírlap-pavi­lon ajándékát Domsa Robi Tolna, nyer­te. Nyereményedet a szerkesztőségben szerda délutánonként veheted át. A nyerteseknek gratulálunk! Az ajándékozóknak köszönjük felajánlá­saikat. Szekszárd terebélyesedő testvér­városi kapcsolatainak egy régi szála a háború előtti évekre nyúlik vissza. A Felvidék visszacsatolása után akció indult a kapcsolt országrésszel való együttműködés érdekében. Ennek egyik formájaként a Magyar Városok Országos Szövetsége azt javasolta, hogy az anyaország városai fogadja­nak testvérközségül egy-egy felvidéki települést. Szekszárd képviselő-testü­lete 1939. július 13-án tárgyalta a szö­vetség ajánlását, mellyel Kökényes testvérközséggé fogadását kezdemé­nyezte a város felé. Szekszárd készségesen úgy vála­szolt, hogy „átérzi a hazafias mozga­lom fontosságát és szertettel fogadja Kökényes községet testvérközségül." Ennek mindjárt tanújelét is adva, ezer pengőt tervezett a kapcsolatok felvételére. A Máramaros vármegyei Köké­nyessel való együttműködés nem ígérkezett könnyűnek. Elsősorban a nagy távolság miatt voltak kétségek, de a testületi tagok többsége lelkesen pártolta az ügyet. Főként kulturális és gazdasági téren láttak együttműkö­dési lehetőséget, de gondoltak az ide­genforgalomra, egymás népművésze­tének megismerésére és szociális jel­legű gyermeküdültetési akciókra is. Kökényesnek akkor 4100 lakója volt, közülük 3080 ruszin nemzetiségű. A kapcsolatok gondozására egy munka­bizottság alakult Vendel István polgár­mester vezetésével, tartósnak mond­ható testvérkapcsolat azonban nem bontakozott ki. Szekszárd az ismer­kedő levélváltáskor tájékozódni kí­vánt Kökényes gazdasági helyzetéről, a lakosság életkörülményeiről. Egy­ben felajánlotta, hogy szezonmunkák­ra, de tartós foglalkoztatásra is, mun­kaerőt tudna fogadni. Gyűjtést is kezdeményezett Kökényes rászoruló lakóinak megsegítésére. 1939 karácsonyára két láda ruha­neműt, cipőt és 330 pengőt gyerme­kek ajándékozására. A ruhaneműt nagyrészt a szekszárdi izraelita elemi népiskola tanulói gyűjtötték össze, a Pirnitzer és fiai Áruház téli ruhákat adott hozzá. Kárpátalja rutén falujában nagy örömmel fogadták az adományt, a pénzért további 44 pár gyermekcipőt vásároltak és mindent szétosztottak a görög katolikusok karácsonyán. Kö­kényes bírája válaszlevelében íija: „....mindazért, amiben községünket ré­szesítették, mi azt megköszönni alig vagyunk képesek." Szekszárd első testvérkapcsolata itt véget is ért. Az együttműködést politikai döntés diktálta, kölcsönös előnyökről aligha lehetett szó. Rész­ben ezzel, de főként a háborús évek­kel és következményeivel magyaráz­ható, hogy Szekszárd és Kökényes testvérkapcsolata ilyen rövid életű volt. Mostani kapcsolataink fő jellem­zője a közeli és távolabbi világba való kitekintés igénye. Tanulás és magunk megmutatása. Kölcsönösen megnyíló ajtók. Kaczián János Menedzser a XVIII. században így élt Mária Terézia Húsz éve jelennek meg az „így élt..." sorozat kötetei, melyek közt a legutóbbi portrét a történelmi tárgyú és életrajzi köteteiről is méltán ismert kollégánk, Ordas Iván írta. Nem épít­hetett a szerző különösebben az olvasó előzetes ismereteire, hiszen joggal írja, hogy az olyan kivételes személyiségek­ről is, mint a 11. kötet szereplője, Mária Terézia, csak vázlatos ismeretekkel szolgál történelemoktatásunk. A Habsburg-ház minden bizonnyal legnagyobb, „népeit" 40 évig kormáig zó uralkodónőjéről megtudhatju^P karcsú kötetből, hogy nem trónra szán­ták, föl sem készítették a császár- és ki­rálynői feladatok ellátására, ráadásul igen rossz állapotban lévő birodalmat vehetett át huszonhárom éves korában apjától. Aligha megkérdejelezhető hozzáértése mellett a tanulmány rávi­lágít egy sor olyan tulajdonságára is, amelyet a ma vezetői is méltán meg­szívlelhetnek. Talán nem kegyeletsér­tés, ha azt mondom: a könyvben mint­ha a njai divat, egy menedzserképző tananyaga is bele lenne foglalva. A csá­szárné utasította bizalmasait, hogy hi­báira hívják föl figyelmét. Jó képességű tanácsadókkal, politikusokkal vette kö­rül magát. Valószerűtlen szorgalomról tett tanúbizonyságot, szigorú napirend szerint élt. Emellett persze okos is volt. Ugye nem elvetendő tulajdonságok egy mai vezető számára sem? Mária Terézia és országai számára mindenesetre n^^ hozták az eredményt; megmentette s^P nemzetiségű birodalmát a bukástól, s re­formjaival megteremtette egy moder­nebb államigazgatás alapjait. A könyv a negyvenéves uralkodás szempontjából kutatja és tárja elénk a háborúk mozga­tóit, a politikusok jellemét, a királynő magyarokhoz való viszonyát, vagy éppen a birodalom fővárosainak XVIII. századi jellemzőit. Közel hozza azonban hoz­zánk Mária Teréziát, mint embert, mint asszonyt is. Megtudjuk, hogy a kor szo­kásai dacára szerelemből ment férjhez, hogy - a pletykák nem igazak! - mindig hűséges feleség volt, ám férje házassá­gon kívüli kapcsolatait nem mindennapi módon tolerálta. Bepillantást nyerhe­tünk 16 gyermekével való kapcsolatába, többek között a gyakran idézett levelezé­séből. Nem maradnak titokban gyarlósá­gai, pletykálkodásra, fényűzésre való haj­lama, vagy a csokoládéhoz, kuglófhoz, egyéb édességekhez való vonzalma. Ordas Iván legújabb kötete korabeli képekkel gazdagon illusztrált, érdekes és tanulságos olvasmány, jól kiegészíti az itt-ott hiányos történelmi ismereteinket. - rí -

Next

/
Oldalképek
Tartalom