Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-23 / 20. szám

1993. MÁJUS 23. , SZEKSZÁRDI VASARNjIP 15 Bölcsességek a szerelemről „Nem tudom, a halál vagy az élet vagy-e? Rózsát érintek-e benned vagy csillagot. Istent, vagy téged hívlak-e, ha jajdulok." (Damas0 A| onso ) Iker vagy? Két ember lakozik benne, két arca van. Melegszívű, gyűlöli az összetű­zéseket. Mindezek okozzák, hogy erősen befolyásolható, szinte képte­len önállóan dönteni. Hangulata, sze­relme, munkája egyaránt ingatag. Az egyik percben boldog és tevékeny, a másikban szomorú és tétlen. Illik hozzá: a Vízöntő és a Kos. Óvakod­jon: a Halaktól és a Skorpiótól. Nőkről, nemcsak nőknek! t Sas Erzsébet oldala Ruhák, kutyák, csodák Csillogó farmerek A farmer, mint tapasztaljuk, „tartja" ma­gát. Mindig újraéled, hol fazonban, hol szín­ben, hol díszítésben. Legújabban csillog, mMégpedig millió apró színes kövecskétől. Wtzeket ragasztóval vagy egy ügyes kézi lu­kasztógép segítségével viszik fel a farmer­anyagokra. így aztán akár estélyi ruhát is le­het egy-egy szoknyából, zakóból készíteni. Fiúk vigyázat! Ha a kislány azt mondja: az esti bulira felkapom a farmeromat, ne lepőd­jenek meg ha kedvesük egy csillogó-villogó csodában jelenik meg. Híres gazdik kutyái Bács Kati kutyája egy gordon-szetter. Ez adta az ötletet, hogy megismerjük, más híres és közismert színészek milyen kutyákat sze­retnek. íme: Bodrogi Gyula: snaucer, Csala Zsuzsa: farkaskutya, Csuka Mónika: ku­vasz, Götz Anna: juhászkutya, Kabos Lász­ló: ezüstuszkár, Kánya Kata: komondor, Ki­bédi Ervin: skót terrier, Koós János: kuvasz, J*áng József: tacskó, Magay Klementina:fe­^et törpeuszkár, Payer András:snaucer, Rá­tonyi Hajnalka: uszkár, Záray- Vámosi há­zaspár: farkaskutya. Kis pénz, nagy pénz... Egy fiatalember 200 Ft-os fémpénzzelfize­tett, azt hívén 20 Ft. Az utcai könyvárus már éppen beleejtette a kasszába, amikorfeltűnt, hogy túlfényes ez a 20-as. A távozó fiatalem­ber után kiáltott: jöjjön vissza, ez nem hú­szas, hanem 200 Ft-os. A fiatalember derű­sen, hogy ilyen is van, örömmel átveszi és hoz­záteszi, hát egyébként külsőre kicsit talán más, de sokkal többet nem ér. Ebben az ott lé­vők aztán mind egyetértettek. • Utcai virágárus néni. Hetente veszek tőle virágot. Egy reggel 20 Ft-al fizettem a 15 Ft-os csokorért. Nem tudott visszaadni, nekem sem volt apróm. Majd legközelebb, mondom én és mennék tovább. Na, várjon csak mond­ja, megoldjuk ám. Azzal még egy csokrot nyo­mott a kezembe. Kávéházi randevú Vendégünk az Amo­retto cukrászdában Bács Kati színművésznő. Aki­nek a név ismerős, és an­nak is akinek nem, eláru­lom, hogy ő Bács Ferenc és Tanai Bella színészek leánya. Miután élőben jómagam is először lá­tom, kicsúszik a számon, hogy a szőke kékszemű, farmerszereléses fiatal hölgyet inkább érettségi előtt álló lánynak néz­ném, mint többéves gya­korlattal rendelkező szí­nésznek. Aztán amikor szerepeit sorolja, már ráismerek a Szomszé­dokból, a teleregényből és más tévéműsorokból ismerős arcra. Bács Kati több hetet tölt Szekszár­don a Német Színház kö­zeljövőben bemutatásra kerülő darabját próbálva. - Kérem mondjon va­lamit pályakezdéséről! - A főiskolára másod­szorra vettek fel. Színész házaspár gyermekének lenni nem előny a felvé­telin. A két felvételi kö­zött a Nemzeti-stúdió­ban játszottam. - Mikor határozta el, hogy színész lesz? Befo­lyásolták szülei a döntés­ben? - Mindketten lebe­széltek róla, de a vágy az bennem volt, s remélem a tehetség is. - Hol kezdte színészi pályáját? - A József Attila Szín­házban, majd Győrött, jelenleg szabadúszóként dolgozom, színház, tv, rádió. - Melyiket szereti job­ban? - Nem teszek különb­séget, hisz mindegyik más feladat, más erőpró­ba, mindegyikben lehet­nek nagyon jó szerepek. - Már nem éppen a pálya legelején, ám még nagyon fiatalon, hogy látja, mi a legfontosabb, amivel egy színésznek ren­delkeznie kell, ha ezt a nagyon szép, ám nagyon nehéz hivatást választotta? - Humor, mert azzal sok mindent meg lehet oldani. Fontosnak tartom még, sőt nagyon fontosnak az öniró­niát. Azt, hogy belső derű nélkül nem lehet csinálni, az édesanyámtól örököl­tem. - Ha megengedi, tennék fel pár ma­gánjellegű kérdést, hisz az olvasók, né­zők tehetségét, alakításait a színházban, filmeken megismerhetik. Milyen Bács Kati, az ember, aki most pár hétig Szek­szárdon él? Mivel tölti szabadidejét? - Szeretem a természetet, a tópar­tot, szeretek olvasni, autót vezetni, ami nagyvárosi forgalomban kimondottan pihentet és „kikapcsol". Valamikor ver­senyszerűen teniszeztem, ma már csak ha időm engedi. - Hobbija? - Van egy kutyám, egy gordon-szet­ter, másfél éves, akit egyedül „neve­lek". Mindenhová magammal hurco­lom, sajnos itt Szekszárdon még nem megoldott a felügyelete, ezért a színhá­zi próbák alatt a kocsiban ül és vár rám. - Milyen ruhákat kedvel? - A sportos öltözködés híve vagyok, többnyire farmerben járok, bár néha szívesen lennék elegáns, ha tehetném. - Kedvenc színe? - Kék, fehér, fekete. - Kedvenc étele? - Mindent szeretek, kivéve a kö­ménymagos levest. - Milyen a férfiideálja? - Inkább vonzó legyen, mint szép. Legfontosabb, hogy humora legyen és tudjak vele beszélgetni. - Milyennek látja Szekszárdot? - Feltűnően tisztának. Budapest és más nagyvárosok után feltűnő az is, hogy sok a belvárosban a zöldterület. Voltam a Gemencben, nagyon tet­szett, és ha nem ezt a pályát választot­tam volna, ilyen helyen szeretnék élni. - Milyennek látja a szekszárdi embe­reket? - Meglepően udvariasak, akár üz­letben akár az utcán találkozom velük. Valahogy emberibbek. Egészében vé­ve nagyon szépnek találom ezt a várost, a kilátóról nézve pedig kimondottan gyönyörűnek, és még a rendőrök is kedvesek. - Szívből kívánjuk, hogy érezze ott­hon magát Szekszárdon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom