Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-23 / 20. szám

PREMIER ELŐTT Aki a varázspálcát tartja A fiatal bautzeni rendezőnő, Claudia Noxvotny régi-új munkatársként érkezett a Német Színházba. Az elmúlt őszei Lőtte Ingrisch: Damenbekanntschaften című darabját állította színpadra ugyanitt. - Ez a bemutató immár második •

dezése lesz városunkban. Milyen asztalotokat szerzett ez idő alatt a Deutsche Bühnében? - Kedvező változásokat látok, sokat javult a színészek és a háttérmunkát végző személyzet munkakészsége, fegyelmezettsége. Azt hiszem minden közreműködő tudatában van annak, hogy egy kisebbségi színház úttörő jellege, fontossága mit is jelent valójában. - A darab színpadra állításában mennyire voltak meghatározóak a körülmények? Elsősorban a szokásosnál kisebb játéktérre gondolok. - Amikor a darab rendezését elvállaltam, már jól ismertem a körülményeket, hiszen nem először dolgozom itt, tudtam, mivel fogok találkozni. Az én elképzelésemben nincs szerepe a tömeg mozgatásának. A környezet intimitása, a színpad és a nézőtér összefüggése, a A szekszárdi Német Színház május 29-én, 19 órai kezdettel a Deutsche Bühne színpadán bemutatja BRECHT- WEILL: DIE DREIGROSCHENOPER (Koldusopera) című művét. Főszereplők: Bicska Maxi-MÉCS KÁROLY CeliaPeachum-SCHUBERT ÉVA Polly - HADZSIKOSZTOVA GABRIELLA Peachum - DOBÁK LAJOS Rendező: CLAUDIA NOWOTNY szokásosnál szorosabb összetartozása, „összejátszása" éppen Brecht színházi elképzeléseit erősíti. Ez a színház megmutat, nélkülözve az illúziókeltés elemeit, a technikai rafinériákat, világítási trükköket, miegymást. Amit látunk, az igazából nem más, mint egy jókora mozaik. A játék és az agitációs jelenetek, a sok humor és haragvás, a songok és a zene együttesen az, ami Brecht sajátos, utánozhatatlan és megismételhetetlen világát alkotják. Nehéz játék - ám ettől izgalmas. Q Fotó: - kafi , SZEKSZÁRDI 1993. MÁJUS 23. VASÁRNAP 13 Egyre több mozdulat, szó kerül megismétlésre, a súgó szorgalmasan segít, a pihenő Schubert Éva halkan helyesbíti a színpadi mondatot. A jelenet végén járunk, az imént látott tömeg már a nézőtéren ül, csak Mécs Károly (Bicska Maxi) és Hadzsikosztova Gabriella (Polly) látható a színen. S amikor kettősük véget ér, a csend teszi a pontot a mondat végére. JA - mondja halkan a rendezőnő. Azt hiszem, ezért dolgoztak egész nap. ORBÁN *• Fotó: - ka A színházi próbának mindig van egy semmivel össze nem hasonlítható bája, izgalma, varázsa. Az alkotás legintimebb pillanatai ezek: a mozdulatok még rendezetlenek, a játszók ezerszer is végiggördítik ugyanazt a mozgássort, mire Claudia Nowotny felemeli kezét - GUT. A mintára egyébként igazán nem lehet panasz: a rendezőnő (aki „civilben" szintúgy színész) hallatlan pontossággal játssza elő a látni kívánt alakot. Ha rajta múlna, bizonyára szívesen eljátszaná mind a tízegynéhány szerepet - így azonban marad az alkotás színpad előtti főszereplője. A lelkesedés - úgy tűnik - egészségesen hat a díszletekre is: egy posztamens éppen végszóra „esik hanyatt" éktelen robajjal, osztatlan sikert aratva. „Jól játszik a deszka" - kommentálja Berzsenyi Zoltán (Tigris Brown). Pár perccel később a Jákobot alakító Kozáry Ferenc kap egy hatalmasat keménykalapjára s az apró termetű színész egészen váratlanul szinte derékig eltűnik a fejfedőben. Persze nem is Brecht színházában járnánk, ha az oldott pillanatokat nem követné verejtékes erőfeszítés, amin igazán nem segít a próbateremben uralkodó közel 35 °C. A rendezőnő, Claudia Nowotny (a képen jobbról) Újlaky Károly, Mécs Károly és Hadzsikosztova Gabriella