Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-09 / 18. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. MÁJUS 23. 5 95 A film a 7. művészet 9? A gimnazista, aki filmesztétának készül Patkó Ágnes a szekszárdi Garay Já­nos Gimnázium végzős tanulója. Szá­mára a filmek nemcsak az egyszerű ki­kapcsolódást jelentik, hanem annál sokkal többet. Komolyabban a gimnáziumban, másodikos korom óta foglalkozom a filmekkel. Rendszeresen járok film­klubba, ha tehetem színházba, gyakran olvasom a Filmkultúra című újságot, s persze - szinte - minden filmet megné­zek a moziban. Általában rendezők (Fellini, Bergman) szerint válogatok, de sokat számítanak a szereplők (Ro­bin Williams, Max Vonsydow) is. A témákat tekintve nem kötnek le az úgynevezett Pretty Woman-törté­netek, ahol szép fiúk ismerkednek meg szép lányokkal, és előre lehet tudni, hogy happy anddel véjgződik minden. (Tiszta Hollywood.) En legjobban az irodalmi művek átdolgozását szere­tem, egyszerűen igénylem az ilyen ko­molyabb témákat. Valakik azt mondják, a „film a 7. művészet". Szerintem egyenrangú az irodalommal, sőt még hatásosabb. Vannak olyan filmek, amelyek nem­csak hogy mélyebben megfognak, de ­részben - befolyásolják az életemet is. (Például: Hetedik pecsét, Ébredések). A magyar filmekről az a vélemé­nyem, hogy mostohán bánnak velük az emberek. A magyar film jó, és igenis színvonalas. Nem érzem úgy, hogy gyerekcipőben jár. Egyszerűen csak ke­vesen ismerik. Filmtechnika? Kell. Addig amíg nem vonja el a nézők figyelmét a lé­nyegről. Videó? Szükségtelen. Elterje­désével a mozifilmek válságba kerül­tek, holott vannak filmek, amelyeken pl. a remek operatőri munka gyümöl­cse csak a mozivásznon érvényesül iga­zán. (1492 Paradicsom felfedezése) Bibliográfia Szülőhelyén Tapolcán, majd másnap Szekszárdon a megyei könyvtárban köszön­tötték Csányi László írót abból az alkalom­ból, hogy közreadták műveinek bibliográ­fiáját, amelyet Tóth Istvánná könyvtáros i szerkesztett és Decsi Kiss János illusztrált, megkapóan szép egyívű, lendületes grafi­kákkal. A „könyv" az író munkásságának nagy részét felölei, több mint 2500 tételt tar­talmaz. A filmek számomra igazán nagyon sokat jelentenek. Ezért is jeletkeztem az ELTE magyar-esztétika szakára. Filmesztéta szeretnék lenni, s terveim között szerepel az is, hogy egyszer majd magam rendezzek filmeket. „Egy filmmel mindig jobban lehet hatni az emberekre, mint egy könyv­vel." Varga Deborah -t^s^ethi papír-írószer szaküzlet 7100 Szekszárd, Széchenyi u. 3ll Telefon: 19-425. Fax: 16-665 - Iskolafelszerelések, - Masters mause és Mickey mause iskolatáskák, - háztartási papíráru, - író-, és irodaszerek, - managerkellékek. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 9.00-17.30 óráig, szombaton 9-12.00 óráig. w Nyílt tér Anyák napjára fiam, Kővári István emlékére Fájdalmas nap május első vasárnap­ja mindazoknak, akik elveszítették gyermekeiket. Szomorúan nézegetjük emlékeinket, melyeket óvodás-, isko­láskorukban bájos félszegséggel nyúj­tottak át nekünk és boldog anyai szere­tettel ölelhettük magunkhoz drága gyermekünket. Csodálatos érzés volt az a tudat, hogy van egy kislányom és egy kisfiam, akik nagyon szeretik egymást. Csak örömet adtak nekünk és boldog lehe­tek, hogy én lehetek az édesanyjuk, és határtalan szeretettel vehetem körül őket. Sajnos a sors máshogy rendelte az életünk folytatását, kegyetlenül elsza­kította őt tőlünk. Emlékezem arra is, amikor már szinte felnőttként, sötéten ragyogó szemeivel rám mosolyogva virágcso­korral a kezében megállt előttem és azt mondta, „Isten éltessen anyucikám anyák napja alkalmából". Milyen bol­dogan nézhettem fel szép magas fiam­ra! Azt reméltem, hogy amíg élek ma­gam körül láthatom mindkét gyerme­kemet. Tíz éve, hogy Ő már halott, az anyák napja és minden nap azóta szomorú nap számomra, és mindazok számára akik eltemettük gyermekeinket. Gyakran találkozom régi óvodás-, iskolástársaival, barátaival, sok-sok kis­lány ismerősével, szívemet majd szét­feszíti a dobogás attól a gondolattól, hogy ők is részesei voltak rövid kis éle­tének, mely csak 20 éves koráig tartha­tott. Remélem, akik ismerték őt még nem felejtették el és gondolnak néha rá. Akinek élnek a gyermekei, végtelen boldognak és gazdagnak kell hogy éresze magát, mert az az élet rendje, hogy bennünket szülőket temessenek el a gyermekeink. Kívánok minden boldog édesanyá­nak szeretetteljes anyák napját, és gon­dolatban fájó szívvel és könnyes szem­mel kezet szorítok minden gyermekét gyászoló édesanyával, mert csak mi érthetjük meg igazán egymást. Kővári Istvánná Szekszárd, Kálvária u. 8. Farkas Béla plébános, kontra Baky Péter párbeszédről Szekszárdon az ilyen jellegű alkotá­sok (szobor, borkút stb.) ebben a fene nagy demokráciában az utóbbi időben úgy létesülnek, hogy páran eldöntik, hogy ez, és ide, aztán a többieknek kuss. Példa: a Találka téri úgymond bo­hókás szobor amit „nehezen fogadott el a város" hangoztatják még ma is ille­tékesek is, ott van. És kérem azért mert hangoztatják, talán elfogadtuk? Nem. De mit tehetünk? Elvigyük? Gyakran járok arra és hallom még ma is a meg­jegyzéseket, de még olyat, akinek tet­szene nem hallottam. A borkút. Hát az biztos nagyon el­kel, nem isznak az emberek eleget, ösz­tönözni kell őket. Eger, Tokaj, Villány, Badacsony, Szekszárd az idegenforga­lom már az odaérkezése előtt kell hogy ismerje, és ismeri is, és minél jobb lesz a minőség annál inkább jönnek kós­tolni. Tokajból félliteres szép üvegekben hoztam, és az ismerősök kóstolván be­ígértek maguknak egy tokaji kirándu­lást, és ott nincs borkút. Van viszont Józsi bácsi, Feri bácsi nemes penésszel szépen takart pincefal, az állandó nagy villanyfény árt a penésznek, de azért a látogató látja a hordókat, beleszippant a kellemes penész és bor illatába, és elöl, a jó nagy présházban asztaloknál friss pogácsát és jó tokaji bort fogyaszt­va 10 perc elteltével vidám nótázgatás­ba kezd a busznyi idegen turista, Nem keres az ember ilyen helyár borkutat, csak a híre után ajó bort, és a jó hangulatot. Egyébként plébános úr, önnel ér­tünk sokan egyet! Tudunk olyan országokat, városo­kat, ahol makett formájában, esetleg több művész is bemutatja munkáit és a város lakói szavazhatnak, és az alkotás helyéről is. Talán ez a demokrácia, amit így mi még most sem gyakorolhatunk. Pedig ha közpénzekből finanszírozzák az ilyen döntéseket, talán lehet a polgár is véleménynyilvánító. Ezt az írást egy nem vallásos, de hí­vő asszony írta, aki Tokajban az írás elején leírt helyeken járt, de mégsem borissza, sőt az éves össz. alkoholfo­gyasztása kb. 2 liter, de véleménye van, mint bárki másnak, csak nem fog mindenki tollat. _ Frei Mária Szekszárd

Next

/
Oldalképek
Tartalom