Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-02 / 17. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. MÁJUS 2. Czanka visszatérése az európai csúcsra 315! - mit lép erre Ázsia és a minidaru? Egy röpke év - minő változás. Tavaly ekkortájt fejeződött be a szekszárdi súlyemelő Európa-bajnokság. Vágyaink, reményeink dobogóján - no és a realitásán is - ott volt Czanka Attila is. Aztán egy csalódással felérő ötödik hely lett belőle. Furcsa volt tudomásul venni, hogy az a Phesalov vitte véghez a világraszóló szenzációt jelentő trónfosztást (ő győzte le először a török Sülejmanoglut) - nem pedig a „mi fiunk". Czanka pályafutását végigkísérő tollforgató e pillanatokban már amolyan keserédesen emlékezett '90 őszére, amikor a magyar állampolgárságra váró szekszárdi súlyemelő a lelátóról figyelte a budapesti világbajnokság eseményeit, miközben tett egy klasszisokra jellemző ígéretet: első magyarországi versenyén többet fog emelni, mint a világbajnok Phesalov. Betartotta ígéretét... Ezek után már nem kellett ígérni, a magyar - ezen belül különösképpen a szekszárdi - sportközvélemény valamilyen frenetikus, semmi mással nem mérhető diadalra várt. Attila is! Add uram Isten, de mindjárt, gyorsan, frissiben. Ilyen pszichés ráhangolódás után már az első sikertelen kísérlet kudarccal ér fel - nem beszélve a másodikról, harmadikról. Szurkolók, a sajtóérdeklődők sokasága már feladta, lemondott róla - már ami a szűkebben vett világelitbe kerülést illeti, -, kezdte leírni az erdélyi fiút. Elfelejtettük, hogy Attila szavatartó ember... íme teljesült a már-már mesebelinek számító ígéret: olimpiai sportágban megszületett Szekszárd első Európa-bajnoki aranya. - így utólag az arany fényében már nyugodtan elárulhatod: a nagy bulgáriai sivárságban, magányosságodban miben reménykedtél? - Mindenképpen abban, hogy magyarként most leszek a legjobb. Ahogy napról napra egyre meggyőzőbben erősebbnek éreztem - talán álmomból fölkeltve is képes lettem volna jó gyakorlatokat produkálni, teljesen mindegy volt mikor edzettünk -, úgy kalandoztak gondolataim a dobogó felé. Ez a tudat, ez a bizsergő várakozás segített abban, hogy elviseljem az öthetes távollétet, feleségem hiányát. - A korábban általad is bírált szakmai háttér mitől változott számodra előnyössé? Az olimpiát követően eléggé kusza állapotok uralkodtak a sportág háza táján. - ...Ennek volt egy kimondott előnye is: hosszú hetekig idehaza a klubomban készülhettem. Szép csendben, szerényen. Aztán egy olyan szövetségi kapitány (Juhász István - a szerk.) keze alá kerültem, akit azok közül, akikkel találkoztam Magyarországon, a legnagyobbnak tartok szakmailag és más tekintetben is. Egy olyan együttműködés alakult ki közöttünk, amelyben az én véleményem, megérzésem is sokat számított, s ennek megfelelően módosítottunk az edzésprogramon. Ezúttal egy olyan sikeres klubedző került a válogatott élére, aki már világbajnokot is nevelt, s ért a sportolók nyelvén. Szóval személy szerint nekem jóra fordultak a dolgok. - Még az az átkozott könyököd is. Miféle speciális gyakorlatokkal erősítetted meg? - Rájöttem, hogy nem óvatoskodni kell vele, hanem komolyabb súlyok emelgetésével odaerősíteni. Ez adhat védelmet. - Azért vannak olyanok, aki szerint csak az lenne az igazi megoldás, ha megműttetnéd... ? - Túl nagy a rizikó. Láthatod, a másik Szulejmanoglu, a Hafiz sem jött a műtéttől igazán rendbe, állandóan kínlódik és vigyáznia is kell a műtött könyökére. - Tényleg, úgy van, ahogy mesélik a bennfentesek: egy fölösleges virtuskodás, nagyképűsködés áldozata lettél még a szöuli olimpián? - Igen. Még a dobogóra lépésem előtt bejött a bemelegítő terembe a román sportminiszter, amire az edző -, hogy megmutassa milyen erősek is a súlyemelők - helyből szakíttatott velem 130-at, majd rögtön ráküldött 140re - reccs!... így volt... Az olimpiát követően félévre jöttem rendbe. (Akkor melegében még talán segíthetett volna egy műtét? - a szerk. meditációja.) - Azon, hogy Európa-bajnok lettél, a súlyemelővilágnak nincs mit csodálkoznia, hiszen még román színekben három évvel ezelőtt az lettél, ám az összetett eredményed, a 315 az... tudtommal az idén eddig nemcsak Európa, hanem a világ legjobb eredménye!... - Szépen fölémentem a három mázsának. Úgy tudom, mert olvastam, hogy az Ázsia-bajnokságot egy teljesen imseretlen kínai 307 kilóval nyerte. De nem bízhatom el magam, mert a kis súlycsoportokban - így az enyémben is - rengeteg ázsiai versenyző van, bármelyik pillanatban feltűnhet egy verhetetlen klasszis, mint amire már volt példa. - Ezzel máris a novemberi melbourne-i világbajnokság esélylatolgatásánál vagyunk. - Naim Sülejmanoglu nem véletlenül még mindig világuralkodó. Az EBét kihagyta, de vébén úgy erőfelmérő gyanánt biztos ott lesz. Úgy hírlik nemcsak Atlantában, hanem 2000-ben is indulni akar az olimpián! Ő majdhogynem legyőzhetetlen. A kiszámíthatatlan ázsiaiakról már beszéltem. S szófiai ellenfeleim közül ne feledkezzünk meg az oroszból göröggé vált Leonidiszról, rá nagyon kell figyelnem. Helyezést nem mondok, inkább kilókat. Az augusztusi Világ Kupa fordulóra, a Húsos-kupára szeretném elérni a 320at, úgy, hogy a lökésben megcsinálom a 175-öt, ami már most bennem volt. A vébéig, novemberig pedig valahogy a másik ötöt. Ennyit feltétlenül érzek magamban. - Bizonyára nyomós okod van rá, hogy volt elnöködet valamennyi sajtóorgánumban felmagasztalod. Az ő fénye akaratlanul is nem kisebbíti azok érdemeit, akik még tettek érted? - Akárhogy, akárhonnan nézzük, vezető szerep az övé. Először majd két évet szánt rá, hogy kapcsolatot teremtsen velem. Titokban találkoztunk, elbújva a versenyhelyszíneken, a szaunában itt-ott. Letelepített, menedzselt, amit ígért mindent teljesített. Akiknek még köze van a sikeremhez, a már említett szövetségi kapitányon kívül: a két klubedzőnek: Kovács Vilmosnak és Farkas Istvánnak, no és hálával tartozom a roppant szimpatikus új szakosztályvezetőnek, Becze Istvánnak - főleg azért, mert a feleségemnek sokat segített. - Ez az EB-győzelem a MOB-tól, OTSH-tól, a szövetségtől, klubtól, a várót^ tói hozhat annyit a konyhára, hogy a Czanka Attilából lakástualjdonos lesz? - A civil életem nagy vágya, hogy megvásárolhassam ezt az Arany János utcai harmadik emeleti lakást. Ha éhhez megkapom a segítséget és hamarosan saját otthonunk lesz, akkor nincs az a csábító ajánlat, amiért elhagynám Szekszárdot. Egy röpke év minő változás? Czanka „másodvirágzása", a mélyről újra feltörni képes klasszisokra emlékeztet. Remélhetőleg Melbourne csak megerősíti ezt a feltételezést. BÁLINT GYÖRGY „Hars fjeit adott A helyi szinten gazdag pályafutása során legendáriummá váló jelenlegi kosaras utánpótlásedzőt, Harsányi Marit a KSC Szekszárdhoz való visszatérése után (szűk két év telt el) most látom másodszor egy picit örülni. (Az első az volt, amikor tavaly ősszel „feltámasztotta" a már eltemetett utánpótlás Szekszárd-kupát.) Csipetnyi örömének ezúttal olyan „prózai" oka van, hogy általa a diákolimpia területi döntőjére felkészített csapat, a Garay Gimnázium szakítva az immáron több mint egy évtizede tartó dicstelen hagyománnyal: ezúttal nem a futottak még kategóriájában szerepelt, hanem a BEAC-ot és a PVSK-át fémjelző iskolák mögött volt a harmadik helyen. - Csupán három úgymond menő volt a csapatban, a lányom, Noémi, a Csordás Renáta és a Nagy Réka, így nem sok esélyt adtam magunknak, nos ehhez képest... Lám mit tesz, ha valóban csapatot alkotunk és elveszett labdát nem ismerve küzdünk. A győztes Kaffka ellen (BEAC) feljöttünk nyo^| pontra. V Harsinak persze vannak szép emlékei a garaysokkal az országos döntőről is. A dobogóra került Támer-féle csapatot - nyolcvanas évek eleje!... - ő is vitte. Mint mondja, nagyon nem szeretné, ha az lenne az első, s egyben az utolsó is... Szevaszkupa A Dunaferr-Szekszárd (0-0) mérkőzésen munkatársunk 0-6-ig a következőképpen látta az SZPSE játékosainak a teljesítményét: Mausz (4) - Koller (4), Dzsinovics (3), Agapov (3), Nagyfalusi (4) Naumkin (3), Bozsér (2), Kvanduk (3), Kalmár (4) - Varga (2), Horváth P. (1). Csere: Mészáros (3), Pilisi (2). A csapat 28 ponttal 24-18-as gólkülönbséggel a 3. helyen áll. i