Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-10 / 1. szám

4 * , SZEKSZÁRDI USARNAP 1993. JANUÁR 24. Felhőjárók Grófok a kosárban Amikor a teveli határban a lucernaföldön landoltunk, azt mondtam: ez volt életem első és utolsó hőlégballonos utazása. Amikor a Prométheusz parkból felszálltunk, - második utazás azt mondtam: de szép, ezt még élvezni is lehet. Amikor ezeket a sorokat írom, alig várom, hogy újra felemelkedhessek a léggömb kosarában. - Ezzel mindenki így van - neveti el magát Takács Tibi, a szekszárdi hőlégballonos csapat egyik kapitánya. - Gondolom álmodtál is róla... - Álmodtam? Rémálmom volt! Ahogy ott lebegünk ezernyolcszáz méter magasan néhány vékony dróton felfüggesztve. - Ne feledd, hogy azok a legerősebb acél sodronyzsinórok voltak. És azt se, hogy Magyarországon komoly ballonos baleset még nem volt. - No de a leszállás, az sem volt leányálom... - Peched volt. Akkor tényleg nagyon erős szélben repültünk. Azért is mentem neki a fasor fáinak, hogy fékezzék a földet érés lendületét. Egyébként-is szerencsésen földet értünk. Nem kell aggódni, még senki sem maradt fönt. - No igen, földet értünk. Emlékszem a lucernaföldön még vagy harminc métert vonszolt a ballon, mire megálltunk. Porosan, koszosan, kék-zöld foltokkal tarkítva, de boldogan, hisz szerencsésen landoltunk. * „Történelmünk első sikeres ballonutazása hősének leszállása után, csodálattal adózva cselekedete nagysága előtt, XVI. Lajos francia király nemesi címet adományozott. Lehetővé tette részére, hogy ballonjából körbetekintve maga határozza meg jövendő birtokának határait. Ennek a birtoknak - a kor szokásai szerint - grófjává avatta." Egy adománylevélből idéztem, amit mindenki megkap első ballonos utazása emlékére. A hagyomány tovább él, ma is mindenkit, aki először emelkedik fel a földről hőlégballonon, a léghajó kapitánya földet érés után ballonostárssá avat, egyben grófi előnevet adományozva elvégzi a beavatási szertartást. Az új léghajós térden állva vesz részt a szertartáson, amit a kapitány celebrál. - Megjelöllek a tűzjegyével, ami bennünket mindig magasba emel, hogy általa nagy ballonutazásokat tegyünk a levegőtengeren át - mondja, és közben meggyújtja az avatott egyik hajtincsét. - Megjelöllek a Föld jegyével, mely bennünket a hosszú utazások után mindig visszafogad - mondja és egy marék földet szór az új ballonos fejére, abból a földből, amit a földet érés után a kosár alól markoltak. - Megpecsételem e két jegyet ballonos őseink szeretet italával, mely újonnan nyert előneved keresztvize is legyen - mondja. Ekkor jön a pezsgőbontás, amelynek minden buboréka a ballont idézi. Ebből természetesen bőven jut az avatott fejére, no és a poharakba is. „Ballonos társunkká fogadlak. Egészségedre" - fejezi be a szertartást a kapitány. Jelen sorok írója első utazása után mivel a teveli határban, egy lucernaföldön landoltak, a gróf alsóteveli Lucernásréthy előnevet kapta. - Legutóbb a Viking-bajnokságon indultunk - emlékezik Takács Tibor. Ilyenkor először elindul a róka, - egy légballon, amely kihelyezi a célpontokat, - a versenyben résztvevőknek ezt kell a lehető legjobban megközelíteniük. - Hogy lehet ezt mérni? - Egyszerű. Ha sikerül a célkereszt fölé repülnünk, kidobunk egy jelzőszalagot. Azon súly van, általában babzsák. ami pont oda esik, ahova kidobtuk. A versenybírók csak a célkereszttől való távolságot mérik. - Miért éppen babzsák? - Tulajdonképpen mindegy lenne, de kell, hogy súlya legyen, hogy ne vigye el a szél. Babot biztonságtechnikai okokból teszünk, ha véletlen valaki alá kerül, mégsem sért úgy, mintha kaviccsal, kövekkel lenne tele a zsák. - Úgy tudom, legutoljára majdnem győztetek... - A Cserhát dombjai, hegyei között volt a verseny. Végig vezettünk. Már csak ötszáz méterre voltunk a céltól, amikor egy hegyek közül kiugró légáramlás eltérített. Végül örültünk a háromszáz méteres dobásnak is. Ez pedig csak a tizenhetedik helyezést jelentette. - Drága dolog a hőlégballonos utazás, a verseny. Miből tudjátok finanszírozni? - Ez a legfőbb gondunk. Mióta a BHG megszüntette a támogatásunkat, magunkra vagyunk utalva. Ezt a sportot támogatás nélkül nem lehet űzni, ezért nyakunkba vettük a várost. Előbb a Kovima Kft.-től kaptunk pénzt, újabban pedig a városi önkormányzat is támogat bennünket. - Mivel tudjátok ezt viszonozni? - A legutóbbi nemzetközi versenyen már a városi címerrel repültünk, azonkívül pedig minden partnernek adtunk szekszárdi zászlót, emléktárgyakat. Igyekszünk a város hírét, adottságait, az itteni turizmusban rejlő lehetőségeket propagálni. Az igazi egy ide, azaz Őcsénybe szervezett nagy, nemzetközi hőlégballonos találkozók lennének. - Valamikor vitorlázórepülő voltam emlékezik Morvay Tibor, a másik kapitány. - Orvosilag nerfl feleltem meg, azért kellett abbahagynom a repülést. Az eset pikantériája, hogy most a hőlégballonosokkal szemben sokkal szigorúbb az orvosi vizsgálat és mégis alkalmas lettem. Letettem a kapitányi vizsgát, most már egyedül is repülhetek. - Drága sport ez. Hogy egy versenyen ketten repüljetek hány ember munkája, mennyi pénz kell? - Legalább még két ember a földön is kell. A felszállás segítése, a követő gépkocsi üzemeltetése ember- és pénziJfe nyes. Nem akarok számszerűen nyiü^ kőzni, mert pontos adatot nem is lehet mondani. De, üzemeltetni kell a kísérő gépkocsit, abba benzin, olaj, hűtőfolyadék, szervizelés kell, a ballon egymillió Ballonos társunkhoz Ha gondolád, amelyben állsz már száll a Föld felett, kitárul fenn a láthatár, szárnyal a képzelet. A nagy magasság int nekünk: gyere-gyere-gyere! Itt fenn gömbölyű már a Föld! Lent felhők tengere! A Föld elenged, s vissza vár, emel a láng heve, sok új barátod integet. Ha földet értél átölel, s feldob a sok barát, megosztja veled ösienk szeretett italát! A pezsgő gyöngyök szállanak, ize égbe emel egy hajtás hátra fejeden, s üres már a kehely. A sok új társ mind elfogad: Ballonos vagy te is! Tiszteld a ballont míg csak élsz, hisz az a „mennybe visz"! Csomagolni mindenki segít