Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-17 / 2. szám

12 * , SZEKSZÁRDI USARNAP 1993. JANUÁR 24. Jöhet érte a svéd korona is Jönköpingben feltűnt a kínai - Van információ mégpedig hitelt érdemlő - a kalandos úton Szek­szárdról eltűnt kínai asztaliteniszező nőről, Wang Xuxia-ról. Mercsényi Gyula, a Szekszárdi Húsipari SE ügyvezető elnöke - aki nem mondott le arról, hogy kinyomozza a levélben „kamuzó" lány tartózkodási helyét, és érvényesítse a szerződésben leírtakat - megerősítette lapunk korábbi felté­telezését, miszerint Wang Svédor­szágban van. (Bizonyára annál a Svédországban élő kínainál, aki egy alkalommal - a kellő útiokmányok­kal nem éppen hiánytalanul ellátva Szekszárdon is meglátogatta Wan­got.) - A két „dobbantása" után nem sokkal sorra kerülő Sárköz-kupán ju­tottam olyan információkhoz, hogy Németországot ugródeszkaként hasz­náló játékosunk - a nemzetközi elő­írásoknak is megfelelő munkaszerző­dése egyébként 1993. június 3-ig köti hozzánk - Svédországban, mégpedig Jönköpingben tartózkodik - mondja Mercsényi Gyula. - Továbbá arról is van tudomásunk, hogy a kínai szö­vetségtől már meg is kérte a játéken­gedélyét, amit meg is kapott, emléke­zetéből teljesen kitörölve a magyaror­szági időszakot. A magyar szövetség segítségével és természetesen nem­zetközi közbenjárással megpróbálom letiltani a játékjogát és tárgyalási po­zícióba késztetni. Ahogy az elnök hangjából kive­szem, ő mintegy megváltási árként kisebb köteg svéd koronával is ki­egyezne. Sáth Gyula persze örökre megbocsátana Wangnak... csak arra az átkozott tavaszi három-négy ­köztük a Tolna elleni sorsdöntő mér­kőzésre térne vissza. Akár a zöld határon is... A város kitűnőségei Csütörtökön délután öt órakor Ünne­pélyes külsőségek közepette - sportve­zetők, edzők, szponzorok jelenlétében adjuk it a díjakat, az Alisca Hotelben a Szekszárdi vasárnap közvélemény-kuta­tása (Ki volt a város legjobb női és férfi­sportolója 1992-ben?) két győztesének, melyeket lapunk ajánl fel. Meghívtuk az olvasói voksokat szép számmal kapott eredményes és népszerű sportolókat is, akik közül többen - legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint - nem mennek m^jd haza üres kézzel. A rendezvénnyel alkalmat kívánunk teremteni a köteüen cseverészésre, meggyőződésünk ugyanis, hogy a népszerű sportemberek - pedig kisvárosról van szó! - nem ismerik egy­mást. Teszler, mint utánpótlás-reformer „A formai váltás a tartalmit is magával hozná" Teszler Vendel régi jó szokását máig megőrizve behatóan foglal­kozik az utánpótlás-nevelés szer­vezeti és szakmai kérdéseivel. Öt­letéből, javaslatából - a bajnoki rendszer átszervezésére vonatko­zóan - mára már csomagterv lett, amit az NB Il-es liga magáénak vall. Kérdés, hogy mit szól hozzá az élvonalbeli csapatokat tömörítő liga, és az MLSZ elnöksége, mely­eié kerül hamarosan az anyag. De miről is van szó? - Úgy látom - de most már látjuk - innét az NB II. „égtájáról", hogy eléggé fárasztó, energiapazarló és az utánpótlás-nevelés végcéljának sem igazán megfelelő a fiatalok jelenlegi bajnoki rendszere. Mi dél-dunántú­liak régóta mondogatjuk, hogy a terü­leti elv alapján régiós bajnokságok kellenének a mostani, a gyerekeket hetente az ország átutazására kény­szerítő rendszer helyett. - Mindenféle szakmai érv nélkül életképes elképzelés lenne, ha a költsé­gek lényegesen csökkennének... - Mivel az MLSZ utánpótlás bi­zottsága egyszer már megtorpedózta a javaslatot, úgy gondoltam: remek csalétek lesz, ha feketén-fehéren be­bizonyítom, hogy mennyivel csök­kennének a költségek. Matematikám megsúgta: nem lényegesen! A föld­rajzi elképzelés alapján kialakított hat régióban nyolc NB l-es és NB Il-es csapat alkotna egy csoportot, minek­után ősszel és tavasszal is kétszer ta­lálkoznának a csapatok. - Akkor jöjjenek a szakmai ténye­zők... - A több mérkőzés már önmagá­ban is hatékonyabbá teszi a felkészí­tést, a kiválasztódás folyamatát nagy­ban segítené. Ez utóbbit azért is hangsúlyoznám, mert ebben a szisz­témában az szerepel, hogy az ifik és a serdülök mellett bajnoksága lenne a 10-12 éves korosztályt felölelő gyer­mekkorcsoportnak. A buszon kell, hogy legyen helye a gyakorlatilag kis­pályás mintegy tíz gyereknek. Bein­dult ugye az alapok alapját jelentő 6-10 éveseket tömörítő Góliát-moz­galom. Hogy a nagy pályára való átté­résig ne legyen törés, ki kell eszelni valamit, hiszen ezek a gyerekek imádnak játszani, versengeni, s a mozgástanulás szempontjából egy nagyon fogékony korban vannak A férfigyőztest, mint a legjobb magyar országúti kerékpárost, fölös­leges bemutatni. Tekintettel a bicikli szekszárdi népszerűségére, százak, ezrek szimpatizálnak vele - nem csu­pán egy nyári Mecsek-kupa avagy Gemenci Nagydíj erejéig. így távozó­ban immáron Szolnoknak pedálozva sem feledkeztek meg róla, s nem is fognak egy darabig, hiszen ittmarad a városban, a megszokott országutakon - időnként a megszokott társakkal, tréningezik. Marad minden a régi­ben, csak a cégtábla változott. Saj­nos... - Megegyeztem a szolnokiakkal, a két klub között sincs megoldatlan ügy, így gyakorlatilag a Szolnok ver­senyzője vagyok már. Szerződésem szerint - edzőtáborozás ürügyén ­harminc napot leszek Szolnokon, a többit itthon, illetve a versenyeken. - Ki mondja meg: mikor mit kell csinálnod? - Tulajdonképpen a magam edző­még. Az ő versenyeztetésükkel gya­korlatilag teljes lenne az utánpótlás­korúak bajnoki rendszere - leszámít­va a 12-14 év közötti gyerekeket, amikor a nagypályára való átmenet időszakát éljük Magyarországon. Ez­zel teljesen feltérképeznénk az emlí­tett korosztályt, nagyban megköny­nyítve a mindenkori serdülő C-válo­gatott edzőjének dolgát. Nemcsak az­zal, hogy a hat csoportelső egy nyári MLSZ-torna keretében - ez egyéb­ként terveink szerint a serdülőknél és az ifiknél is így lenne - döntenék el a bajnoki helyezéseket, hanem még valósabb képet kaphatna a tehet­ségekről az edzőktől, mert a ré­je leszek, a saját tapasztalatom lesz a döntő minden kérdésben. Haris Ká­roly, a szolnoki tréner nem szól bele, legföljebb egyeztet. Összemixelek va­lami speciális jót abból, amit itthon Szekszárdon és a válogatottnál lát­tam, tapasztaltam. - Abszolút értelemben profiként kezelnek, de az érem másik oldalán... - Nyernem kell minél többet - ter­mészetesen idehaza. Ha megőrzöm je­lenlegi pozíciómat - amire megvan minden esélyem - nagyon jól járhatok. Fizetnek az eredmények: két magyar bajnoki cím - nem mindegy melyikről van szó. Százezer forintot is érhet. Óriási változás ez az ösztönzőrendszer­ben. Voltam már háromszoros bajnok is, amiért a szövetségtől, a klubtól, a szponzortól együttesen nem vehettem föl tizenötezret. - Mostanában mintha az anyagiak bűvkörében élnél... - Most már 21 éves koromban ar­ra kell törekednem, hogy addig vált­giókban mindenki ismerné a többi csapatot is. - A serdülőknél és az ifiknél a ja-gi vaslat ellenzői nem látják ennyire * krisztálytisztán a változtatás hasznát... - Aggódnak amiatt, hogy nem lesznek annyira „vérre menő" mérkő­zések mint most, esetleg valamelyest hígulna a mezőny, ami szerintünk a játékosok fejlődését a korosztályos válogatottnak nemzetközi eredmé­nyességét negatívan befolyásolhatná. Alapvetően nem vetel el ezt a feltétele­zést, de én a céleszköz problematika alapján közelítek a kérdéshez. A végcél ugye a képzett, hadra fogható kész játé­kosok sokasága, nem pedig a pillanat­nyi, eredményességi szempont. Oldani kell azt a görcsösséget, mechanikus fut­ballt, ami már serdülőinket is jellemzi. Még több játékkal, az egyéniségek ki­teljesedése végett! sam aprópénzre a tudásomat amíg le­het, akár szépen hangzik, akár nem. Jó lenne persze abból a szerintem nem rossz olimpiai 53. helyből még jócskán lefaragni, de jólfésült „púder­szöveg" helyett azt mondom: ez már csak elméleti esély. Én eddigi pálya­futásom során már-már a szervezete­met teljesen kizsigerelve edzettem, készültem, sokkal több már nem le­het bennem nemzetközileg. Ki fo­gom adni magamból ezután is ami bennem van, ha lazítok, itthon is a fejemre nőhetnek. - Az itthoni üldözőboly névsora? - A szolnoki klubon belül Herrschmidt, Csorvási, Molnár - há­zon belül is lesz harakiri - Csepelről Vida és Kiss... - ...és a szekszárdi reménységek közül valaki, mondjuk Islstecker, csakúgy dafke alapon. - Ha ilyen szégyen bekövetkezik, akkor... megeszem a biciklissapká­mat!... Steig: marad, de Szolnoknak pedálozik t 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom