Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-28 / 12. szám

29 , szekszárdi 1993. MÁRCIUS 28. VASÁRNAP Aki A-t mond, mondhat B-t is... Agonizál a píngpongcsapat Tizennégy zakó... és mindössze egy győzelem - ez a számok nyelvén megvonható szégyenteljes mérlege az asztalitenisz NB I A csoportjában kínokkínját megélő Húsipari SE csapatának. Az már tragikomikumba hajló, hogy a KSI ellen (tőlük van ősszel az egyetlen győzelmük) is „elvéreztek". Ezek után a Kaposplast, a Hejőcsaba és az Orosháza ellen már nem lehetnek illúziói Sáth Gyula csapatának. Az maga lenne a csoda, ha megúsznák a kiesést. Pera jelenlegi viszonyok - ez alatt a financiális és a szakmai természetűek egyaránt értendők - közepette nem hordoz különösebb perspektívát a bentmaradás ténye. Ami - tegyük hozzá gyorsan - a játékosanyag erősségének ismeretében az immáron rossz emlékű Wang nélkül is - minimumelvárásnak kéne, hogy legyen. Osztja ebbéli véleményünket a kudarcsorozattól „nyomott hangulatú" jobb sorsra érdemes tréner, Sáth Gyula. Ettől még inkább aktuális a letámadó stílusú kérdés: - Mit vállalsz magadra a kudarcból? - Nem én ütöm a poént, de Tihanyi Zsemlye, Mausz gyengélkedéséért kétPá, pá Tihanyi? ségtelenül terhel felelősség. Gondolkodás nélkül visszaadnám a szakedzői diplomát, elkezdenék kételkedni a tapasztalataim helyességében, ha úgy mondanak csődöt, hogy nap mint nap velem készülnek. Ott voltam naiv, zöld fülű, hogy belementem: külön készüljenek, s gyakorlatilag csak a meccsre érkezzenek. Különösen a profinak szerződtetett Tihanyi esetében kellett volna ragaszkodnom a klubedzéshez. Ha egy profi nem hozza magát, attól a lehető leggyorsabban megválnak. - Bár még vissza van két-három forduló, alighanem elválnak útjaink. - A többi „levelezővel" mi lesz? - ha aktuális lesz egyáltalán a későbbiek során női pingpongról beszélni? - Való igaz, a legnagyobb bizonytalanság érzése lengi körül a szakosztályt, a klubot. Ennek ellenére a lehetőségekhez viszonyítva mindent megkapunk, megkapok, a vezetésre nem testálok rá semmit a kudarcból. Jós nem vagyok, csak edző. Vegyük alapul: ha vegetálva is, de tovább létezünk. Zsemlyét - ő azért nem volt annyira egyértelműen rossz, szerencsétlen olyankor nyert amikor nem kellett volna Mauszt - a szülés miatt sokat kihagyott - nem küldeném el. Mellettük szóba jöhetne állandó játékosként az idén perifériára szorult Pilisi, s az utána következők. - Ez a csapat mire lenne jó? - A B-ben - hangsúlyozom, ha velem készülnek - az első két helyre. De itt, ebben a sportágban az A vagy a B csoportnak nincs anyagi és erkölcsi értelemben minőségileg, megítélésben differenciáló szerepe, mint például kézilabdában vagy a kosarasoknál. A följutással semmi nem változott meg körülöttünk. Az én elképzelésem az, hogy a felnőttgárda jövőjét illetően az, hogy akkor erőltessük, ha olyan csapatot tudunk összehozni, amely a nemzetközi kupaszereplés jogát képes kiharcolni. Különben, aki A-t mond, mondhat B-t is. Erre saját erőből is jók vagyunk, s ez a gárda kitűnő lehet az újonc korosztályban már magukat sokat sejtetően megmutató helyi pingpongpalánták fejlődésének gyorsításában. Úgy mint a csapat, úgy mint edzőpartnerek. A bennük rejlő tehetség az igazi gyógyír a felnőttek okozta kudarcsorozatra. Április 3-án szombaton Újra Amíg - jövő hónap közepe - beindul, majd felpörög a triatlonidény, addig az e sportágból rokonított duatlon viszi a prímet, hangol rá a küszöbön álló versenyidényre. S a triatlonhoz hasonlóan e sportágnak is jut szerep a szekszárdi sportpalettán. Még télvíz idején volt itt egy jól sikerült országos idénynyitó. Aminek, ha úgy tetszik egyenes folytatása a jövő szombati produkció - a megyei triatlonszövetség és a Privát Sport Bt. „tolmácsolásában"... íme a Szekszárdi Duatlon és Banánkupa (ez a tíz éven aluliak különversenye) „menükártyája" nem csak triatloSZEVASZ-kupa Az Ajka-Szekszárd (1-2) mérkőzésen tudósítónk 0-6-ig a következőképpen látta az SZPSE játékosainak a teljesítményét. Antunics (3) - Pilisi (4), Dzsinovics (4), Agapov (4) - Koller (3), Bozsér (3), Mészáros (4), Kvanduk (3), Kalmár (4) - Varga (4), Horváth P. (3). A szekszárdi csapat 21 ponttal a negyedik helyen áll a ZTE csak gólkülönbséggel előzi meg. Kulissza Kész röhej, ami a húsosok újsütetű súlyemelő tehetsége, Farkas Zoltán körül zajlik. Ha jól számolunk a negyedik nagy világverseny következik, melyen azért nem vehet részt a csaknem két éve áttelepült erdélyi fiú, mert nincsenek meg a magyarságát dokumentáló legfőbb okmányok. A szekszárdi klub már közvetlenül - közvetve kilincselt a magyarsportdiplomácia legnagyobbjainál, nevezetesen dr. Schmitt Pálnál és Aján Tamásnál, de erőfeszítéseinek nincs különösebb látszata. Illetve a végeredmény ismeretében az: mintha a szövetségben és a klubnál ölbe tett kézzel ülnének... Noha valójában a kezeiket tördelve sóhajtoznak. Mert ugye az utóbbi világversenyeken igencsak mélypontra jutott sportágnak nagy szüksége lenne - felnőtt viszonylatban - valami értékelhető eredményre. Éremre jó versenyző ugyebárritka, mint a fehér holló. Farkas Zoli, mint az egyik - talán az egyetlen? üdvöske, dolgozott a táborban, idehaza. A jóval a két és fél mázsa fölötti összetett eredménye - erre az 54 kilóra lefogyva is képes - dobogóra, éremre is jó lehetne.... A szófiai felnőtt Eb-n is.... Hogy a magyar állampolgárrá válás időtartama egyes esetekben mitől gyorsabb, avagy kínosan lassúbb az átlagosnál, ennek megfejtésére nem vállalkozhatunk, tartok tőle, hogy erre a legilletékesebbek sem tudnának kielégítő választ. Élek a gyanúperrel: még mindig a Jöhtről odahatás képessége" a legperdöntőbb az ügymenetben. Különben?... A veszprémi volt orosz kézilabdázók aligha válhattak volna előbb magyarrá, mint az erdélyi fiú... Duatlon nistáknak. Távok; s a velük járó korosztályok: szuper mini (100 m futás, 600 m kerékpározás, 100 m futás) - újonc. Gyermek táv: 1 km f., 5 km k., 1 km f., gyermek. Sprint táv: 2,5 kmf., 15kmk., 2,5 km. f. - serdülő és ifjúsági. Rövid táv: 7 km f., 35 km k., 3,5 km f. - junior, felnőtt, senior I., senior II. A rajtidők: szupermini táv: 10.30, gyermek 10.45, sprint és rövid táv: 11.15. A versenyközpont a városi sportcsarnoknál lesz, itt lehet nevezni. A részvételi díjak: gyermek táv 40 Ft, sprint táv 140 Ft, rövid táv 240 forint. A szervezőbizottság 36 ezer forintot és ugyanennyi értékben díjakat oszt szét a helyezettek között. Sportműsor Szombat: Kézilabda NB I B: Áfor-Szigma KSC(ll) Vasárnap: Labdarúgó NB II: SzekszárdRákóczi FC (15) Ingyen adjuk, csak már vigyétek!"... fV kis Steig dacossága Háládatlan szerepkör az, amikor valakinek a testvére az ország legjobbja, s ő ugyanazon a sportágban próbál szerencsét. Ennek árnyoldalát érezhette ezen a héten a Steig kerékpáros fivérpáros fiatalabb, névtelenebb tagja, Gábor. A biciklis eseményeket figyelemmel kísérők ugyanis az idénynyitó országúti versenyen rangos mezőnyben kivívott harmadik helyet a favorit bátyusnak tulajdonították. Ami az ő esetében különösebb „hasraesést" nem igénylő evidencia... lett volna. Mert ez a „bronz" a szintén szolnoki színekben pedálozó öcskösé, amivel a'110 km-es verseny nagy meglepetését szolgáltatta. No és a kellemetlent azoknak, akik még úgy tudták: ő még szekszárdi színekben teker. - Nézd, azok után, ami 90 után velem történt, ahogy „keresztbe tettek" nekem a szekszárdi klubnál, el kellett mennem. A bátyám mögött én is ott voltam a feltörekvő tehetségek között -jó eredményekkel. '90-ben azonban utolért a biciklissors: egy versenyen nyílt szárkapocs-csonttörést szenvedtem - egy platinát építettek be, amit nem régen vettek ki. Nyilván ezt a sérülést megsínylettem '91-ben, de negatív utóhatását még tavaly is éreztem. Úgyhogy, amikor olyan „dumát" hallasz rólam, hogy önkényesen megtagadtam edzéseket és fél távnál vagy még korábban visszafordultam - volt ilyen - akkor ezt ne a lustaság, a csökönyösség számlájára írd - ha lehet... - Ha jól tudom, nem elsősorban szakmai természetű gondjai voltak veled a klubvezetésnek, hanem gyakori ellentmondásod, szókimondásod okozott konfliktust, amit többnyire nem diplomáciai stílusban hoztál Arató Vilmos és Schneider Konrád tudomására. - Én ezzel tisztában vagyok. De azt a versenyzőnek „kuss" legyen helyzeteket nem tudtam máshogyan elviselni. Azután a '91-es, a sajtóban is nyilvánosságot kapott egy versenyt követő pénzelosztási história után - melynek kirobbantója voltam - megnézhettem magamat. Tavaly se váz, se kerékpár, se az eredményeim után dukáló prémium. Lapátra tettek olyan szlogennel: a Csabi mellett őt ingyen adjuk, csak már vigyétek. - Az ingyenesség ismeretében is meglep, hogy vittek, hisz csupa hazai és külföldi kitűnőség szerepel a szolnokiaknál, akikhez képest tanonc vagy ebben a környezetben, eltörpülnek az ifiknél elért csapatbajnoki címed, egyéniben elért dobogós helyezéseid. - Lehet, hogy nagyképűségnek veszed, de én így érzem, és komolyan gondolom: ha nincs az említett balesetem, ha nincs ez a bánásmód, akkor ma én ott vagyok szorosan a bátyám mögött, s akár konkurálok is vele. Hogy ez nemcsak jól hangzó „blama", ezt a klubváltással igazolni akarom. Most rácsodálkozol erre a harmadik helyre, remélem pár hónap múlva, amikorra az állóképességem még tökéletesebb lesz, a gyorsaságom mégjobban érvényesülhet, már természetes lesz. Vagyis a Steig név alatt már én is létezek...?-