Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-21 / 11. szám

12 „ SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. MÁRCIUS 21. Kulissza Most így utólag már elárulhatjuk - különösen a közönségsiker, egy elért szakmai nívó tudatában -, ho­ni ökölvívóberkekben elég szépszá­mú ellendrukkere volt az első szek­szárdi profi ökölvívó gálának. Szű­kebb pátriából is - ahol eléggé frusztrált érzésekkel veszik tudo­másul a veszni látszó hegemón sze­repet -, de távolról is. S ez utóbbiak voltak kétségtelenül a veszélyeseb­bek. Mintegy jelzés értékű: a Magyar Professional Box Szövetség - mely­nek valós legitimitását a magyar profibokszban ilyen-olyan funkció­ban, szerepben ténykedők nemcsak Szekszárdon kérdőjelezik meg ­tüntetőleg távol maradt, sőt... Egyik vezetőjük a szekszárdi klubhoz in­tézett levelében sejtelmesen még ar­ra is célzott: „megfúrja" az ese­ményt... Miről is van szó, ami a helyzet egyenes elmérgesedéséhez vezetett Ráczék és a szövetség között? A szekszárdiak a tavalyi, azelőtti együttműködés után arra a követ­keztetésre jutottak: azok az anyagi feltételek - egész pontosan elvoná­sok - számukra elfogadhatatlanok. Mondván: ők kaparják ki a geszte­nyét - a hazai klubok közül mo­mentán ők rendelkeznek a legtöbb emberrel, köztük olyanokkal, akik­nek a profik között komolyabb cél­jaik vannak -, így a „termés" elosz­tásáról is ők szeretnének dönteni. (Ezért, ha kell akár ők is létrehoz­zák a szövetséget. S abban az eset­ben, ha az EBU„EurópaiBoxunió" csak egyet ismer el, egy nyílt válasz­táson állnak elébe a megméretés­nek). A szekszárdi gála oszthatatlan sikert aratott, tömeg áll mögötte, ami a gáncsoskodók további lehe­tőségeit csorbítja. Különösen, ha a „ nagytévé" a mostani szűk egy perc­nél többet szentel neki legköze­lebb. .. ? Mert azért az mégiscsakfur­csa, hogy az ezzel semmilyen szem­pontból nem vetélkedhető eddigi hazai, profinak nevezett rendezvé­nyek legalább félórát kaptak a kép­ernyőn... „Az amerikai teremfociban jutottam el a csúcsra!" Sportműsor Vasárnap Kézilabda NB I/B: Szigma-Caola (16). Labdarúgó NB II: Ajka-Szekszárd (15). Kosárlabda NB I rájátszás: Szeged SC-KSC Szekszárd (3. mérkőzés, 17.) A sportoldalt szerkesztette: Bálint György Tóth Z oli vi sszapillantó tükré be nézve (II.) Hokipályán az igazi... (Folytatjuk az 1979-ben Amerikába disszidált kiváló, nagyon fiatalon a válo­gatottba is bekerült egykori újpesti ka­puvédövel, Tóth Zoltánnal még a február 28-i lapszámban elkezdett beszélgetést. A szökés krimibe illő sztorija után ameri­kai pályafutásáról lesz szó az alábbiak­ban.) - Miután egy nem akármilyen manő­verrel elterelték a figyelmet rólad, meg­nyugodhattál, s a barátod barátja csak befutott az amerikai munkavállalást biz­tosító H 2-es vízummal. - Megnyugvásról még legalább fél évig szó sem lehetett. Először is: felve­tődtek olyan híresztelések, hogy elra­boltak, de nemzetközileg biztosan ke­restek. No és amikor a SZER „leadta a drótot", hogy „amiben" vagyok, azért ott is el kellett tűnnöm egy fél évre. - Ezzel is ment az idő, hiszen a FIFA eltiltott két évre a játéktól. - Azután végül is egy lett belőle, mert az amerikaiak kérvényezték. El­röpült a másik félév, így semmi akadá­lya nem volt annak, hogy egy New York melletti elsőligás nagypályás csa­pat kapujába álljak. De a következő baj­nokságra már magával vitt, ragadott az akkoriban vulkánszerűen előretörő kispályás teremfutball-őrület. A New York Aros csapatához kerültem, s in­nen indul karrierem. - Könnyen váltottál? Nem volt nosz­talgiád a nagypálya iránt? Mert neked azért igazi fociban jósoltak világszerte berobbanást... - Nem, mert az én érkezésem ide­jén már kiderült: a nemzetközi futball­világ hetvenes évekbeli világklasszisai­nak jelenléte, gondolok elsősorban Beckenbauerre, Cruyffra, csak pilla­natnyi hatást váltott ki az amerikaiak­ban. Azt a játékot, a hagyományos fut­ballt, amit más kontinenseken űznek, nem fogadták be. A sztárok távozása után, a nyolcvanas évek elején tönkre is ment, úgy, ahogy volt az amerikai nagypályás bajnokság, ellenben a te­remfutball virágozni kezdett. - De melyik válfaja? Mert világszerte annyi a különböző szabályokkal játszó kispályás foci, a más elveket szem előtt tartó szövetség, mint réten a fűszál. - Nem az, amelyiket a FIFA elfo­gadja. Noha a szabályok nagyon is ha­sonlítanak a Magyarországon játszott teremfocihoz. De nálunk jégkorongpá­lyákhoz egy az egyben hasonlító csar­nokokban zajlanak a mérkőzések. A palánk olyan kitűnő segédeszköz - so­sem kerülhet játéktéren túlra a labda, még a kapuk mögött sem -, amely hi­hetetlenül izgalmassá, érdekessé teszi a focit. Míg a nagypályáról elmaradoz­tak, ide özönlöttek az emberek. - S ezzel párhuzamosan a pénz is... - Naná! Nagyon jól ment a védés. Mint kapus több rekordot is beállítot­tam. Több bajnokság során előfordult, hogy én kaptam a legkevesebb gólt az egész első osztályú ligában. így aztán olyan szerződéseket írhattam alá, ame­lyek másoknak csak az álmuk lehet. Például három évre garantált pré­miummal - sérülésem, balesetem, a klub váratlan tönkremenetele, vagy bármi más esetén is engem ezek az összegek megillettek. A New York-i klubtól a San Diego Soccershez kerül­tem, ennek vagyok ma is az igazolt játé­kosa. Ha valamilyen oknál fogva abba kéne hagynom - persze még eszem ágában sincs - akkor is elégedett len­nék: kétszeres amerikai bajnok vagyok, amiért annak idején mentem, elértem. - Azt mondják, a kapusok kortalaa^L de 38 évesen már ők is a jövőbe tekl^P nek. - Már nem kimondottan a pénzért, hanem az élvezeti értékért csinálom az egészet. A civil pályám is megalapo­zott. Mérnökként érkeztem ki, s a foci mellett idejében elvegyültem a kom­puterek világában. Egy olyan cég alkal­mazásában állok, mely a komputerek lézernyomtatójának kezelőjéhez gyárt kártyákat, s van egy saját kis cégem is, mely környezetkímélő eszközök, be­rendezések exportjával foglalkozik. - Ahogy hallgatlak, a végleges haza­település momentán nem éppen aktuá­lis...? - Nem, mert terveim vannak. A jö­vés-menés persze állandósul a számí­tógépek és a futball okán is. Hozok ma­gammal több kispályás csapatot. Hiába no, a fociban is átprogramozódtam, ne­kem a teremben űzhető az igazi. Nyerni jön a Caola Szekszárdra Szekszárdi csapda a triónak Vasárnap délután (március 21.) az év mérkőzésével nyit a kézilabda NB I/B nyugati csoportja: Szigma SC Szek­szárd-Caola a szekszárdi városi sport­csarnokban. Az első és a második gigászi nagy csatája, ha úgy tetszik négypontos mérkőzése. Ha az egyre jobban csapattá érő házi­gazda Szigma nyer, egy pont előnnyel át­veszi a vezetést a táblázaton, ha pedig az őszihez hasonló zalai siker születik, ak­kor hárompontos előnyre tesz szert a Caola. Először a Caola háza táján „néz­tünk körül". Pataki Csilla, nem régen mégjátékos, jelenlegi szakosztályvezető: - A főpró­bánk a kiskunhalasi teremtornán jól sike­rült, megvertük az élvonalbeli Szegedet, valamint a keleti csoport listavezetőjét, csupán a Köfémtől kaptunk ki két góüal. így a győzelem reményében utazunk Szekszárdra, noha véleményem szerint nem ez a meccs mondja ki a végső szót az elsőség kérdésében. - Sokat, mondhatni döntő „cselekede­teket" várnak a három i\j szerzeménytől, a hódmezővásárhelyi triótól. - Igen, úgy érzem Szemjonovával, Sifternével, Lázár Erikával többek, job­bak vagyunk, másak szerkezetüeg. - Ezek szerint biztosra mennek Szek­szárdon? - Nem, mert a Szigma egy rendkívül küzdőképes, nagy bravúro&a alkalmas csapat, ha nem vigyázunk lerohanhatnak bennünket. - Mennyire élnek a bajnoki cím igéze­tében? - Eléggé, hiszen szponzorunknak ez az elvárása, jelentős pénzektől esünk el, ha nem sikerül. Mindenesetre a főpróba a Szigmának is remekül sikerült: a Szigma-kupán vé­gig partiban voltak a nagy hírű N B l-esek­kel szemben. Telt ház előtt a legkemé­nyebb szigorlat következik. Hajnal József, vezető edző: - Ha a Szigma-kupán tapasztalt küdőszellem mellett jellemző lesz az a pontos táma­dásbefejezés és határozott védekezés, ' melyeket a közelmúltban már felvillan­tott a csapat, akkor az ellenfél rutinja és tapasztalata ellenére is felénk billenhet a mérleg nyelve. A Caola új triójára külö­nös gondunk lesz. Nagy csata várható, melyben az idegeknek fontos szerep jut, éppen ezért arra kérném a szurkolókat, hogy egy-egy gyengébb megoldás láttán is biztassák a csapatot, mint ahogy a ma­gyar válogatottat a szlovének ellen. Ezzel sokat segítenének. Szevasz-kupa A Szekszár-Pénzügyör (2-0) mérkőzésen 0-6-ig a következőképpen értékelte munka­társunk az SZPSE játékosainak teljesítmé­nyét. Mausz (3) - Koller (4), Dzsinovics (3), Agapov (3), Nagyfalusi (3) - Naumkin (3), Bo­zsér (4), Kalmár (4), Kvanduk (4) - Varga (3), Horváth P. (2). A csapat 19 ponttal az ötödik helyen áll (a ZTE és a Sabaria csak jobb gól­különbségével előzi meg).

Next

/
Oldalképek
Tartalom