Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-14 / 10. szám

ELŐJÁTÉK. Nagy napra virradt, csütörtökön a Professional Boxklub két agytrösztje, Rácz György edző és fia, Félix, a menedzser. Vége a fogadkozások időszakának, erről álmodtatok, ezt rebesgették, „na most itt van, eljött az esemény, uccu neki profi módon megcsinálni". Az első bemutatkozó gála sikeressége, avagy ellenkezője perdöntő a későbbiekre "nézve. Az ezeifejű Cézár képében megjelenő, a hosszú böjt után szenzációra áhítozó szekszárdi szurkolónak egyszerűen reménytelen vállalkozás megmagyarázni: „Öreg, ez volt, de lesz ám még jobb is". A műsor színvonalat sejtet, hisz a meghívottak között egy állítólag világbajnok olasz, egy bizonyos Salvatore de Salvatore. Aztán a 110 kiló körüli nigériai néger fellépése sem piskóta. A mérkőzés reggelén egy telefax érkezik: szinte meg«

a két Rácz ereiben a vér: „Mi van, emondja, mármint Salvatore?!" De i Bécsből jön az értesítés: egy dzsippel éppen útnak indultak. EXPOZÍCIÓ. Vajon mennyien lesznek kíváncsiak az első szekszárdi profi bokszgálára? Már az elővételben eladott jegyek száma biztató, de ennél is meggyőzőbb, hogy fél ötkor - márfél órával a kezdés előtt - már legalább háromszázan ülnek csodaváróan a lelátón. Hat óra előtt pár perccel már ezerháromszázán szívják a levegőt a csarnokban, de még hosszú sorok kígyóznak a pénztár előtt. Az első gongnál másfél ezren pásztázzák a ringet, vagyis a sportcsarnok négyéves fennállása során - sporteseményen - ez az új csúcs. De az eddig lezajlott magyarországi profi bokszeseményeken is. NEKILENDÜLÉS, avagy Radu elhallgattatja a „Gépfegyvert" (Parlaghi). Ezúttal a bevonulás diszkrét bája. Fény- és hangjátékaikkal adott a profi körítés, de sem Radunak, sem Parlaghinak nem kenyere a pózolás, majd a produkció. Valami észbontó, ahogy a M hatvan kiló körüli fiú - anélkül, TTogy egymást alaposabban ismernék egymásnak esnek. Mindjárt egy hamisítatlan kóstoló a profivilág időnként vese- és májzúzó világából. Az Euro-és Screensport képei válnak elevenné. Más ez a tánc, mint az amatőrben. S mindjárt üdvrivalgásba tör ki a valahol már szakértőnek számító közönség. Mert Radu Gyuri a ringmester, mellette az elnyűhetetlen finn favágóra emlékeztető csehből lett osztrák csak inas. „Fergeteges végjáték" az 5. és 6. menetben. Virtus és ritmus Radunál: zsebben a hatodik profi győzelem. Szekszárd Város Polgármesteri Hivatala városüzemeltetési és beruházási irodája, Szekszárd, Béla tér 8., vállalkozókat keres a Szekszárd, Mérey utcai óvoda és a Kadarka utcai óvoda lapostető-szigetelési munkáinak elvégzésére. Részletes kiírási feltételek 1993. március 17-19. között átvehetők a beruházási iroda II. emelet 56-57. sz. helyiségében. Figyelem! Csak a fenti tevékenység elvégzésére jogosult vállalkozók jelentkezését várjuk! CSELEKMÉNY - melyben Dávid (majdnem) kifog Góliáton. Az egyik sarokban egy izomtoronynak is beillő néger, Biko Botowamungo, a másikban profiban még nagyon kezdőnek számító, a szó legigazibb értelmében hazai: Kőszegi (alias Csirke). Minden létező érv a néger mellett. A nehézsúlyban szabályos, majdnem húsz kiló testsúlykülönbség, az amatőr és profi előélet. Szánalom és részvétnyilvánító pillantások a hazai fiú felé. A legszakértőbb vendég Füzessy Zoltán szerint sem lesz itt több két menetnél. Csirke hátrál, menekül... a levegőben félelmetesen elsuhanó, elzúgó mázsás pofonok elől menekül. Kizárt, hogy véget ne éijen a találkozó. Különösen azok után, hogy egy kósza horog és csapott keveréke „leviszi" Kőszegit. S lőn csoda: a szekszárdi tanonc erőt, bátorságot érez Bikó bosszantására. Tánciskolái koreográfiára vált: kettőt még hátra, de egyet már előre. Csakúgy naturalista módon - csibészesen, csirkésen - bevág néhányat. Bikó, a felbőszült bika büntetni készül, s nagyjeleneteiben feltárulkozik az a technikai repertoár, amitől a nehézsúly olyan ex- és jelenlegi királyai, mint Holgflied, vagy Boowe nyugodtan aludhat. Ettől függetlenül Kőszegit népmesei hősként ünneplik. Persze, amikor döntetlent hirdetnek, tudjuk, hogy „lejt" a hazai szorító... TETŐPONT, melyben az alibiző világbajnoknak nincs kegyelem. Az előzőéknél látványosabb a rituálé: bemutatják a világbajnok sárga övét. Egyenértékű ez a cím a tévéből látott legnagyobbakéval? - fordulok a szakértőhöz, Füzessy úrhoz, akinek lexikális tudása is páratlan. „A titulus alapvetően megállja a helyét, de valójában egy kis világbajnokról van szó, aki két-három kontinens viszonylatában megszolgálta ezt a címet, s így módja nyílik arra, hogy kihívja a nagy világbajnokot." Vörös Tornádónak - Bordás Ferinek - aki egyébként egy megzabálnivalóan aranyos teremtés, így is túlontúl nagy falatnak ígérkezik. A maszatoló első menet után valahogy unottan egykedvűre veszi Salvatore a műsort. Ennyire nagyképű, ennyire biztos lenne a dolgában? Bordás ráérez valamire. Arra, hogy állandó darálással bontani kell és lehet a kettős fedezéket, gyomron megfogható. Valami megvillan Salvatoréból, a harmadik menetben ő üt tisztán. A negyedikben azonban változatlan taktikával, Bordás az úr, egyszer meg is fogja a „digót". Mi lesz itt, a mindent eldöntő két menetben?... Várjuk, hogy az ez idáig frenetikus sikert arató gála a tetőpontjára érkezzen. Salvatore viszont úgy gondolja, kisebb presztízsveszteség az, ha vélt vagy valós sérülésre hivatkozva feladja, minthogy eme egykoron szalonnán nevelkedett őstehetség elverje. Bordás: „A kezei sérülését mutogatja, de alighanem elkaptam májon." A spanyol, olasz arénákra emlékeztető estékhez nem illő happy end, de az esemény frenetikus sikere láttán elhanyagolható tényező. Bálint Gy. Fotó: kafi , SZEKSZÁRDI 1993. MÁRCIUS 14. WASÁRNAI® 13 A bokszgálán Radu volt a csúcs Radu leiskolázta ellenfelét Botowamongu nem hitt sem a fülének, sem a szemének Bordás felőrölte a világbajnokot