Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-03-14 / 10. szám
, SZEKSZÁRDI 1993. MÁRCIUS 14. VASARNAP U hallottam, hogy a kosárlabda a kedvenc sportod. A kosaras lányok általában jóval magasabbak... - Inkább csak hobbiszinten űztem. Egy időben rendszeresen játszottam, de elsősorban a játék kedvéért. Meccseken keveset voltam pályán, de jó társaság, összetartó csapat volt. - És a síelés? - Az a másik, de arra kevesebb lehetőség van. Szüleimmel eljártunk a Tátrába, édesapám tanított síelni, és a Garay sítáborba is, ha tudok mindig elmegyek. - A diákönkormányzat? - Köszönöm megvagyunk. Tegnap volt a Szekszárd Városi Diákönkormányzatok Szövetségének alakuló ülése. Minden középiskola küld két-két embert, elfogadtuk az alapszabályt, szeretnénk önálló jogi személlyé válni, ^^^gyeztetni magunkat a cégbírósá- Miért jó ez? - Sokkal nagyobb mozgásterünk lesz, talán jobban elfogadnak és anyagilag is jobban járunk. De ez a szervezet eddig is működött, csak nem volt hivatalos alapja. Úgy érzem, mostanában a város középiskoláiban kezd éledezni a közösségi munka, a diákélet. Talán ebben segít majd a szövetség, összefogva, közös programokat javasolva a hét középiskola diákjainak. - Említetted, hogy nagyobb lehetőségeket ad a tény, hogy jogi személlyé váltok, mire gondolsz? - Ha rendes működési szabályzattal vagy alapszabállyal rendelkezünk és aszerint működünk, akkor az iskolákban is jobban elfogadnak minket és ha bármilyen városi vagy megyei rendezvényen szeretnénk részt venni, akkor egy hivatalosan bejegyzett szövetség • viselőiként mehetünk oda. A pályáiknál, esetleges szponzori szerződéseknél - egy-egy rendezvényünk kapcsán - is másképp beszélnek velünk. Szerződést is csak mint jogi személy köthetünk. - A diákoknak, a középiskolásoknak mi haszna lesz a szövetségből? - Amit most konkréten tervezünk, május elsejére és másodikára egy városi diáknapok rendezvénysorozat. Az iskolák diákéletét pedig úgy tudjuk segíteni, hogy egy-egy iskola legaktívabb tagjaival rendszeresen találkozunk, akár még képzéseket is szervezhetünk, de az is jó, ha csak egymástól tanulunk, bátorítjuk egymást. - Milyen érzés most fiatalnak lenni? - Szerintem az mindig jó. Tudom szüleimtől, hogy akkoriban több volt az ifjúsági klub, meg hasonló, de mi most szabadabbak lehetünk, egy-egy presszóban is találkozhatunk, aki szereti mehet diszkóba, szóval van azért lehetőség. Az utóbbi időben gyakrabban vannak koncertek is. - Szabadabbak vagytok. Hogy érted ezt? - Jobban megmondhatjuk a véleményünket otthon, de máshol is. Számít a véleményünk és egyre hamarabb felnőttként kezelnek. - Játsszunk egy kicsit. Mondok egy szót és Te megmondod mi jut róla eszedbe... - Rendben, kezdhetjük. - Lustaság. - Van. Nálam is. - Nem így ismernek a városban. mas vagyok. De, ha valamihez nincs kedvem, nagyon lusta tudok lenni. Borzalmasan lassú vagyok az öltözködésben, evésben, rendrakásban. - Romantika. - Kell. - Zene. - Nagyon fontos. Diszkóba nem járok, de a zenét nagyon szeretem. A bluest, az alternatív zenét és a hatvanas évek zenéjét. Ez is valami együvétartoTinilány '93 Szepesi Vera Szekszárdon született. Az általános iskola után a Garay gimnáziumba került. Aktív, lelkes tagja a Fidesznek és a KÖSZ (Középiskolák Szövetsége) helyi csoportjának. Azok közé tartozik, akik a rövidesen megalakuló, a város hét középiskoláját összefogó Diákönkormányzatok Szövetségét szervezik. Angolul középfokon beszél, németből most készül a nyelvvizsgára. A napokban lesz tizenhét éves. - Akik csak azt látják, hogy megyek, futok, szervezkedek, sokszor csak estefelé érek haza, azok azt hiszik, szorgalzást jelent, amikor közösen hallgatjuk ugyanazokat a zenéket. Lehet erről beszélgetni, zenehallgatásra összejönni. - Nyelvtanulás. - Nélkülözhetetlen. Ha kikerülünk az iskolából biztos, hogy nagy szükségünk lesz rá. Emellett kitárul egy másik világ. Mert nemcsak a szavakat, a nyelvtant ismeri meg az ember, azoknak a gondolkodásmódját is kicsit megérzi, akinek a nyelvét tanulja. Általános iskolás koromban voltam angol táborban, angol gyerekekkel. Borzalmasan jó érzés volt, hogy meg tudtuk érteni egymást. - Sok mindennel foglalkozol, emellett az iskolában is helyt állsz. Ez nyilván fárasztó. Mi a kikapcsolódás, a pihenés számodra? - Nagyon fontos, hogy elmegyek a barátaimmal szórakozni. Koncertekre vagy csak egyszerűen valahol leülünk beszélgetni. A másik, hogy nagyon szeretek aludni. Talán azért, mert időnként keveset alszom. Nagyon jó dolog otthon a saját kis szobámban pihenni vagy szüleimmel, testvéreimmel beszélgetni. Továbbtanulás. - Közgazdasági egyetem. Bátyám is oda jár, én is szeretnék bejutni. - A bátyád miatt? - Nem biztos, de hát egy családban élünk, egyforma nevelést kaptunk, amíg itthon volt, nagyon sokat beszélgettünk. Sokszor kérdezték is, hogy nem nehéz-e önmagamnak lenni, mert szinte ugyanazon az úton járok mint a bátyám, de azt hiszem azért sikerült. Nagyon sokszor különvéleményünk van ugyanarról. - Beszéljünk a Fideszről, ahol szintén aktív tagként tartanak számon. - Egyre inkább komoly politikai párttá akar válni, tehát nem csak a fiatalok pártja. Később nem tudom, hogy lehet az idősek és a középiskolások érdekeit, gondolkodását összehangolni. Persze a Fidesz mellett vannak más ifjúsági szervezetek. Itt Szekszárdon is működik a KÖSZ helyi csoportja, a Középiskolások Szövetsége 1990, de sajnos egyiknek sincs nagy tömegbázisa. A KÖSZ-ben tizenöt körül vagyunk, a Fidesz létszámát nem tudom, de nem sokkal többen. Ez a város hatezer középiskolásához képest nagyon kevés. Azt hiszem ezen a területen van még rengeteg feladatunk. - Utoljára mondok még egy kifejezést: lelkiismeret... - Ajaj, az, az nagyon fontos. Gyakran furdal. Mostanában engem azért, mert nagyon sokszor nem arra van időm, amire én szeretném. Barátaimra, a szüleimre túl kevés idő jut. Ha az ember valamit elront, valakit megbánt, jön a lelkiismeret. Nagyon gyakran megbántunk valakit, és ha ezt az ember észreveszi, az eléggé rossz... - Köszönöm, több kérdésem egyelőre nincs... Tamási János Fotó: Kafi
