Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-07 / 9. szám

1993. MÁRCIUS 7. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 9 Imádom Weill dalait..." Szombaton este hét órakor premier a Német Színházban. Frauentanz címmel Kurt Weill-esttel lép a közönség elé Hadzsikosztova Gabriella. Az est rendezője és koreográfusa C. Nagy István, zongorán kísér Fekete Mária, Mollek Gabriella. Eltérő hangzás, különböző stílus, más műfaj, mindez egy színésznővel. Élményt tartogat azoknak is, akik nem beszélnek németül. - Honnan a választás? - kérdeztük az egyik próba szünetében Hadzsikosztova Gabriellát. - Imádok énekelni, imádom Weill zenéjét. Meggyőződésem, hogy keveset tudunk Kurt Weillről, a Koldusopera, talán a Heppy End, aztán vége, pedig zseniális zeneszerző volt. Nemcsak akkor, amikor Brechttel együtt dolgozott, hanem később Amerikában kifejezetten populáris dalokat írt. Rengeteg musicalt, ami világsiker lett és mi egyáltalán nem ismerjük. De a korai Weill is felfedezésre vár: a műdalai, és sajnos hegedülni nem tudok, mert vonósnégyeseket is írt... A zene minden területét bejárta, musicalt, operettet, francia sanzont szerzett. - A színésznek ugyanakkor ez nagy feladat. - Az énektanárnőm, Tukacs Viola azt mondta, ez egy merénylet, amit csinálok. Nagyon sok váltást és technikát kell használni, senki nem szokott 18 dalt egy esten énekelni - ennyire eltérő stílusban a sanzontól, operettől kezdve a műdalon keresztül a kupiéig. Nagyon aggódott, de boldog vagyok, hogy adódott a feladat. - Felkérték vagy „önként"jelentkezett a Kurt Weill-összeállitással? - Évek óta hallgattam a zenét, úgy két esztendeje készültem lélekben, aztán a színház lehetőséget adott, hogy megcsináljam. Beszéltem Fekete Máriával és Mollek Gabriellával, ketten dolgozták ki velem a zenét, mivel Istvánnal (C. Nagy István a férje - a szerk.) gyűjtöttük ezeket a songokat, megkértem, rendezze meg ezt az estét, találjuk ki a műfaj mozgásvilágát. - Mi szerepel a repertoáron? - Minden, ami hozzáférhető és egy-egy műfajt, egy-egy korszakot jellemez. A Műdalciklusból a „Frauentanz"-cal kezdek, aztán a Mahagonnyból, Koldusoperából, Heppy End-ből énekelek, majd jön a Párizsi korszak és a menekülés, az USA-ban: a világsiker „September Song". A „Schikelgruber", a Hitler-paródia, az „Und was bekam des Soldaten Frau" és a „Wie lange noch", amit rádión sugároztak 1942-ben Németországban. Felhangzik az utolsó befejezett műve, a „Lost in the Stars" és a „Nana" balladával zárom az estet, aminek szövegét szintén Bertolt Brecht írta. - Ew zeneszerző élete és talán egy kicsit a színészé is. Ön Bulgáriából települt Magyarországra, ahol német nyelven játszik. Nem megszokott életpálya... - Tizenkilenc évesen jöttem, egy megállapodás volt a bolgár és a magyar színművészeti főiskola között, és nálunk nem volt operett-musical szak. Annak idején Simon Zsuzsa osztálya vendégségben járt nálunk és úgy mutatkoztak be, hogy nem volt kérdéses, hol tanulhatok operettet énekelni. Magyarországra jöttem. Nagyon jól éreztem magam a főiskolán, de utána megpróbáltam visszamenni Szófiába, élni az életem. Ám az összes szakmai ismeretségem itt maradt és hiányoztak a barátaim. Kínlódtam két évet és úgy döntöttem, mégis vissza kell térnem. Egy évadot töltöttem a Rock Színházban, utána átszerződtem a Német Színházba. Ez a harmadik szezonom és nagyon jól érzem magam. - Pedig a tárgyi feltételek nem éppen ideálisak, volt, akit egyenesen elrettentett ez a helyzet. - Nem könnyű, de amikor az ember kap egy ilyen lehetőséget, megéri. Nem mondom, hogy boldog vagyok, amikor jéghideg vízzel kell a sminket lemosni és az nem jön le, de tudomásul veszem: másként nem lehet. A közönséggel találkozni, játszani kell és optimálisát nyújtani. - A magyar nyelvvel voltak gondjai? Véletlen, hogy a Német Színházat választotta? - Itt a helyem nyelvileg is. Mi németül beszéltünk otthon, nagyanyám osztrák származású és német gimnáziumban is végeztem. Németországban, Ausztriában ezerféle német nyelv hangzik el a színpadon, a külföldieket jobban elviselik. A magyar nyelv kiejtése nehéz, de azt hiszem, nem is a közönség nem vállalna - mert a főiskolán éreztem, hogy van az akcentusnak bája, vonzása -, inkább a szakma nem annyira bátor, hogy felvállalja. Egy idő után megpróbálkozom magyar színpadon, de kell még pár év. - Még nem késett el, mert elárulta, harmincéves sincsen. Gyermeke van? - Nyolc hónapos a kisfiam, most a nagymama vigyáz rá. Ő már igazi színházi ember, színpadon is volt, mert terhesen játszottam a Magic afternonban, sőt a Csizmás Kandúrban is. Talán ő volt a kiscica...? TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS